Meglepetés-hóvihar
- Évtizedenként csak egyszer-egyszer ad sakk-mattot a hó a magyarországi közlekedőknek, éppen ezért veszélyes
- A hóvihar megfelezi az autópályák átlagsebességét, és keresztbe fordult kamionokkal sokkol
- A villám-hófrászt gyors olvadás követi, ami legalább olyan veszélyes lehet a közlekedőkre nézve, mint maga a hóvihar
Villám-árvíz: ezt a fogalmat az utóbbi évtizedekben tanulták meg a hírolvasók, és a jelenség eleinte sokakat meglepett. Igen, meglepődtünk, hiszen a nyári zápor a fájdalommentesen és gyorsan múló időjárási jelenségek közé tartozott eddig. Manapság azonban bárhol megeshet, hogy egy váratlan felhőszakadásból annyi víz jut a felszínre, amit nem képesek elvezetni a kanálisok, árkok, és az ár babakocsikat, rollereket, robogókat, de akár autókat is magával sodor.
A hó formájú csapadékkal ellenben egyre kevesebb dolgunk van mostanában. Több mint tíz év telik el két olyan tél között, amikor a gyerekek megtanulhatnak hóembert építeni. Az idei tél alaposan meglepett bennünket hóval, faggyal, jéggel, hiszen legutóbb 2013-ban akadtak el a gépkocsik az autópályán – emlékezetes módon az M1-esen, sokan éppen az Alpok felé tartottak síelni. A 2013-ban született gyermekek idén, 2026-ban láttak először összefüggő hótakarót, azaz 13 tél múlt el úgy, hogy a téligumik nem találkoztak igazán havas úttal.
Az idei tél is csaknem eltelt már, amikor a Földközi-tenger felől érkező enyhe és nedves szél megérkezett hazánk fölé. Jelen sorok írója éppen repülőre szeretett volna szállni, ezért vágott neki a havaseső áztatta M7-es-nek – február 3-án délelőtt -, ám a hideg és a langyos légtömegek találkozása Székesfehérvár és a főváros térségében szabályos hófúvást eredményezett. A csúszós útra először nem a változó jelzésképű táblák figyelmeztettek, hanem egy keresztbe fordult kamion, amelyet a személyautók csak a leállósávon tudtak megkerülni. Később már csak legfeljebb 70 km/h sebességgel haladhatott a forgalom, mégis nekicsúszott a szalagkorlátnak több személyautó is.
Hasonlóképpen a tél végét jelezte az a hóvihar is, amelyik február 20-án csapott le a nyugati megyékre. Az Alpokalján 40 centi hó is esett, autók csúsztak egymásba, autóbuszból kellett kimenekíteni az utasokat – pedig a meteorológiai jelentésekből tudható volt, hogy a hó hamarosan elolvad, és tavaszias idők következnek.
A villám-hófrászt tehát olvadás követte, de ez semmivel sem kevésbé veszélyes közúti helyzet. Az egész napon át zuhogó havat csapadékmentes éjszaka követte. Másnap megindultak a járművek, és a sózás is megtette a hatását. Napközben a főutakon – mint a 71-esen – egy-egy nyomon már sónedves aszfalton közlekedhettek a gépjárművek. Ami azt jelentette, hogy a kétszer egy sávos út közepén a két sáv között felgyűlt a latyakos hó. Aki pedig át kívánt haladni az egyik sávból a másikba – például előzés céljából – annak be kellett hajtania az 5-10 centiméter mély zagyba. Valahogy így történhetett, hogy Balatongyörök és Vonyarcvashegy között két autó kötött ki az árokban. Az előzni kívánó jármű a latyakban megcsúszott, nekiütközött a megelőzendő járműnek, és mind a két gépkocsi irányíthatatlanná vált.
Jelen sorok írója egy-két órával később ismét a helyszínen járt, és akkor már nem volt latyak a 71-es főút szaggatott vonala mentén. Az olvadás óráról órára más közlekedésbiztonsági helyzetet teremtett. A gyorsan jött jó idő azonban nyilván nem jelent vigaszt azoknak a közlekedőknek, aki a hóviharban, vagy éppen az olvadás idején kerültek bajba.
A globális felmelegedés nem éppen örvendetes jelenségei közé tehát fel kell jegyeznünk egy újabbat: a villám-hóvihart, amely képes alaposan megtréfálni az autósokat. Ez is az a fajta vészhelyzet, amit jobb elkerülni, ha lehet, és meg kell próbálni egy nappal előre hozni vagy éppen elhalasztani az elintézendőket. A sztrádán keresztbe fordult kamion, az árokba repült személyautók mutatják, hogy az útviszonyok akár néhány óra alatt is annyira megváltozhatnak, amire a közép-európai használatra szánt járműveink nincsenek felkészülve.
N. V.
