Látszólag ok nélkül

• Miért kerülnek az autósok időről időre dugóba minden valós, látható ok nélkül?
• Nagyon is van magyarázat a megmagyarázhatatlan torlódásokra, araszolásokra!
• Hogyan alakulnak ki a fantomdugók, kik okozzák azokat és vajon megelőzhetők?
• Évente több tízmilliárd dollárba kerül a tolakodás, a bámészkodás és a kapkodás.

Ön is került már olyan dugóba, aminek az ég világon semmi látható oka nem volt? Nem történt baleset, nem volt útfelújítás, műszaki hibás autó sem akadályozta a forgalmat, mégis: egyszer csak lelassult, meg-megállt a forgalom, és kilométereken át csak araszolva haladhatott a feltorlódott kocsisorban. Majd egyszer csak vége lett. Mintegy varázsütésre nekilódult az autóoszlop. Miközben egyre gyorsul a tempó fél szemmel az út szélét és a közeli kereszteződést figyeli mindenki, hátha kiderül ki vagy miatt áll le szinte teljesen a forgalom.

Soha nem derül ki.

Ez a jelenség, a forgalom minden látható ok nélküli feltorlódása a fantomdugó („phantom traffic jams”). Nemzetközi kutatások szerint a közúti közlekedésben kialakuló torlódásoknak a fele fantomdugó, ami egy önfenntartó folyamat: a bennlévők számára érthetetlen okból egyszer csak kialakul, majd feloszlik, anélkül, hogy bármi is történt volna. Ám mire a forgalom megszokott üteme helyreáll gyakran újra kialakul ugyanott, vagy éppen pár kilométerrel távolabb.

Bár a szakirodalom „látható”, „racionális” ok nélküli dugóként említi a fantomdugót, és a benne rekedtek is így látják a helyzetet, valójában nagyon is kézzelfogható okok vezetnek a kialakulásághoz. Kísérletek bizonyítják, egyetlen autó enyhe fékezése is képes olyan fékezési hullámot kiváltani az utakon, ami folyamatosan erősödik, és a forgalom nagyságától függően akár már néhány perc alatt több kilométeres dugót alakíthat ki, amelyben az autók a végén már legfeljebb csak lépésben tudnak haladni, de akár teljes megállásra is kényszerülhetnek.

A fantomdugók emberi hibák, mulasztások figyelmetlenség, türelmetlenség miatt alakulnak ki, de például egy zsúfolt úton akár egy büntetőfékezés is előidézheti több kilométeres feltorlódást, akkor is, ha nem okoz balesetet.

Ha túl kis távolságot tartva követjük az előttünk haladót, kevesebb időnk marad szükség esetén reagálni a manővereire, például a lassítására. És mivel későn vesszük észre a másik autó lassulását, reflexből a szükségesnél kissé nagyobb erővel lépünk a fékre, amire a mögöttünk haladó is erősebb fékezéssel reagál. Az egymást követő járművek feltorlódnak, emiatt csökken a sofőrök reakcióideje, egyre nő a fékezések intenzitása.

Gyakran az már csak a véletlenen múlik, hogy a végén csupán egy több kilométeres dugó alakul-e ki emiatt vagy tömegszerencsétlenség történik, mert a sorban valakinek a végén már nem sikerült elég erősen fékezni vagy ha sikerült is, elvesztette uralmát a járműve felett. Minél zsúfoltabb egy út, minél kisebb követési távolságot tartanak a közlekedők, annál érzékenyebb lesz a forgalom az instabilitásra, és kisebb kimozdulás is elég lesz a végén a harmonikahatás kialakulásához.

Ezért kell a sofőröknek folyamatosan előre nézni, a forgalmat figyelni és nem bámészkodni, még akkor se, ha történetesen egy korábbi baleset helyszíne mellett araszolnak, mutatnak rá közlekedésbiztonsági szakemberek.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, az utakon nap mint nap kialakuló dugók közel fele fantomdugó. Magyarországon becsült adatok szerint hozzávetőlegesen heti nyolc órát ülnek az autósok a dugóban araszolva, tehetetlenül.

A harmonikahatás beindulásához egyetlen elbámészkodó vagy egy eltévedt sofőr is elég, vagy aki csak meglátott valamit az út mentén, amit érdekesnek talált, esetleg csupán azt próbálja éppen kideríteni, hogy tényleg a következő kihajtón kell-e majd elhagynia az autópályát, és eközben észre sem veszi, hogy az autója sebessége 10-20 vagy akár 50 százalékkal is csökkent. És persze azt sem, hogy mögötte lassan feltorlódik a forgalom.

A fantomdugók nemcsak azért károsak és veszélyesek, mert túlságosan intenzíven lüktető forgalmat generálnak, melyben hol szinte lépésben lehet csak haladni, máskor pedig padlógázzal erednek a sofőrök az előttük haladó nyomába, ami jelentős baleseti kockázattal jár. A fantomdugók egyes amerikai kutatások szerint akár 80 százalékkal is megnövelhetik az egységnyi útszakasz megtételéhez szükséges üzemanyag-mennyiséget. De még a valós forgalmi adatokkal dolgozó szakértők is 25-50%-os többletfogyasztással számolnak.

Európában a fantomdugók miatti benzin- és gázolajfogyasztás többletét 23 százalékra becslik. Németországban egy vizsgálat szerint a fantomdugók okozta torlódások kilométerenként 38 eurocentjébe kerül az autósoknak. És akkor még egyik esetben sem említettük a lelassult forgalommal és megnövekedett üzemanyag-fogyasztással járó nagyobb károsanyag-kibocsátás következményeit.

A fantomdugók okozta gazdasági kár (felesleges kiadás) dollár milliárdokban mérhető. Kutatási adatokra épülő becslések szerint az USA-ban évi 70–90 milliárd dollár, de Európában több tízmilliárd eurónyi „társadalmi kiadás”, azaz feleslegesen elfüstölt pénzt köthető a jelenséghez.

Az autóipar nem véletlen keresi azokat a technikai megoldásokat, amelyekkel megelőzhetőek lennének a racionális ok nélkül torlódások. Számukat és nagyságukat persze a leginkább a gépjárművezetők csökkenthetnék, például azzal, ha nem akarnák letolni az útról az előttük – szerintük – túl lassan haladókat, kerülnék a hirtelen fékezéseket-gyorsításokat, azaz igyekeznének stabilan tartani járművük sebességét.

Tipikusnak mondható fantomdugót generáló szituáció, amikor valaki az autópályán vagy egy többsávos városi úton észrevesz egy „lyukat” kissé maga előtt, ahová befurakodhatnak és ezzel akár egy fél autónyi előnyre is szert tehetne korábbi pozíciójához képest. Rástartol, ám az addig túl nagy követési távolságot tartó jármű vezetője is gázt ad, nem engedi befurakodni maga elé. Mindkét autó hirtelen gyorsított, majd hirtelen fékezésével fékezésre kényszerítette a mögötte haladókat, de még az azok mögött haladókat és az azokat követőket is. A fékezési hullám elindult…

A járműipar olyan tempomatokkal igyekszik elejét venni az efféle szituációk kialakulásának, amelyek nemcsak előre, hátra is látnak, és reagálnak is mindkét irányba a forgalomra. Az ilyen magas szintű ACC eszközök, ha nem is képesek teljes mértékben megakadályozni, hogy túl kicsi, vagy mások számára csábítóan nagy követési távolságot tartson a gépjárművezető a forgalomban, jelentősen csökkenthetik a harmonikahatás kialakulásának valószínűségét, még inkább annak mértékét.

Hosszabb távon a jármű-jármű kommunikáció, az AI-vezért tempomatot használó félautomata autók, még hosszabb távon az autonóm járművek elterjedése csökkentheti, majd szüntetheti meg a fantomdugók okozta problémákat. Másfelől az olyan változó tempójú, dinamikus sebességkorlátozásokkal, forgalom-monitoring és navigációs alkalmazások is segíthetnek, amelyek valós idejű adatok felhasználásával képesek optimalizálni a forgalom dinamikáját.

F.Gy.A.