Mesterséges intelligencia: fegyelmezett, de ügyetlen sofőr

• Kolumnás hirdetésben közlik, hogy ha átveszik a hatalmat az önvezető autók, megszűnnek a balesetek. Biztos?
• Az autonóm autók sohasem szegnek meg szándékosan egyetlen KRESZ-szabályt sem. De vajon lesz valaha egy jó ötletük?
• Lehet, hogy a robotsofőrök a jövő útjainak tanulóvezetői, ők az igazi mazsolák?

Világszerte ismert autógyártó magyar származású vezető tisztségviselője mondta vagy hat-nyolc éve egy budapesti szakmai tanácskozáson a nagy nyilvánosság előtt, hogy most már nyugodt. Azért nyugodt, mert tudja, hogy idős édesapját nem kell kitennie az autóvezetés kihívásainak, hiszen egy-két év múlva bárkinek rendelkezésére áll majd az önvezető autó. Emlékszünk, akkoriban volt egy ilyen iparági derűlátás a számítógépes képességek, az érzékelők és képalkotó technológiák gyors fejlődésével kapcsolatban.

Az Európai Bizottság Mobilitási és Közlekedési Főigazgatósága adatai szerint Európában évente nagyságrendileg 20 ezer ember veszíti életét közlekedési balesetben. Ennyivel többen maradnának életben a kontinensen egy év alatt, ha a járműveket egy bizonyos meghatározó arányban számítógépek vezetnék. Legalábbis így vélekednek azok a fejlesztők, akik az AI, vagyis a mesterséges intelligencia által irányított járművekben hisznek.

Az emberek szörnyű sofőrök (terrible drivers) – olvasható egy egész oldalas hirdetésben, amelyet a Cruise, a General Motors többségi tulajdonában lévő, önvezető autókat gyártó cég többek közt a New York Timesban is megjelentetett. – Az emberek évente több millió balesetet okoznak az Egyesült Államokban. A sofőr nélküli járműveket életek megmentésére tervezték – bizonygatják.

De vajon igaz-e ez a tétel? Az önvezető autók bizonyára soha nem hágják át azokat a szabályokat, amelyeket a memóriájukba írtak. Nem mennek át a piroson, megállnak a zebra előtt – méghozzá a kijelölt távolságban -, pontosan betartják a sebességhatárokat, nem parkolnak tilosban. Biztosan nem kezdenek illegális gyorsulási versenyekbe, különösen, hogy nem is tudják, mi az a gyorsulási verseny.

Ugyanakkor elkövetnek olyan fatális hibákat, amiket még egy szenilis öregúr sem tenne meg. Például, ha egy elszabadult kábel beleakad a karosszériájukba, nem állnak meg, mint bárki emberi sofőr tenné. Egyszerűen azért nem, mert nem hallanak, nem érzékelik a körülöttük lévő felfordulást, sikoltozást, gyereksírást. Jól ismertek azok a történetek, amikor az intézkedő rendőrre fittyet hánytak a robotok, mert nem tanították meg nekik, hogyan kell ilyen helyzetben viselkedni.

Egy programozó arról értekezett egy amerikai portálon, hogy aki az emberi kvalitások meghaladását várja a robotoktól, az elfelejti, hogy a robotok programjait is emberek írják. Márpedig minden programba becsúszik egy-egy kisebb-nagyobb hiba. Ha pedig bonyolult, egymásra épülő programcsomagokat kell felépíteni, a hibák megsokszorozódnak.

Az is érdekes kérdés, hogy mi történik, ha majd a mindennapi forgalomban észrevehető mennyiségben megjelennek a robotok. Az együttműködésre is beprogramozták őket? Mit tesz a főúton, szabályosan közlekedő önvezető autó, ha én kiteszem az indexem és kidugom az orrom? Megáll? Dudál? Elviszi az orrom? Észre sem vesz?

Vannak, akik szerint a minden szabályt betartó, rendkívül óvatos, autonóm autók lesznek a zsúfolt városok vasárnapi sofőrei, tanulóvezetői, mazsolái.

Elsőre talán kinevetjük őket. De lehet, hogy ők nevetnek a végén.

N.V.