Mi az a nyaralási stressz? - Közlekedésbiztonság

Komoly stresszt okozhat a nyaralás annak, aki nem készül fel rá kellőképpen!
Nem biztonságos az utolsó munkanap végén, este vagy éjszaka útnak indulni.
Ma már szinte minden információ beszerezhető minden úti célról és útvonalról.
Ismerje meg a helyi vezetési, parkolási szokásokat, mielőtt meglepetések érnék!

Sokan panaszkodnak amiatt, hogy szabadságuk leteltével fáradtabban térnek vissza a munkahelyükre, mint ahogy elmentek. Ennek számos oka lehet, az egyik a szakemberek szerint a nyaralási stressz. Ami jelentősen csökkenthető, sőt el is kerülhető, ha tudatosan készül az ember a pihenésre.

A nyaralási stressz nem egy tudományos kifejezés. Lényege, hogy sokan úgy indulnak szabadságra, nyaralni, hogy pénteken még megpróbálnak mindent elvégezni, lezárni, átadni, hogy „utána pihenhessenek”, de épp ez az, ami még soha senkinek nem sikerült maradéktalanul. Egyfelől ez a szabadság előtti stressz oka”.

Másfelől az, hogy a legtöbben utazás előtt kevés időt szánnak a felkészülésre. Nincs pontos útvonal és nyaralási tervük, sokan azt sem tudják mit kezdenek majd magukkal a nyaralás alatt. Egyáltalán, hogy jutnak el oda és ott mire lesz lehetőségük? Emiatt végig stresszelik az indulás előtti órákat, majd az utat és az első napokat, amikor kiderül mi mindent vittek magukkal feleslegesen és miket hagytak otthon.

Balesetmegelőzési szakemberek szerint senkinek nem lenne szabad hosszabb útra indulni az utolsó munkanapját követő délután este, pláne éjszaka, de még másnap reggel sem. Célszerű rápihenni a hosszú utazásra, főleg, ha autóban indul útnak a család és főleg azoknak, akik részben vagy egészben több száz vagy akár pár ezer kilométer levezetésére készülnek, és akik évente csak egyszer-egyszer tesznek meg ilyen hosszú utat egyvégtében.

Semmi jó nem származik abból, ha fejben még a munkahelyünkön vagyunk – „Vajon megjegyezte a főnök, hogy hol vannak a félkész munkák, vagy telefonál majd…”, „Semmit nem felejtettem el átadni a helyettesemnek?”, „Remélem megtalálnak minden szerszámot és majd oda teszik vissza azokat, ahol hagytam” – miközben már a kezünkben a volán.

Időben készítse fel a gépkocsiját az útra! Világítás, fék, gumiabroncsok, motor, lengéscsillapítók, hűtő- és fékfolyadék-szint, ablaktörlő-lapátgumik, légkondi – érdemes ezeket (szak)szervizben átnézetni.
Elektronikus és/vagy hagyományos térképen „menjen végig” a tervezett útvonalon, fejben autózzon végig rajta, vegye számba az előre látható akadályokat, nehézségeket, tankolási, pihenési lehetőségeket. Ezek miatt legalább már út közben nem kell aggódnia!
Legyen a kocsiban láthatósági mellény, enni-inni való, hogy út közben csak az előre betervezett pihenőhelyeken kelljen megállni. Így könnyebb lesz tartani a tervet!
Lazára tervezze az utat. Nem biztos, hogy végig tudja tartani a 130-at az autópályán – vagy majd behozza itt-ott, ahol nem mérnek sebességet! Sőt, szinte biztos, hogy kisebb átlagsebességgel kell számolni még akkor is, ha nincs útfelújítás és nem történt baleset sem. Az előbbi előre kalkulálható, ha utána néz az útkezelő oldalán.
A navigációs rendszerbe előre programozzuk be az úti célt. Idegenben célszerű nem kikapcsolni a táblafigyelő és a sebességtúllépésre figyelmeztető jelzéseket. Ha családdal hosszú útra indul valaki, a család, önmaga és más közlekedők védelme érdekében célszerű az autóba beépített valamennyi vezetést támogató rendszert és eszközt be- vagy visszakapcsolni és használni.
Az utasok segítsék a sofőrt azzal, hogy ha azt igényli, beszélgetnek vele, ha nem azt, akkor nem. Ne hagyja mindenesetre túlságosan felmelegedni, de lehűlni sem az utasteret.

Abból sem származik semmi jó, ha akkor kezd el valaki gondolkodni, hogy vajon „Hol fogok parkolni?”, „Milyen messze van a szállástól a tenger? Mi van, ha kocsival kell oda is menni?” Célszerű úgy megtervezni a pihenésre szánt időt, hogy a nyaralásból hazatérés után legyen még legalább egy nap akklimatizációra, mosni, elpakolni, mielőtt visszatérne munka frontjára.

Bármilyen rutinos sofőr valaki, egy dolog naponta oda-vissza levezetni az otthona és a munkahelye közti pár tíz kilométert – alkalmasint egy-egy óvodai, iskolai kitérővel – és egy másik több száz kilométert (lehetőleg „egy fenékkel, mert nem az autóban akarjuk tölteni a szabadságot, érjünk oda minél hamarabb”).

Sokan az üdülőhelyeken a turnusváltáskor rendre kialakuló dugókat és csúcsforgalmat elkerülendő már éjszaka útnak indulnak Horvátországba, esetleg Görögországba, hogy már reggel megmártózhassanak a tengerben. Két esetben szokott ebből probléma támadni. Egyrészt akkor, ha túlságosan sokan gondolkodnak ugyanígy. Ez esetben éjnek évadján száz kilométereken keresztül követhetik az előttük haladó lámpáit, miközben a tükrön keresztül a szemükbe világít a mögöttük haladó. Jó esetben tempósan, de gyakran van rá példa, hogy a horvát sztrádák a tengerparthoz közeledve éjszaka is bedugulnak.

De ez a legkisebb gond.

Jó esetben csak kimerülté tesz, de szélsőséges esetben tragédiát is okozhat, ha valaki kimerülten és nem a személyes bioritmusának megfelelő időszakban vezet. Köztudott, hogy vannak bagoly és pacsirta típusú emberek. Előbbiek késő éjszakáig aktívak, csak ne kelljen korán kelniük, a másik hajnalban tud a legjobban teljesíteni, de nagyjából a tyúkokkal fekszik, ahogy mondani szokás.

Nemcsak nyaralás idején fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, neki melyik a legaktívabb időszaka, amikor a legjobban tud figyelni, koncentrálni, de még inkább azzal, hogy mikor a legkevésbé. Semmiképpen se akkor vágjon neki egy több száz kilométeres útnak, amikor számára az a legmegterhelőbb, legkockázatosabb. Ha nem szeret, és tartósan nem is tud éjszaka vezetni. Ne hagyja, hogy a nyaralás túlélőtúrává váljon!

Ma már egy okostelefonon is megtekinthető az úti cél. Nemcsak az, hogy milyen messze lesz valójában a tengerpartinak mondott szállás a tengertől (ha ezt egy műholdképen otthon megnézi, és túl nagynak tartja, kereshet egy másikat). Egy biztos, a terület szemrevételezése megóv attól, hogy egész úton azon izguljon a család, hogy vajon a vízparti tényleg azt jelenti-e, hogy közvetlenül a víz mellett lesz a szállás.

Bár a neten elérhető műholdas világtérképek nem valós idejű képet mutatnak, arra mindenképpen jók, hogy az utazó felmérje a leendő szállása és más úti céljai környéki utakat, parkolási lehetőségeket. Ha a Google Earth szerint a környék összes parkolója tele van, naivitás azt hinni, hogy ez másképp lesz, amikor odaér.

Számtalan utazás-nyaralás témájú internetes oldalon lehet tájékozódni a környék közlekedési helyzetéről, ideértve a közösségi közlekedés milyenségéről és árairól, a parkolásról, a kerékpár és a különböző mikromobilitási eszközök bérlésének lehetőségeiről és költségeiről.

Aki visszatérő vendég a Balaton partján megtapasztalhatta, az önkormányzatok horribilis parkolási díjakkal, a nem helyiekre kivetett behajtási díjakkal igyekeznek távol tartani az autósokat a strandoktól, még akkor is ha azok a végén már csak gyalog vagy kerékpárral érhetők el, ami nem minden nyaraló számára alternatíva.

Léteznek más megoldások is az autómentes, biztonságos, de mégis gyors nyaralóövezeti közlekedésre. Horvátországban (de nem csak ott) nem egy tengerparti település ingyenes parkolókkal és szintén díjmentesen igénybe vehető gumikerekes városi kis vonatokkal és hasonlókkal érik el, hogy a turistáknak eszük ágába ne jusson autóval a város (óváros) vagy a strand közvetlen közeléig menni. Érdemes ezekkel is kalkulálni a nyaralás megtervezésekor.

Mindenütt van lehetőség akár a strand bejáratánál is parkolni, igaz aranyáron, de a legtöbb helyen sokféle és olcsó alternatív lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy a nyaralók ne akarják a saját autójukat használni. Jobb meginni egy sört, egy pohár bort a tengerparton, mint lépésben vezetni tétova turisták között. Már csak ezért is érdemes a pénztárca és/vagy autókímélő helyi lehetőségekről is jó előre tájékozódni a kiszemelt település honlapján, a térséggel foglalkozó utazási portálokon és a közösségi médiában.

Mire tanácsos még felkészülni?

Nemcsak a nyaralóhelyre, az oda vezető utakra is igaz, hogy a szezonban a közlekedők többsége valószínűsíthetően „idegen”. Turisták, akiknek nincs helyismeretük, lassabban manővereznek, nehezebben tájékozódnak, mint amit mondjuk itthon ismerős környezetben megszoktunk. Ráadásul ők is pihenni mennek egy dolgos év után, ezért semmivel sem körültekintőbbek nálunk.
Lényegesen nagyobb gyalogos, kerékpáros és más, alternatív „járműforgalommal” kell számolni. Legyen mindenki sokkal körültekintőbb, előzékenyebb. Még egy ok az óvatosságra és előzékenységre: ha abból indulunk ki, hogy mások is nyaralni, pihenni, lazulni utaztak oda, ahova mi is, vegyük tudomásul, hogy az emberek ilyenkor felszabadultabbak, kevésbé figyelnek a közlekedési szabályokra. Azoknak kell a szokottnál is jobban figyelni rájuk, akik a volán mögött ülnek. Még egy érv, hogy ha nem muszáj ne vezessünk a nyaralás alatt.
Jó tisztában lenni a helyi vezetési, parkolási szokásokkal. Egyiptomban például az autók három kezelőszervét használják a leginkább a helyiek: a kormányt, a gázpedált és a dudát!
Sok helyen magától értetődő természetességgel állnak meg a parkolóban várakozó autók mögött. Nem húzzák be a kéziféket, így, ha el akar menni, akinek az autója mögött állnak, egyszerűen csak tolja arrébb az útjában álló járművet. Persze óvatosan! Akik így parkolnak – elsősorban a helyiek – igyekeznek egyenesen álló kerékkel megállni, de azért nem árt, ha az is figyel, aki arrébb tolja a kocsit, hogy ne menjen neki semminek.
Sokkal, de sokkal több gyalogos közlekedik és nem feltétlen csak a járdán, sőt, az sem biztos, hogy még akár napközben is mindig józanul!

Fontos, hogy külföldre autóval is mindenki csak érvényes biztosításokkal induljon el. Nemcsak a kötelező felelősségbiztosítás meglétét igazoló zöldkártya lehet fontos, hanem Casco is, ami, ha baj történik fedezi az autó és az utasok hazaszállításának költségeit is – persze az önrészt nem számítva!

… mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.