Közúti hangoskodók

• Lassabban, de hangosabban „száguldoznak” az illegális versenyzőknél.
• Tetemes összegeket költenek sportkipufogókra, hogy hallhatók legyenek.
• Akár a forgalmi engedélyt is érvényteleníthetik, ha túl hangos az autó.
• A motor bőgetéséért garázdaságért eljárást is indíthatnak a sofőr ellen.

Amióta a rendőrség – a közútkezelőkkel és az ügyben érintett vállalkozásokkal összefogva – nekilátott azoknak az „alkalmi versenypályák” felszámolásának, ahol korábban a legelemibb biztonsági előírásokkal sem törődve illegális gyorsulási versenyeket, driftelő bajnokságokat rendeztek olykor ezernél is több néző részvételével, egy régi-új jelenség ütötte fel a fejét a nagyvárosok, legfőképpen Budapest belső kerületeiben.

Egyre gyakrabban tűnnek fel a forgalomban már-már üveghangig pörgetett motorral száguldó autók és motorok, olykor éjjelente is. Nem a megszokott „versenypályákon”, hisz’ azokat figyeli a rendőrség, és sokat közülük fekvőrendőrökkel alkalmatlanná is tettek a versengésre. A forgalmas városi főutakon, mert azok mentén van közönségük is, akik láthatják és hallhatják őket.

Nemzeti ünnepünkön, október 23-án egy bő óra leforgása alatt négyszer találkoztam egy motorossal. Nehéz lett volna nem észrevenni. Ha nem látom, hogy van neki, okkal hihettem volna, hogy a motornak nincs kipufogója, olyan volt a hangja.

De a hangjához képest nem tűnt nagynak a sebessége, bár más közlekedőkével összevetve, azért feltételezhető, hogy nem mindig tartotta be a megengedett sebességhatárt. De, legalább minden keresztutcánál fékezett, majd adott két-három gázfröccsöt, és nekilódult. Aztán megint közel állóra fékezte a gépet, és újra nekivágott. Látványos (vagy inkább hangzatos) volt, semmint veszélytelen.

Nem ez a motoros volt azonban az egyetlen, aki mostanában úgy „száguldozik”, hogy a többi közlekedő ereiben megfagy a vér a láttán és a hallatán. Két lámpa között padlógáz, aztán muszáj fékezni, mert a következő lámpa még nem adott szabad jelzést, és így tovább, lámpáról lámpára.

Ez is egyfajta illegális versengés, ráadásul a klasszikusnak mondható illegális versenyekkel ellentétben, ezeket kizárólag spontán bonyolítják (amikor a sors egymás mellé állít a lámpás pirosnál két Kivagyiság-vezérelt autóst, motorost).

Akik ismerik az ő világukat, azt mondják, az autójuk motorját (vagy a motorjukét) bőgetők számára egyfelől maga a motorhang okoz semmivel sem pótolható élményt, másfelől az a tudat, hogy ott és akkor, ahol és amikor elszáguldanak, mindenki utánuk fordul. Még akkor is, ha láthatóan nagyobb a hangjuk, mint a sebességük. Sőt, úgy az igazi.

Tetemes összegeket költenek sportkipufogókra, hogy szinte a sebességüktől függetlenül hallható legyen a jelenlétük a forgalomban. Ugyanakkor nem hajtanak (túl) gyorsan, tehát nem követnek el semmiféle szabályszegést. Az ő gépüknek ilyen a hangja, mert nekik így tetszik, tessék ezt tudomásul venni.

Súlyos tévedés azonban azt hinni, hogy minden rendben van, ha nem hajtanak gyorsabban a megengedettnél. Ugyan a KRESZ nem tartalmaz semmiféle előírást arra vonatkozóan, hogy mennyire lehet hangos egy gépjármű az utakon, azonban A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet, pontosan meghatározza azt.

A fennemlített rendelet értelmében a „mozgó jármű zajszintje” gyárilag legfeljebb 9 üléssel ellátott személygépkocsik esetén nem haladhatja meg a 74 decibelt, a 150 kW-nál nem kisebb motorkerékpárok esetében – náluk engedélyezett a legnagyobb zajszint – a 80 decibelt.

Ez nagyjából annyit tesz, hogy egy autó nem lehet zajosabb menet közben egy fűnyírónál.

Fontos, hogy a műszaki vizsgaállomások is a 6/1990-es KÖHÉM rendeletből dolgoznak. Így akinek a vizsgán túllépi a gépkocsijának, motorjának a zajszintje a kategóriájára meghatározott értéket, annak érvénytelenítik a forgalmi engedélyét és nem vehet részt a járművel a forgalomban addig, amíg a túlzott zajterhelést okozó hibát ki nem javította.

Mivel két műszaki vizsga között a gépjármű tulajdonosa, üzembentartója, vezetője felel azért, hogy az autója, motorja műszakilag alkalmas legyen arra, hogy részt vegyenek vele a közúti forgalomban, ha egy közúti ellenőrzésen mérik meg a zajkibocsátás nagyságát, és magasnak találják, annak két következménye is lehet. És általában van is.

Egyfelől – ha más szabálytalanságra nem derült fény – 30.000 forint körüli bírság.

Másfelől a rendőrséggel közösen az ellenőrzést végző közlekedési hatóság műszaki vizsgára rendeli a járművet. Ha ott is megbukik, érvénytelenítik a forgalmiját. Ez esetben a túlzott zajterhelést okozó hiba kijavítása után újra le kell vizsgáztatni a járművet. Ekkor azonban már nemcsak a kipufogórendszert vizsgálják, hanem minden mást is, amit a műszaki vizsgán szoktak.

A megengedettnél magasabb zajszintnek persze nemcsak műszaki meghibásodás lehet az oka. Az országúti száguldozó magamutogatók többsége szándékosan bőgeti a motort. Alapjáraton – és normál működtetés mellett – a legtöbbjüknek rendben is van a gépe, nem lépi túl a még elfogadható zajszintet. Csak akkor, ha „odalépnek” neki, vagy tövig húzzák a gázkart.

Ők azt hiszik, ha a zöld jelzésre repülőrajttal indulnak el, de nem lépik túl a megengedett sebességet, nem sértenek semmiféle szabályt. Még kevésbé akkor, mondják ők, ha éjszaka teszik ezt, amikor amúgy is gyér a forgalom. Ez azonban megint csak tévedés. Bár kevesen tudják, ők is sokat kockáztatnak.

A Büntető törvénykönyv ugyanis kimondja:

Márpedig egy éjnek évadján a motorját üveghangig pörgető, majd satufékkel megálló autó akkor is riadalmat kelthet. És ha többen fitogtatják motorjuk hangerejét és felverik vele a fél várost, akkor ez már akár súlyosabban is minősülhet, mint egyszerű garázdaság.

Eddig okkal remélhették a közúti hangoskodók, csekély az esélye annak, hogy a rendőrség rajtakapja őket azon, amit tesznek. De ha mégis összefutnának egy járőrrel, ugyan, mivel bizonyítják majd, hogy ott és akkor ő bőgette a motorját? Hogy ő verte fel a környék nyugalmát?

Ma már könnyen csalódhatnak azonban.

Mivel a magamutogató hangoskodás a közlekedésben nemcsak nálunk, hanem Európa számos nagyvárosában probléma, ami irritálja a lakosságot, akik radikális intézkedéseket követelnek mindenütt a döntéshozóktól, egyre több olyan eszközt vetnek be a hatóságok, amelyekkel a sebességükhöz hasonlóan az elhaladó autók zajszintje is mérhető. A túl hangos autók pedig – ahogy a gyorshajtók – lefotózhatók, soron kívüli műszaki vizsgára kötelezhetők, a tulajdonosaik, üzembentartóik ellen eljárás indítható.

Nemcsak a környezetét károsítja azonban az az autós, akik feleslegesen bőgeti a motorját, vagy meghibásodott (például lyukas) kipufogóval közlekedik, és olykor erre még büszke is. Saját pénztárcájának is az ellensége, hiszen a kipufogónak – amellett, hogy tompítja a motorzajt és kiszűri az égéstermékből a káros anyagokat, – a kipufogórendszer ellennyomásán keresztül jelentős hatással van arra, hogy a motor a lehető legkisebb üzemanyag-fogyasztás mellett a legnagyobb teljesítményt adja el.

Nem megfelelően működő kipufogóval az európai és a hazai környezetvédelmi normák már nem igen tarthatók be. És akkor még nem szóltunk arról, hogy például egy lyukas kipufogó akár tragédiát is okozhat. Több száz Celsius fokos gázok áramlanak ki rajta. Ha a lyuk a csomagtartó közelében és a karosszéria felőli oldalon van, a kiáramló gázok hatására felforrósodhat, idővel fel is gyulladhat a csomagtartó (és a benne tárolt holmi), és a tűz könnyen elérheti az üzemanyagtartályt vagy -vezetéket is.

Már csak a fentiek miatt sem javasolják a kipufogó házilagos javítását. Ennek ellenére a célzott ellenőrzéseken – minden évben van legalább egy országos, emellett szükség szerint vármegyénként még akár több is – ellenőriztek olyan autókat is, amelyeknek a kipufogóját csupán egyetlen racsni tartotta.

F.Gy.A.