Menthetetlen baleseti okok

A közúti balesetek között vannak olyanok, amelyek okozói számára egyszerűen nincs mentség. A húsvéti ünnepek is jól mutatták, hogy akár előre bejelenti a rendőrség, hogy fokozott ellenőrzésekkel kell számolniuk a járművezetőknek, akár nem, ezúttal is szép számmal akadtak, akiknek fontosabb a vezetés előtt elfogyasztott ital, mint a saját vagy mások élet- és testi épsége. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan. És nemcsak arról van szó, hogy Magyarországon mindenki tudja, vagy legalábbis tudnia kellene, hogy az ittas vezetésre zéró tolerancia van hatályban, hanem arról is, hogy ezt miért nem lehet megérteni, amikor a média jóvoltából szinte naponta láthat, olvashat mindenki olyan szörnyű tragédiákról, amelyek hátterében az alkohol áll. Miért gondolja bárki is, hogy rá nem vonatkoznak a KRESZ szabályai, hogy ő ittasan (részegen) is ugyanolyan jól vezet, mint józanul?
Válaszok persze mindig vannak. „Csak a szomszéd utcába kellett átmennem. Mi történhet egy ilyen rövid úton?”, „Megígértem a barátaimnak, hogy hazaviszem őket a buli után. Az ígéret szép szó, ugye?”, „Nem akartam őrizetlenül hagyni a kocsimat az utcán…”. De tessenek ezeket a válaszokat egy halálos vagy örök nyomorúságot okozó baleset mögé állítani! A kijózanodást követő utólagos bocsánatkérés (a már sokszor hallott: ha tehetném, visszaforgatnám az időt) senkit nem tud feltámasztani, legyen ő maga a részeg sofőr vagy az áldozata.
Nem állítom, hogy minden gépkocsivezető úgy indul el egy buliba, egy családi sütögetésre, hogy márpedig ő ezen az estén akkor is inni fog, ha utána autót kell vezetnie. Sőt, talán többen vannak, akik éppen ellenkező szándékkal érkeznek meg az adott programra. Ám aztán jön az első pohárka, és ahogy fogy az italkészlet, úgy vetkőzik le a gátlásokat, a józanul tett fogadalmakat azok, akik néhány órával előbb még a világ legjogkövetőbb emberei közé sorolták magukat.
De a helyzet még ilyenkor is menthető lenne, ha például a társaságban lenne valaki, aki még az alkohol dacára is gondolna a jövőre, és nem engedné autóba ülni részeg barátját, rokonát. Ha lenne valaki, aki taxit vagy sofőrszolgálatot hív, ha a tántorgó, de mindenképpen vezetni kívánó társuk semmiképpen sem szeretné kipihenni alkoholmámorát a buli helyszínén.
Egy ittasságból bekövetkezett balesetért egyértelműen a sofőr felel. De vajon mennyiben felelősek azok a – társaságában szórakozó – emberek, akik között egy sem akadt, aki valamilyen módom megakadályozta volna, hogy a jóbarát vagy ártatlan áldozata a temetőben végezze? Hallottam már olyan kocsmáról, ahol a tulajdonos – üzleti érdekeivel ellentétben vagy éppen azért – elveszi a kocsikulcsát az italozó vendégétől, hogy az véletlenül se ülhessen a volán mögé, amikor véget ér a szórakozás.
A felelősség tehát a sofőré, de a körülöttük lévők is elgondolkodhatnának az ittas vezetés következményeiről. A bekövetkezett tragédia után már késő azon töprengeni, hogy ők mit tehettek volna barátjukért.
Az ittas vezetéshez hasonlóan alig-alig menthetők a gyorshajtók. Talán nem véletlen, hogy Ausztriában a napokban tettek közzé egy „közúti huliganizmus” ellen kidolgozott jogszabály-módosítási csomagot, amelyet a nyár végén fogadhatnak el az osztrák jogalkotók. Ennek értelmében – bizonyos körülmények megléte esetén – az autóikat is elkobozhatják majd a szabálysértőknek. Pedig a szomszédos országban eddig sem bántak kesztyűs kézzel a gyorshajtókkal szemben, súlyos pénzbírsággal számolhat ma is az, aki Ausztria útjait összetéveszti a német autópályák meghatározott szakaszaival.
Minden sofőrnek meg kellene érteni, hogy a közutak szabályai értük és nem ellenük születnek.
Mert mindenkit hazavárnak!

S.G.