Menjenek, amerre tudnak!

A BKK mind a közösségi közlekedést, mind az egyéni közlekedést használóktól kéri, hogy az következő hetekben ne megszokás szerint közlekedjenek a fővárosban, mert számos változásra kell készülni a metrópótlás újabb üteme miatt, írta néhány nappal ez előtt az MTI annak kapcsán, hogy május 14-től új, a dolgok jelen állása szerint utolsó szakaszába lép az M3 metró felújítása, ami forgalomkorlátozással, tereléssel jár a Váci út Göncz Árpád Városközpont – Lehel tér közti szakaszán, de várhatóan a városrész más területein is komoly hatással lesz a közlekedésre.

Egy nappal a forgalomkorlátozások és az új (ideiglenes) forgalmi rend bevezetése előtt körbeautóztuk a majdani lezárásokkal érintett területeket. Amit láttunk, tapasztaltunk komoly aggodalomra ad okot. Annak ellenére is, hogy pont olyan, mint bármelyik más korábbi. Sem az új forgalmi rend kitáblázásának módja, látványossága és egyértelműsége nem különbözik a fővárosban megszokottól. Úgy látszik, a felújítók ezt szokták meg, és még senki nem kérdezte meg tőlük, hogy nem lehetne-e ezt másképp csinálni, hogy ne legyen nagyobb a káosz, mint amekkora egy ilyen volumenű munka mellett még elfogadható.

Amikor az autós meglátja a terelőtáblákat, hogy az új forgalmi rendben merre mehet és merre nem, már késő. Nem igazán van ideje – a város egy rendkívül forgalmas szakaszáról lévén szó – még a csúcsforgalmi időszakon kívül sem. Ráadásul csak KRESZ-táblákkal találkozik, általános tájékoztató, a forgalmi rend változását egészében bemutató információs táblákkal nem.

Márpedig magának a táblaerdőnek az áttekintése sem egyszerű, autóban ülve, vezetés közben, szinte megfejthetetlen, hogy a terelés végén majd hol köt ki az ember, azt pedig legfeljebb csak az ott élők tudják, hogy onnan merre hajthatnak tovább.

Ráadásul a környékén jó néhány építkezés is zajlik, amelyek egyes, a GPS és a térkép szerint egérútként használható utcát (ideiglenesen és természetesen előjelzés nélkül) zsákutcává alakítanak, vagy „időlegesen” módosítják bennük a forgalmi rendet, amit azonban a GPS nem jelez, mert nem hivatalosan nincs is lezárva az az út. Csak általában szinte mindig.

S mindez még nem lenne elég, még ezeket az ideiglenes (értsd: legfeljebb pár hónapig tartó) tereléseket is csak közvetlenül a lezárás, terelés, korlátozás helye előtt jelzik, amikor már tábla nélkül is tudja az autós, hogy az utat „elálló” betonterelő, téglarakás nem fog kitérni előle, neki kell új útvonalat találnia, ha nem akar örökre ott ragadni.

Hiába, takarékoskodni kell a táblával. Különben is: minden szabályosan történik. Jelezni kell a forgalmi rend változását? És jelzik is. Nem kilométerekkel korábban, amikor azok, akiknek nem a lezárással érintett területen van dolguk, nem ott dolgoznak vagy laknak, elkerülhetnék a környéket.

Nem nehéz megjósolni mi lesz ennek a következménye. Ugyanaz, mint a korábbi lezárások azon szakaszain, ahol hasonlóan kevés menekülő út volt, mint a mostani lezárás környékén. Jóval nagyobb lesz a torlódás, gyakrabban alakulnak ki dugók és nagyobb lesz a környezetszennyezés is.

Amíg meg nem szokják a rendszeresen a felújítással érintett útszakaszokon közlekedők az új rendet (amíg el nem igazodnak a terelőtáblák kavalkádjában) hosszabb menetidővel kell számolni – ahogy a BKK is írja. És több idegeskedéssel, koccanással, esetleg súlyosabb balesetekkel is, ha nem lesznek sokkal, de sokkal óvatosabbak az autósok és motorosok, mint szoktak.

Állítólag régi szakmai vita a közlekedést érintő nagyberuházások projektmenedzserei és közlekedésszervezői között, hogy mi a célravezetőbb megoldás: bemutatni a közlekedőknek a szóba jöhető menekülő-utakat, átállítani a lámpákat és úgy módosítani (még ha ideiglenesen is) az elsőbbségi viszonyokat, hogy a forgalom „magától” a legnagyobb kapacitású egérutakra terelődjön, vagy hagyni, hogy az autósok maguk találják meg mikor és hol tudnak gyorsabban eljutni oda, ahová indultak. Sokan állítják, hogy ez az utóbbi a jó megoldás. Bár komoly és szakszerű felmérés nem támasztja ugyan alá az álláspontjukat, kétségtelen tény: ez az olcsóbb megoldás a kivitelezők és a beruházók számára. Mindenki másnak már korántsem annyira. Sőt!

Lehet, hogy a helyismerettel rendelkezők gyorsan megtalálják az egérutakat, és így csökkentik a lezárással érintett utak forgalmát. Bár akkor ezt ne nevezzük forgalomszervezésnek. Mert ez így nem az. Még irányított-ellenőrzött káosznak is csak némi túlzással nevezhető. Ez a gyakorlat a szociális érzékenység és empátia teljes hiányára utaló arrogancia. „Én lezárhatom az utat”, „nekem nem kell kilométerekkel előre jeleznem még a fél várost érintő lezárásokat sem”, „én hasznos dolgot végzek, metrót újítok fel, és én mindent jól csinálok”… Menjen mindenki amerre tud. Vagy váltson BKV-ra (bár abból is nagy baj lenne, ha hirtelen minden autós buszra, villamosra szállna!)

Mondhatják persze az illetékesek, hogy természetes velejárója bizonyos mértékű forgalmi káosz egy olyan nagy volumenű felújításnak, mint amilyen a 3-as metróé. Csakhogy nálunk a kisebb felújításoknál sem történnek másképp a dolgok. Kollégám mesélte, hogy az egyik külső kerület utcáján autózott a HÉV-átjáró felé, amikor kevéssel a cél előtt egy behajtani tilos tábla állta az útját. És egy másik, amiből kiderült, hogy jobbra és balra is folytathatja az útját. Jó, jó, de merre, töprengett ő, mert fogalma sem volt, hogy legközelebb hol tud áthajtani a HÉV-síneken. Pedig ő elvileg ismerős a környéken.

Ilyen és hasonló terelések sokaságával találkozhatunk nap, mint nap a nagyvárosokban. Csoda-e, ha elfogy az autósok türelme a nap végére és el is fáradnak?

Ennek ellenére keresve sem találni ilyen térképet, se az interneten, se az érintett utakon, amelyek már kellő távolságban felhívnák a figyelmet arra, hogy hol változik a forgalmi rend, hogyan és mely utakon lehet elkerülni a „lezárással, forgalomkorlátozással érintett utakat”. Még az M3 felújításának hivatalos honlapján sincs efféle tájékoztató. Az a leírásokból még csak-csak kiderül, hogy merre nem tudnak majd menni az autósok, de az már nem, hogy merre tudnak menni.

Mintha senki nem tartaná fontosnak a közlekedés folyamatosságának fenntartását. Mintha az utakat azok, akkor és addig zárnák le, ameddig kedvük tartja vagy legalábbis érdekükben áll. Más nem számít. Nem kell a navigációs rendszerek üzemeltetőit tájékoztatni a lezárásokról hivatalosan, majd megosztják az autósok egymás közt az efféle információkat, ahogy azokat is, hogy mikor, hol mér sebességet vagy hol tart ellenőrzést a rendőrség. Pedig egy város egyebek között attól élhető, hogy kiszámítható a közlekedése. Hogy bármilyen közlekedési eszközzel induljon is valaki útnak, némi rátartással (ami nem órákat jelent) tudhatja előre, hogy mikor ér oda.

Nálunk sajnos ez még koránt sincs így. És nem csak ott, ahol éppen metrófelújítás zajlik.

F.Gy.A.