Lakókocsi vízijártasságival

• Hogyan lesz egy lakóautóból lakóhajó?
• A német kempingmánia legújabb változata az úszó Robinson-szigetecske.
• Persze nem tengerre vagy nagy folyókra szállnak a motoros tutajokkal, hanem védett csatornákon, kis tavakon vonulnak, de akár többszáz kilométeren át.

Hagyd el az utat és szállj vízre! – így reklámozzák ezt a még német nyelvterületen is új lakóautós életformát. Ha a campervan amolyan “hátamon a házam” élmény, miért ne használhatnám akkor is, ha elfogyott alólunk nemcsak az út, de a szárazföld is?

A német autósok valamiért igen erős késztetést éreznek, hogy ha évente néhány hétre leteszik a zakót és nyakkendőt, akkor hátat fordítsanak a civilizációnak is. Elvonulnak az aszfaltozott és térkövezett világtól és beszabadulnak a természetbe.

De azért úgy szeretnének a maguk Robinson-szigetén ejtőzni, hogy magukkal viszik a fejlett civilizáció áldásait, igaz, kemping-kiadásban. Vagyis mozgatható, összecsukható, szétszerelhető változatban. Valamikor ők is sátraztak, mint a sziú indiánok, mint az Afrika-felfedezők, de a találékony és precíz német szellem megalkotta az összkomfortos lakókocsit, mára pedig a lakóautót. (Ennek igazán fényűző változatait már távolsági busz vagy kamion alvázára építik, parkolás után pedig a lakóhelységek oldalfalait pneumatikus karok nyitják szélesebbre – igaz, ehhez az európai utak túlságosan zsúfoltak, ennek az igazi hazája az USA.)

A rendszerető német camperek a tökéletesen felszerelt gördülő otthonaikkal ezek után is a komfortos kempingeket keresik, ahol jól érzik magukat a hasonló kemping-imádók társaságában. Csakhogy a korszerű lakóautók szinte már-már autonómok: napelemes rendszerükkel képesek üzemelni a civilizáció áldásaitól távol is – bár vizet fakasztani ők sem tudnak, ezért, ha másért nem is, de vízért legalább hetente vissza kell térniük a 21. századba.

De nem mindenki annyira rendszerető, mint a német kempingezők. Például a magyar camper-honlapok közül több is azt taglalja, melyik országban miként lehet elkerülni a fizetős kempingeket, hol biztonságos éjszakázni, hol kevésbé. A kemping-kerülésnek is komoly infrastruktúrája épült ki: olyan parkolók, ahol pénzért áramot, vizet lehet vételezni és le lehet ereszteni a “szürke vizet”, kiüríteni a toilett-kazettákat. A Földközi-tengeri vidékeken, Olaszországban, Spanyolországban észak-európai lakókocsik ezrei, tízezrei élvezik az enyhe telet, és takarítják meg nemcsak a fűtési költségek túlnyomó részét, de a hotelszoba árát is.

Vagyis a lakóautók – különösen azok drágább, offroad változatai – ha kell, elhagyják az emberlakta környezetet, és utasaik érintetlen tájakon, nádas tavacskák partján ébredhetnek, madárcsiripelés mellett kortyolgatják a – már rég nem spiritusz-főzőn, hanem kapszulás géppel – előállított kávéjukat.

De miért állnának meg a vízparton?

Az egyik német camper honlapon lakóautó- és lakókocsi-tulajdonosok számára kínálnak különleges élményt azokkal a motoros tutajokkal, amelyekhez az utazó a saját járművét rögzítheti, és ami így mindjárt lakóhajóként funkcionál. A lakóautós így továbbra is a saját fedele alatt élhet, és akár egy-két hetes utakon fedezheti fel például a Berlin és a Balti tenger közötti, tavakkal és vízfolyásokkal, csatornákkal átszőtt vidéket: Brandenburg és Mecklenburg-Elő-Pomeránia tájait. A műszaki előfeltétel csak annyi, hogy a lakóautó vagy lakókocsi súlya legfeljebb 4500 kilogramm lehet, és hossza legfeljebb nyolc méter.

A sofőr a lakóhajós nyaralásokhoz – rövid elméleti és gyakorlati eligazítás után – vízi jártasságit, azaz kishajó vezetői engedélyt kap. Ez lehetővé teszi, hogy hajóbérlés nélkül, legfeljebb 12 km/h sebességgel haladjon a csatornákon, vízfolyásokon, kisebb tavakon.

Lakóautós Robinsonunk szabadsága ezzel tovább nőtt: nemcsak úton, úttalan utakon, de immár vízen is élvezheti saját mobilházának áldásait.

Vajon egyszer repülni is fog?

N.V.