Látta, hogy nem lát semmit, de nem hitt a szemének

• „Június van, ez nem lehet itt!” háborgott a füstködbe hajtva balesetet okozó sofőr.
• A vezetéstechnikai instruktor szerint sokan csak reménykednek, hogy nem lesz baj.
• Tudja Ön, milyen meglepetések érhetik a rendszeresen vakon közlekedő autósokat?
• Megdöbbentő felvételek és elemzésük a rendőrség (V)észnélkül Facebook-csatornáján.

Forrás: police.hu

„Ember, mire gondolt, amikor elszáguldott mellettünk?! Látta, hogy nem lát semmit? Látta. És mégis, hova sietett?” – kérdezte egy tömegbaleset helyszínén segédkező vezetéstechnikai instruktor a sofőrtől, miután kihúzta a rommá tört luxusautójából.

Kovács Attila a nyár közepén többed magával egy nem túl gyakori, bár rendkívülinek sem nevezhető jelenséggel találkozott az egyik autópályán. A sztráda mellett lángoló tarló szürkésfehér füstköddel borította be az autópályát. Távolról eleinte csak annyi látszott, hogy „ott a távolban elhomályosodik a táj”, ám miután az autók sorra belefutottak a füstködbe, már csak a féklámpák vöröslöttek. Aztán már azok sem látszottak.

Kovács Attila a rendőrség KRESZ változás Facebook oldalán, a (V)észnélkül című videó sorozatban osztotta meg emlékeit a történtekről. Láthatóan meglepte a tömegkarambolt szerencsésen (szinte sértetlenül) túlélő sofőr válasza:

„Június van! Ez nem lehet itt!”

De ott volt, és a megkérdezett sofőr többed magával – ki tudja miért – látták is (hogy valamiért nem látnak semmit) mégsem hittek a szemüknek, nem lassítottak, noha egyik pillanatról a másikra négy méterre csökkent a látótávolság. Voltak, akik még csak le se vették a lábukat a gázpedálról.

Egy ember a helyszínen meghalt, sokan megsérültek miután a tömegkarambolban öt kamion és 37 személygépkocsi tört ronccsá, amikor 2023 nyarán ugyanaz történt Kovács Attila példájában, amikor egy por-átfúvás nullázta le a belátható útszakasz hosszát az M1-en. Ott több autó fedélzeti kamerája rögzítette a csattanás előtti utolsó pillanatokat, az egyiken még hallható is, ahogy a sofőr értetlenkedik: „… hát ez meg mi…?”

Azonban a felvételen az is látható, hogy mindeközben nem lépett a fékre, egészen addig nem, amíg a kocsi már csak karnyújtásnyira nem volt az előtte kialakult roncsautó-akadálynak. Persze ő is belerohant.

A rendőrség (V)észnélkül című balesetmegelőzési sorozata folyamatosan új részekkel frissül az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság KRESZ változás oldalán a Facebookon.

Ezeket a baleseteket megelőzni lehetetlen. Sem a rendőrség, sem a jogalkotó, sem a gépjárművezető-oktatók nem tehetnek semmit. Mit is lehetne mondani, tanítani annak, mivel lehet jogkövetésre késztetni azt, aki látja, hogy az orra hegyéig sem lát, mégis úgy hajt, mintha az út- és látási viszonyok ideálisak lennének?

Kovács Attila úgy véli, sok gépjárművezető azzal a túlzott reménnyel vezet, hogy őt nem érheti baj. Nem lesz olyan nagy kiterjedésű az a köd- vagy füstfelhő-folt, hogy közben bármi baj érhetné. Ami még igaz is lehet, ha szemből nem jön senki, aki ugyanúgy gondolkodik, mint ő. Aki ugyanúgy nem hisz a szemének és akit ugyanúgy nem zavarja, hogy nem lát semmit.

A (V)észnélkül 4. részében látható olyan előzés is, amikor a szó szoros értelmében centiken múlt, hogy nem történt baleset. Egy tejködben előző autó az utolsó pillanatban tudott csak visszatérni a sávjába. Nem tudni, miben reménykedett. Talán, hogy a nagy ködben rajta (és azon kívül, akit megelőzött) más nem autózik?

Kovács Attila azt javasolja, aki látja, hogy nem lát, fokozatosan csökkentse a sebességét és ha még így sem lát egy-két méternyit sem, tegye ki az elakadásjelzőt, és ha teheti álljon félre. Vegye fel a láthatósági mellényét és menjen a szalagkorlát mögé, vagy ha az nincs, biztonságos távolságra a kocsijától.

Furcsa, hogy ezt egy rendőrségi balesetmegelőzési filmben tanácsolni kell. Bár a KRESZ-ből is egyenesen következik, a józan ész is ezt diktálná, mégis rendszeresen a figyelmetlenségből, nemtörődömségből erednek az utoléréses, kisodródásos balesetek.

Bármelyik évszakban adódhatnak olyan helyzetek, amikor a látótávolság nullára csökken. Olyankor a sebesség nem a barátja a közlekedőknek. Minél kisebb a belátható út hossza, annál kevesebb hely és idő marad az esetleges hibák korrigálására, a balesetmegelőzésre!

Gondoljunk bele mi történhet, ha egy dimbes-dombos úton jókora lendületet veszünk az autóval lejtmenetben, hogy majd könnyedén felszökkenhessünk a következő dombtetőre. Nem látjuk, mi van a domb mögött. Ha ismerős az út, tudjuk, hogy mögötte az út egyenesen megy tovább, vagy balra/jobb kanyarodik, esetleg éles kanyarra készüljünk, szóval a dombtetőhöz közeledve már ne nyomjuk a gázt.

Ismeretlen úton még nagyobb veszélynek tesszünk ki magunkat, ha abból indulunk ki, abban reménykedünk, hogy mögötte egyenesen halad az út tovább. Ugyanolyan vakon vezetünk majd ez esetben, mint a ködben vagy a füsttel borított úton. Akár van útkanyarulatra figyelmeztető tábla, akár nincs, azt nem tudhatjuk, nem áll-e az utunkban egy műszaki hibás jármű, egy úthiba, bármi, amire szükség esetén nem kellően előrelátó vezetés mellett nem tudunk időben reagálni.

Közlekedésbiztonsági szakértők, vezetéstechnikai oktatók szerint az elmúlt hetek nagy számú átsodródásos baleseteinek a hátterében is részben ez állhat. Az útviszonyokhoz, a sofőr és/vagy az autója képességeihez képest eltúlzott sebesség esetén rövidül az az idő, amikor a sofőr által belátható útszakaszon reagálni tud bármire is. Ilyenkor elég egy úthiba, egy utolért autó, ami túl lassan halad vagy szemből egy túlságosan gyors, és a sofőr hirtelen fékezésre és kormányzásra kényszerül…

Attól kezdve, ha az egyik kerék laposabb a többinél, az egyik fék jobban (vagy kevésbé) fog a többinél, ha a lengéscsillapító nem úgy dolgozik, ahogy kellene…. És még hosszan lehetne sorolni az okokat, ami miatt egy autó elveszítheti a stabilitását, és onnantól már minden a szerencsén múlik.

Pedig már az első gyakorlati vezetési órán megtanítják minden autóvezetővel, hogy a sebességet úgy kell megválasztani, hogy az autót a belátható útszakaszon belül képes legyen megállítani, ha kell.

… mert mindenkit hazavárnak.

F.Gy.A.