Lehetnek vétkesek a „vétlen” érintettek?

• De miért is nem tudott az előző jármű visszasorolni a saját oldalára?
• Terhelheti-e felelősség azt, aki szabályosan haladt és nem tett semmit?
• Mit kockáztat az, aki szerint más elhibázott manőverével nincs dolga?
• Leleplezhetik az autókban lévő kamerák a vétlen érintettek vétkességét?

 

Júniusban történt a 46-os úton. Egy fiatal nő kocsisor előzésébe kezdett, azonban rosszul mérte fel a szemből közeledő kamion távolságát és frontálisan összeütközött vele. A helyszínen életét vesztette.

Több hasonló esetről is beszámolt a rendőrség a nyáron. Keszthely külterületén a 71-es úton figyelmetlenül végrehajtott előzés következtében halt meg egy 70 éves motoros. Törökszentmiklóson egy húszas évei végén járó sofőr mérte fel rosszul az előzésre rendelkezésére álló távolságot és frontálisan ütközött a baloldali sávban érkező furgonnal; az életével fizetett érte.

Szomorú, büntetőjogi szempontból azonban általában egyszerű esetek. Hiszen a KRESZ előzésre vonatkozó előírásai egyértelműek.

„Előzni abban az esetben szabad, ha az előzés céljából igénybe venni kívánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy – figyelemmel az előzni kívánó és a megelőzendő jármű sebessége közötti különbségre – az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja; az előzni kívánó jármű előzését más jármű nem kezdte meg; az előzni kívánó jármű előtt haladó másik jármű előzési szándékot nem jelzett…”

Egyértelműnek tűnik, és az esetek többségében a vizsgálatok szerint az is, hogy az ilyen esetekben a balesetért a szabálytalanul előzésbe kezdő, de azt befejezni nem tudó jármű vezetője a felelős. Mert rosszul mérte fel a szemből közeledő jármű távolságát, sebességét, a belátható út hosszát, saját járművének gyorsulási képességét vagy éppen a megelőzni szándékozott jármű sebességét.

Csak hogy az előzéses balesetek nem kétszereplősek. Nem csak az előző és a szemből érkező vétlen autós érintett ezekben a tragédiákban, hanem a megelőzött jármű vezetője is; még ha csak vétlen és tehetetlen szemlélőjeként is a tragédiának. Olykor azonban kiderül, egyikük sem volt vétlen. Bár büntetőjogi felelősség velük szemben nem mindig állapítható meg, nem is igen vizsgálják, gyakran felvetődik a kérdés az előzéses balesetek után: Mi történt volna, ha…

Mi történt volna, ha az éppen megelőzött sofőr lassít, akár erősebben rálép a fékre? És ugyanezt a kérdést gyakran fel lehet tenni és fel is teszik a rendőrök a baleset vétlen áldozatainak is!

Senkitől nem várja el a jog, hogy satuféket nyomjon azért, mert valaki meggondolatlanul kezdett előzésbe, hiszen azzal önmagát és az utasait, esetleg még másokat is veszélybe sodorhat. De azt igen, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a baleset elkerülése érdekében. Bárki miatt alakult ki a vészhelyzet, és e tekintetben az is mindegy, hogy figyelmetlenségből, rutintalanságból, felelőtlenségből vagy gátlástalanságból tette!

Azonban nem lehet szó nélkül elmenni a kérdés mellett: Miért nem tudott a később balesetet okozó előző visszatérni a saját sávjába?

Akik rendszeresen közlekednek az utakon gyakran tapasztalhatják, ritkábban, mint évekkel ez előtt, de még mindig túlságosan gyakran, sokan úgy vezetnek, mintha körülöttük mások nem is léteznének. Nem lépik túl a megengedett sebességet, a sáv közepén vagy inkább kissé a felezővonalhoz közel haladnak. Aki meg akarja előzni őket, hát tegye, ha tudja, az az ő dolga – gondolják.

Sok esetben látni – magam is számos alkalommal voltam szemtanúja olyan eseteknek –, amikor már messziről látszott, hogy necces lesz az előzés. Fékeznie és félrehúzódnia kellene mindenkinek, hogy az, aki éppen veszélyes előzésben van biztonságosan befejezhesse a menővert, még akkor is, ha nyilvánvaló, talán meg sem kellett volna kezdenie.

Sok esetben azonban az ilyen döntés meghozatalára – fékezni és húzódni, de mennyire és merre – másodpercnyi idő áll rendelkezésre, vagy még annyi sem. (Már csak azért is veszélyes enni, inni, telefonálni, filmet nézni, nem az utat figyelni vezetés közben.)

A KRESZ 34§ 6-7. pontjai kimondják: „Az előzés végrehajtását a sebesség fokozásával, balra húzódással vagy más módon akadályozni nem szabad.”  Továbbá, hogy „Lakott területen kívül a nagyméretű, valamint a lassan haladó jármű vezetőjének az úttest szélére húzódással és – a szükséghez képest – lassítással is elő kell segítenie azt, hogy járművét más jármű megelőzhesse.”

Nem számít, hogy az előzésbe kezdő jármű (a megelőzni kívánt jármű sofőrje szerint) esetleg szabálytalanul, a megengedettnél gyorsabban hajtva kezdte meg az előzést. Ez a legveszélyesebb manőverek egyike, ha nem a legveszélyesebb, mindenkinek elemi érdeke, hogy a lehető legrövidebb időn belül befejeződjön. Már csak azért is, mert számos esetben a frontális ütközéssel végződött előzésben a megelőzött jármű is megrongálódott, annak utasai is megsérültek.

Ennek ellenére gyakran tapasztalni az utakon, ha kifejezetten nem is gátolják, de elég sokan nem is segítik a a náluk gyorsabb járműveket, hogy időben és biztonságosan sorolhassanak vissza a saját sávjukba. Ők szabályosan haladnak a saját sávjukban, mások felelőtlenségével nem kell törődniük, gondolják.

Pedig, de! Kell! Erre kötelez mindenkit a KRESZ. Más kérdés, hogy nem várható el mindenkitől, hogy egy hirtelen előálló vészhelyzetben azonnal és jól döntsön. Ahogy az sem, hogy önmagát veszélybe sodorja mások hibája miatt. Ezért nincs pontos szabály, hogy mit kell tenni az ilyen helyzetekben. Esetenként kell vizsgálni, hogy a megelőzött sofőr az ő rutinjával, adott teljesítményű autójával az adott körülmények között megtett-e mindent, ami tőle elvárható a baleset elkerüléséért. Ugyanez igaz a szemből közeledőkre is.

Nem a rosszindulat („Nem láttad, hogy itt nem tudsz előzni?!” „Maradj csak szépen mögöttem!”) munkál a mások előzését nem vagy nem kellő mértékben segítőkben. Olykor persze egyeseknél az is. Ám sokat látott közlekedési rendőrök, tragédiákon edződött helyszínelők szerint a szabálytalanul, veszélyesen megelőzött járművek vezetői igen gyakran egyszerűen lefagynak és emiatt képtelenek gyorsan, helyesen reagálni.

Vannak üdítő kivételek is. A mind több autóban működő fedélzeti kamerák rögzítettek már olyan eseteket is, amikor az előző járművel szembe haladó kocsi vezetőjének gyors helyzetfelismerésének, reakciójának köszönhetően nem történt tragédia. Szempillantás alatt kormányozta ki az autóját a felé száguldó kocsi útjából miközben vészfékezett, hogy még véletlenül se találkozzanak.

Egyre több gépjárműben működik fedélzeti kamera, így már nem kockázatmentes nem segíteni az elvárt mértékben az előzést. Mert, ha a helyszíni szemle és a tanúvallomások alapján a rendőrökben vagy a karambolban közvetlenül érintettek közül bárkiben is megalapozottan felvetődik a kérdés: mi lett volna, ha a harmadik szereplő, a megelőzött jármű lassít, erősebben fékez, jobban lehúzódik az útról…, akkor a megelőzött jármű vezetőjének a felelősségét is vizsgálhatják.

Amennyiben egy térfigyelő vagy egy másik autóban működő kamera felvétele alapján az derülne ki, hogy az előzött jármű vezetője nem tett meg mindent, ami tőle elvárható, valamilyen mértékben ő is felelős lesz majd a tragédiáért.

Hogy ez kizárt? Egyáltalán nem az.

Aki másképp gondolja emlékezzen vissza: a megfizethető digitális kamerák elterjedése előtt autósok százai vagy még többen bizonygatták évente, nem azért rohantak bele az előttük haladóba, mert túl gyorsan hajtottak, hanem mert az hirtelen és indokolatlanul szinte állóra fékezett előttük. Nem hittek nekik a rendőrök. Az akkori gyakorlat szerint az volt a felelős, aki nem tartott kellő követési távolságot az előtte haladótól és pont. Ma már nem így van. Egyáltalán nem szabad tehát azt sem készpénznek venni, hogy soha nem derül ki, és soha nem vonnak senkit felelősségre azért, ha nem segítette az őt éppen előző járművet a manőver befejezésében.

… mert mindenkit hazavárnak!

F. Gy. A.