Megállíthatatlanul a lejtőn

  • Csalóka jóérzés, hogy lejtőn lefelé az autónk könnyed suhanásba kezd.
  • De amennyivel jobban gyorsul, annyival nehezebben áll meg.
  • Lejtőn ne hagyatkozzunk a fordulatszám hangjára, nézzünk rá a sebességmérőre.

Fotó: BudaPestkörnyeke.hu/GK

Az év első napjaiban történt egy idős házaspárral, enyhe, hómentes időben, hogy autójuk a Gellért hegy egyik meredek és kanyargós utcájában, lefelé a lejtőn, önállósította magát. A fék valamiért nem fogott, és a jármű, a gravitáció erejénél fogva egyre gyorsabban száguldott. Az őrült rohanásnak végül egy keresztutca szilárd támfala és egy fa vetett véget. A jobb egyben ülő utast a tűzoltók vágták ki a karosszériából. A pánikba esett idős hölgy vezető nem tudta megmondani, hogy mi történt velük.

A hegyes-dombos vidéken gyakran autózók – Buda magasabb fekvésű részein, de az ország bármely hegyvidékén – jól ismerik a fenti jelenséget. Elég, ha a jobb láb nem találja el elsőre a megfelelő pedált, és a jármű egy-másfél tonnája, a motor megugró nyomatékával máris megfékezhetetlennek érződik. Persze egy pillanat műve, és a fék máris megfogja az elszabadulni készülő járgányt, és a riadalom a múlté.

A lejtős utak sajátos dinamikáját mégis érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Mindenki, aki biciklizett valaha, ismeri azt az érzést, ami a lejtős úton keríti hatalmába a bringást. Élvezzük a szabad száguldást, másfelől tudjuk, hogy az a lendület, ami ilyenkor a kerekekben felhalmozódik, jól jön majd, ha megint emelkedni kezd az út. Ám ha átülünk az autó volánjához, teljesen más lehetőségekkel gazdálkodhatunk. Ha lejtő jön, kíméljük a gázt, ha emelkedő, rendesen odalépünk neki.

Fotó: BudaPestkörnyeke.hu/GK

Csakhogy a belsőégésű motorral szerelt gép mégsem olyan, mint a szimulációs játékok. Érezzük, a bőrünkön, a csontjainkban, ha erőlködik a motor, és megkönnyebbülünk, ha kisimul a futása. Lejtőn haladva a gravitáció ereje hozzáadódik motorunk megszokott teljesítményéhez, emelkedőn elvesz belőle. Van hát egy kis csalóka vonzereje a lejtmenetnek: lepkeszárnyakon suhanunk! Emiatt aztán könnyen megfeledkezünk a sebességhatárok betartásáról. És arról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy a lejtő aljában körforgalom, lámpás kereszteződés, vagy csak egy sima jobbkéz szabály miatt meg kell állni. Különösen gyalogosként feltűnő, hogy a szép hosszú lejtőn hogy felgyorsulnak a járművek, pedig jól látszik, hogy ötven-száz méter múlva vége a száguldásnak. Lejtőn ne hagyatkozzunk a fülünkre, a fordulatszám hangjára, nézzünk rá a sebességmérőre!

Bár magától értetődőnek látszik, mégsem árt röviden összefoglalni: lejtőn haladva gyorsabb  a gyorsulás, kevésbé hatásos a fékezés. A motorfék hatása is kisebb, mégis, érdemes visszakapcsolni, kímélni a lábféket. Hosszú, folyamatos ereszkedés közben ugyanis a fékerő gyengül. Érdemes pumpálni, fel-felengedni a pedált, hogy a fékpofák kicsit hűljenek.

Kanyarokban a külső első keréknek nagyobb igénybevételt kell viselnie: egyszerre kell fékeznie és kanyarodnia, ezért a fékezést idejében meg kell kezdeni. Szűk utakon előfordulhat, hogy akár esetleg állóra kell fékezni.

Csúszós, jeges téli lejtőkön csökkenteni kell a sebességet, akár drasztikusan. Alaposan fel kell mérni, hogy a közelünkben mozgó járművek vezetői mennyire uralják a helyzetet. Egy-egy veszélyes, meredek szakasz közeléből mielőbb el kell távolodni, akár félreállással. Évente lehet egy-két nap, amikor hegyvidéken a csúszós utak miatt egyáltalán nem érdemes autóba ülni.

N.V.