Miért kellett lassítani a Londonba tartó vonatokat?

Honnan lehet tudni, hogy merre és mivel akarnak utazni az emberek?

Mivel töltjük az időt utazás közben a vonaton, a metrón és a villamoson?

Hogyan befolyásolhatják utazási szokásaink a holnap járműgyártását?

Momentumok a KTI doktoranduszainak speciális kutatási eredményeiből.

 

Bár a Közlekedéstudományi Intézet a közlekedési tudományok egyik legfőbb kutatóhelye, a Kutatók Éjszakájának népszerű tudományos ismeretterjesztő előadásait kissé háttérbe szorították a szimulátorok és a robotika. Külső szemlélőként nehéz volt eldönteni, az apák voltak-e a türelmetlenebbek (Mikor száll már ki az a kölyök abból a masinából? Én is kipróbálnám!) vagy a gyerekek, miközben figyelték szüleiket (Meddig játszik még az apu? Én is akarok!).

Nemcsak a repülőgép-szimulátornál kellett sorba állni és várnia annak, aki próbára kívánta tenni képességeit. Minden gép körül nagy volt az érdeklődés, mindenki mindent szeretett volna kipróbálni.

„Ez menne nekem…”, mondta egy látszatra a 30-as éveiben járó férfi, amikor kiszállt a targoncaszimulátorból. „Lehet, hogy beiratkozom egy ilyen tanfolyamra, targoncásokra egy ideig még szükség lesz!”, mondta a párjának, aki szintén kipróbálta a targoncázást, és bár a legtöbb manőver neki is elsőre sikerült, ő annyira nem volt lelkes.

Nem lehet tudni hányan gondolkodtak el a pályamódosításon, hány fiatal pályaválasztására volt hatással, hogy a Kutatók Éjszakáján kipróbálhattak több munkafolyamatot, még ha csak szimulátoron is. Egy kisfiú például láthatóan beleszeretett a festőmasinába, újra és újra próbálkozott, mert nem akarta elhinni, hogy „olyan nehéz lenne átfesteni egy autót”. Nem lehetett leállítani, és a végén megcsinálta.

Egy interaktív bemutató keretében bárki kipróbálhatta magát a robotika világában, egy egyszerű programozási feladat teljesítése közben belekóstolhatott a robotok programozásába. Lelkesen programoztak a műkedvelők és azok is, akik később esetleg majd ezen a területen szeretnének elhelyezkedni.

Számos iparágban, így a járműgyártásban is ma már robotok végzik az ismétlődő feladatokat, a lélekölő, nemszeretem munkát, de nemcsak azt. Hegesztenek, alapanyagokat szállítanak, meg is munkálják azokat, festenek, szerelnek, elvégeznek már szinte bármit – programozás kérdése minden. Nem véletlen a nagy érdeklődés irántuk.

A közlekedéstudomány egyik fellegváráról lévén szó, természetesen a KTI több közlekedési témájú ismeretterjesztő előadással várta az érdeklődőket a Kutatók Éjszakáján! Olyan, a hétköznapokban sokakat érintő kérdésekről tartottak elgondolkodtató előadásokat a KTI doktoranduszai például, mint Honnan tudjuk, hogy ki, mivel és merre szeretne utazni? Mi alapján döntenek a közlekedők, milyen szempontok alapján választanak utazási módon és közlekedési eszközt az emberek? Vajon tényleg „elvesztegetett idő”, amíg tömegközlekedünk – vagy épp a legértékesebb szabad perceink?

Csak első hallásra tűnhetnek egyszerűnek ezek a kérdések. Bárkinek feltehetjük őket az utcán, a válasz nagyjából ugyanaz lesz, a közlekedők minél gyorsabban, kiszámíthatóbban, olcsóbban, kényelmesebben és biztonságosabban szeretnének eljutni úti céljukig. Kérdés, ki mit ért gyorsaság, kiszámíthatóság, olcsóság, biztonság és kényelem alatt.

Jó lenne, ha minél pontosabban lehetne tudni, mi alapján döntenek az emberek, amikor közlekedési eszközt vagy módot választanak. Mik a preferenciáik? Vannak, akik nehezen viselik a zsúfoltságot, ezért inkább az egyéni közlekedési módok közül válogatnak vagy a kevésbé zsúfolt közösségi járatokat keresik.

Sokaknak a többszöri átszállással járó kényelmetlenség is megéri, ha nem kell szardíniát játszaniuk utazás közben, míg mások inkább „nyomorognak”, csak ne kelljen túl nagy kerülőt tenniük. Vannak, akiknél az utazási időnek van prioritása, mások a kényelemért és a biztonságért akár nagyobb kerülőre is hajlandók.

Már felmérni sem egyszerű azonban, hogy mi alapján választanak a rendelkezésükre álló utazási módok és eszközök között az emberek. Ha rákérdeznek, miért buszra ültek, miért nem villamosra, nem mindig azt a választ adják, ami a döntésüket ténylegesen motiválta. Sokszor azért ül valaki buszra, mert a barátja arra szállt, neki pedig mindegy volt, hogy busz vagy villamos. Máskor, egyedül már választhatott volna, de a busz éppen indult a villamosra meg várni kellett volna.

Legyünk őszinték! Közel azonos utazási idő és kényelmi szint mellett olykor magunk sem tudjuk, miért arra a járműre szállunk fel, amit választottunk, amikor a másik mellett is dönthettünk volna.

Az utazók preferenciáit a leginkább a tapasztalatok alapján lehet felmérni. Készíthetnének persze a kutatók kérdőíveket is, hipotetikus kérdésekkel, ám az eddigi vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, az azokra adott válaszok és a forgalmi adatok alapján a valóság olykor igencsak távol esnek egymástól.

Mit csinálnak az emberek utazás közben? Egy másik izgalmas kutatási téma; tényleg elvesztegetett idő, amit a vonaton, metrón, a villamoson vagy a buszon töltünk?

Angliában a Londonba tartó elővárosi vonatokat lassítani kellett, miután kiderült, túlságosan lerövidült a menetidő és a Cityben dolgozó fehérgallérosok nem tudják befejezni az induláskor megkezdett munkájukat. Kutatások igazolták ugyanis, a nemzetgazdaság teljesítményét is befolyásolhatja, hogy mennyi idő alatt érnek be a vonatok a környező nagyobb városokból Londonba, mennyi GDP-t termelnek ez idő alatt, akiknek ahhoz elég egy számítógép és stabil internet.

Nemcsak Nagy-Britanniában van ez így. Egy fiatal egyetemi oktató hetente ingázik Budapest és Esztergom között. Választhatna a busz és a vonat között, mindkettő kellő sűrűséggel, közel azonos menetidővel közlekedik és nagyjából ugyanannyiba kerülne a jegy is. A vonatot választotta. Annak ellenére is, hogy a vasútállomás messzebbre esik az úti céljától, mint a buszpályaudvar. Azt mondta, pár éve felújították a pályát, a vonat azóta nem zakatol, nem rázkódik nem rángat, nem kanyarog összevissza, de ami a legfontosabb: bőven van hely rajta a számítógépének, így az utazás alatt végig dolgozhat.

Az utazók preferenciáit egyre inkább nálunk is befolyásolja, van-e internet a közlekedési eszközökön, szállítható-e rajtuk kerékpár, vannak-e USB-csatlakozók, hogy tölthessék közben a telefonjukat, e-rollerjüket.

Nemcsak a városok között, a nagyvárosokon, a fővároson belül is változnak az utazási szokások, és az is, hogy az emberek mivel töltik az idejüket. Papír alapú könyvet olvasókkal mind ritkábban találkozni. Ahogy beszélgetőkkel is. Állítólag a Covid óta kerüljük a közvetlen kontaktust a közösségi közlekedésben. Inkább mindenki a telefonját, tabletjét bújja. Már nemcsak a fiatalok, az idősebbek is.

A KTI egyik doktorandusza megfigyelés útján végzett kutatások alapján arra jutott, hogy a 40 év alatti utazók 80-85% aktívan tölti az utazási időt a metrókon. Természetesen a megfigyeléses felmérés számos bizonytalansági tényezőt tartalmaz, hiszen nem néztek be senkinek a laptopjába, tabletjébe, telefonjába, nem tudhatják, hogy aki a telefonját, tabletjét használja, az dolgozik, szórakozik, cseveg másokkal vagy olvas. És ha olvas, vajon szórakoztató irodalmat vagy tankönyvet.

Miért fontos tudni, hogy mivel töltik az idejüket az emberek utazás közben?

A home office, a kombinált vagy hibrid munkavégzés elterjedése hatással van az utazási szokásokra is.  Utazás közben mind többen és mind több időt fordítanak kortól, nemtől függetlenül olvasásra, tanulásra, munkára vagy csak szörföznek a neten, pörgetik a közösségi médiát, zenét hallgatnak, filmet néznek. (Ázsia nagyvárosaiban, ahol a zsúfoltság miatt a metrón lehetetlen a munkavégzés, filmelőzetesek és reklámok mennek a metrókocsikba telepített tévékben, néhol hírek is.)

A közlekedésre fordított idő egyre kevésbé elvesztegetett idő. Adottak a technikai lehetőségek, hogy az utazók dolgozhassanak, tanulhassanak, szórakozhassanak. Utazási preferenciáikat így ma már az is jelentősen befolyásolhatja, hogy mely közlekedési mód elégíti ki a leginkább ezen igényeiket. Ezért fontos tudni, hogy egy adott vonalon, közlekedési eszköztípuson mire van szüksége az utazóközönségnek.

Korunk igényei nemcsak a forgalomszervezésre, a városi, elővárosi közlekedés fejlesztésére vannak hatással és lesznek még inkább a jövőben, hanem például a járműgyártásra is. Egyre nehezebb lesz eladni egy olyan vasúti kocsit, amiben nincs sok-sok telefontöltési lehetőség, ahol van kerékpártároló, de nem lehet a rollereket tölteni, amiben nincs internet.

Már csak azért fontosak ezek a kutatások, hogy a közlekedésszervezőktől a járműgyártókig a szakma ne sötétben tapogatódzon!

 

F. Gy. A.