Mikor kezdjük el megtanítani a gyermekünknek a közlekedés szabályait?

  • Ha már tud önállóan menni, tanítható
  • A kenguru, mint a közlekedésbiztonság szemléltető eszköze
  • Miért rontják le a saját szintjükre a szülők a gyermekeiket

Fotó: Iró Zoltán

Fejvédő, térvédő, könyökvédő, állvédő. Sokan ilyen és hasonló holmik nélkül ki sem engedik az utcára a gyermeküket. „Nehogy beüsse valamibe a kicsi fejét, lábát, kezét”. Érthető, minden szülő igyekszik óvni a gyermekét a sérülésektől.

A gyermekek féltése a legtöbbeknél nemigen megy túl azon, hogy ráaggatnak a gyerkőcre mindent, ami pénzért kapható és amit a tévében láttak, hogy „ha ezt viseli, kutya baja nem lesz a gyermekének”.  Ugyanakkor ha a gyermek már elmúlt 12 éves, úgy engedik ki a forgalomba biciklizni, hogy a  sokszor még a legelemibb KRESZ-szabályokkal sincs tisztában.

A kérdés, amire jó ideje senki nem adott még egyértelmű választ: kinek a dolga lenne a felnövekvő generációk közlekedésre nevelésre. Kicsit úgy vagyunk ezzel, mint a szexuális felvilágosítással. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy míg a szex egy bizonyos kor felett mindennél jobban foglalkoztatja a fiatalokat, a KRESZ érthető okokból korántsem annyira. És akkor finoman fogalmaztunk.

Maradjunk most a közlekedésnél!

Mikor kell, mikor érdemes elkezdeni a fiatalok közlekedésre nevelését? Berzai Zsolt alezredes, az ORFK-OBB főtitkára szerint, „amikor már járni tud”. Berzai elmondta, hogy egyszer megfigyelt egy apukát, aki egy egészen kicsi gyerkőccel játszott a téren. A csöppség alig tudott még egyedül menni, de már kergette a labdát. Olykor kézzel is megfogta volna, olyankor azonban az apa rászólt, hogy kézzel nem szabad. A gyerek pedig szép lassan alkalmazkodott az édesapja által felállított szabályhoz: nem nyúlt kézzel a labdához, noha valószínűleg nem értette, hogy miért nem teheti.

Később egy focisuliban azt látta, hogy az edző különböző számokat mutat a gyerekeknek, akiknek azt vissza kellett mutatniuk vagy mondaniuk. Ennek az volt az értelme, hogy a gyerekeknek muszáj legyen az edzőt figyelniük, és hogy tanulják meg úgy vezetni a labdát, hogy közben nem nézik. Az alezredesben elmondása szerint ekkor vetődött fel, hogy kombinálni kellene a foci és a KRESZ-oktatást.

A labdarúgásban és a közlekedésben is egyértelmű szabályokat kell követni, magyarázza Berzai. Elengedhetetlen – az úton és a futballpályán egyaránt –, hogy a résztvevők ismerjék a szabályokat, megfelelő legyen a mozgáskoordinációjuk, képesek legyenek megosztani a figyelmüket.

Forrás: kreszvaltozas.hu

Ugyanakkor ahogy a fociban, a közlekedésben is gyakran adódnak váratlan helyzetek, amikor rögtönözni kell, és nem is mindig egyértelmű, hogy ott és akkor kinek mit kell tennie. Azonban az ilyen helyzetekben is pontosan kell alkalmazni a szabályokat. Ehhez persze készség szinten ismerni kell azokat.

Így született meg a KRESZ-focisuli.

Berzai Zsolt állítja, felgyorsult világunkban a közlekedésre nevelés hagyományos oktatási és motivációs eszközeit már meghaladta az idő. Hiába megy be a rendőrbácsi az iskolába KRESZ-órát tartani, a gyerekeket 10-15 percnél hosszabb ideig nem köti le az ilyesmi. És persze annyi rendőr sincs, hogy minden iskolába jusson egy óraadó egyenruhás.

De akkor ki tanítsa meg a gyerekeket a közlekedés alapvető szabályaira? A szüleik, akiknek a többsége a felmérések és a baleseti statisztikák szerint maga is hadilábon áll a KRESZ-szel? Az iskola, ahol már így is a túlterheltségre panaszkodnak a tanárok és a diákok egyaránt?

Berzai Zsolt szerint mindenekelőtt helyzetbe kell hozni a pedagógusokat. El kell látni őket olyan könyvekkel, munkafüzetekkel, elektronikus anyagokkal, amikből taníthatnak. Tanulják meg a nebulók, amit egy gyalogosnak, kerékpárosnak tudnia kell. Tegyenek vizsgát. A vizsgán már akár egy rendőrnéni vagy -bácsi is ott lehet, ha ezzel súlyt ad az eseménynek, amikor a kisdiák megkapja a kerékpáros jogosítványát.

Forrás: kreszvaltozas.hu

Van olyan nyugat-európai ország, ahol addig nem mehet a gyerek biciklivel iskolába, amíg meg nem szerezte a kerékpáros vezetői engedélyét. Mivel ebben a korosztályban ciki, ha valaki azért nem megy a többiekkel biciklizni, mert nincs biciklis jogsija, ez igen komoly motiváló erő ahhoz, hogy megtanuljanak mindent, ami a sikeres vizsgához szükséges.

Ugyanakkor szükség van olyan ötletekre és módszerekre is, amelyekkel a mai rohanó világunkban is le lehet kötni a gyerekek figyelmét. Példaként elmondta, hogy ma már a KRESZ-foci mellett állatkerti KRESZ-tanítás is létezik. Kisiskolásokat visznek el az állatkertbe, ahol a gyerekek megtanulhatják hol él, milyen állat a zebra, a tanítójuk pedig azt is elmondja, hogyan kell közlekedni a zebrán. A bukósisak pont arra való, mint a teknősnek a páncél, a kis kenguru számára a mamája erszénye éppoly biztonságos, mint az autóban a gyermekülés. És így tovább…

Berzai alezredes tapasztalatai szerint, ez a módszer rendkívül hatékony.

Forrás: kreszvaltozas.hu

Ma már nem elég rajzpályázatokat és kerékpáros ügyességi versenyeket szervezni. Azokra ugyanis egy idő után már évről évre mindig ugyanazok mennek el. De miért kell ragaszkodni a kerékpárhoz, amikor a fiatalok körében egyre népszerűbb a roller, a görkorcsolya és társaik? Végső soron azokkal is közlekednek, azokkal is be kell tartaniuk a közlekedési szabályokat!

Az ORFK-OBB is a fiatalok közlekedésre nevelésén dolgozik. Berzai szerint nincs annál kínosabb, mint amikor a hátsó ülésről a gyermeke figyelmezteti az embert, hogy kösse be magát, vagy ne telefonáljon kihangosító nélkül. Más kérdés, hogy a szülők többsége igen gyorsan elrontja a gyermekét, ha a közlekedési szabályok betartásáról, avagy be nem tartásáról van szó.

F.Gy.A.