Minden bajok forrása a figyelmetlenség? – I. rész

/in /by
Olvasási idő: 5 perc 15 másodperc
Hírek2025.04.24. 08:00
  • Gyakran magunkat hozzuk olyan helyzetbe, hogy már nem marad időnk helyesen dönteni.
  • Egyszerre több releváns információt kell tudni mérlegelni – persze tudni kell melyek azok.
  • Ha nem tudja eldönteni, hogy mi mindenre kell figyelni, hajtson lassabban vagy ne vezessen!
  • Azt senkitől nem várja el a bíróság, hogy élete kockáztatásával próbáljon elhárítani balesetet.
  • Ha a munkahelyén majdnem elalszik, ne gondolja, hogy a volán mögött majd már nem fog.

Dr. Major Róbert ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közbiztonsági tanszékvezetője egy lapunknak adott interjúban úgy fogalmazott: „Temérdek olyan előírás van a KRESZ-ben, amelyek pontos tartalmát, azaz, hogy az adott szabályt miképpen kellett volna alkalmazni a gyakorlatban, kizárólag a balesetet követő bírósági tárgyaláson, a tárgyalóteremben ismerhetik meg a közlekedők.”

Szavai azóta is beszéd és vitatémát szolgáltatnak a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek, jogászok számára. Azonban a legtöbben egyetértenek abban: számos olyan szabály létezik a hatályos KRESZ-ben, amelyek értelmezése – és így az alkalmazásuk – nem is olyan egyszerű, mint első hallásra gondolja az ember.

Mindemellett napi szinten használunk olyan fogalmakat is, amelyeket mindenki másképpen ért, és amelyekről gyakran aztán már tényleg csak a tárgyalóteremben derül ki, hogy pontosan mit jelentenek, mit is kellett volna érteni alattuk, majd ebből következően mit kellett volna tenniük a közlekedőknek.

A Közlekedésbiztonság az elkövetkezendőkben abban szeretne segíteni az olvasóinak, hogy ne csak vádlottként, a tárgyalóteremben tudják meg, hogy pontosan miképpen kellett volna értelmezniük és alkalmazniuk a KRESZ előírásait. Mi várható el mindenkitől a közúti forgalomban és mi az, amit akkor sem kell megtennie a gépjárművezetőknek például, ha a nem cselekvése balesethez vezet?

A figyelmetlenség, ahogy a bírók látják

Dr. Fülöp Ágnes nyugalmazott és dr. Fülöp Natasa gyakorló bírót kértük – mindketten számtalan közlekedési büntetőügyben jártak el pályájuk során –, segítsenek értelmezni, pontosítani azokat a szabályokat, fogalmakat, amelyek miatt a leggyakrabban kerülnek járművezetők, gyalogosok a vádlottak padjára.

Első témánk a figyelmetlenség.

A statisztikák szerint manapság már a közlekedési balesetek 20-25 százaléka a közlekedők figyelmetlenségére vezethető vissza, és ezzel a legfőbb baleseti okok között a negyedik helyre lépett elő a rendőrségi statisztikákban. Annak ellenére, hogy a „figyelmetlenség”, önmagában nem számít szabályszegésnek.

„A figyelmetlenség a szabályszegés megvalósításának a módja. Jogász nyelven ez negligens megsértése egy szabálynak ” – fogalmazott Fülöp Ágnes. Az érintettek alkalmasint észre sem veszik, hogy szabályt szegtek.

„Jellemzően azért nem veszik észre, amikor szabályt szegnek – egészítette ki az előbbieket Fülöp Natasa –, mert valamilyen, az adott közlekedési szituáció megítéléséhez és a helyes döntéshez szükséges információ nem, vagy csak késve jutott el a járművezető tudatáig.

Valamiért nem, vagy nem kellő időben észlelte a közlekedő a veszélyforrást, és már nem maradt ideje reagálni rá. Emiatt sértett meg aztán egy vagy több KRESZ szabályt, váltott elsőbbség-sértően, szabálytalanul sávot, irányt, hajtott át a piroson, miután már amúgy sem tudott volna megállni, és végül ezek szabályszegések vezettek a később a terhére rótt balesethez.”

De pontosan mi is a figyelmetlenség? Mit tesz vagy nem tesz a közlekedő, amikor figyelmetlen?

A pszichológusok szerint a figyelem – egyebek között – azt jelenti, hogy képes vagyok szelektálni az információk között. Rengeteg hatás éri a közlekedőket, ezek közül minden pillanatban ki kell tudni választani a legrelevánsabbakat, amelyekre reagálni kell a folyamatos haladás vagy éppen egy baleset elkerülése érdekében.

Ebből következik, hogy a figyelmetlenség nem más, mint, hogy az illető az adott helyzetben és időpillanatban nem választotta ki a releváns információkat.

Fülöp Ágnes a következő példával illusztrálta a fentieket:

A lámpát látja, de a gyalogost már nem?

„Haladok a piros lámpa felé, de valamiért nem veszem észre, hogy piros, és emiatt elgázolok valakit vagy összeütközök a szabad jelzésre elinduló keresztirányú forgalomban haladókkal. Látom, hogy a gyalogos elindult, hogy átkeljen az úton, de csak akkor tudatosul bennem, hogy erre reagálnom kell, és hogy pontosan mit is kell reagálni, amikor már késő”.

Ahhoz, hogy ilyen esetek ne, vagy minél ritkábban forduljanak elő, és ne csak a véletlen szerencsén múljon, hogy a „veszély” késedelmes észlelése miatt történik-e baleset vagy sem, Fülöp Natasa szerint elsősorban arra volna szükség, hogy a közlekedők mindig olyan helyzetben, olyan állapotban legyenek, hogy képesek legyenek kiválasztani a számtalan inger és információ közül a legrelevánsabbakat, megfelelő döntést hozni, majd azt időben és biztonságosan végrehajtani.

A két bíró szerint a releváns információk kiválasztásának legfőbb akadálya az esetek jelentős hányadában az, hogy egyszerre túlságosan sok inger éri a gépjárművezetőket. Egy városi, főleg nagyvárosi forgalom eleve jelentős koncentrációt igényel – csúcsforgalomban nem lehet, pontosabban nem szabadna rutinból vezetni. És akkor még ott vannak a munkahelyi, a magánéleti és számtalan más problémák.

Ezek miatt korántsem mindegy mennyi időt adnak maguknak a járművezetők a veszélyhelyzetek felismerésére és a reakcióra. Jellemzően keveset. Ugyanis túl gyorsan haladnak.

A megnövelt sebesség pedig csökkenti az észlelési, döntési, cselekvési időt, hiszen a jármű gyorsabban éri el a veszélyes szituációt. Ha bármilyen okból nem tudunk megfelelően koncentrálni, a szokásos sebességgel dönteni és cselekedni, akkor lassítani kell.

Az adott útviszonyok, időjárási, látási körülmények, a belátható út hossza jelentősen csökkenthetik azt az idő, ami a lehetséges veszélyforrások azonosítására és a megfelelő reakcióra rendelkezésre áll.

„Baleset esetén felróható a gépjárművezetőknek, és a bírósági gyakorlatban fel is róják, »amiért megfosztják magukat a késedelem nélküli észleléshez, ellenőrzéshez, reakcióhoz szükséges időtől« az által, hogy gyorsabban haladnak, mint amekkora sebességgel a fenti műveleteket még képesek lettek volna elvégezni”, szögezte le Fülöp Natasa.

Tavaly már – évtizedekre visszamenően először – éves átlagban is az elsőbbségadás szabályainak megsértése volt a legfőbb baleseti ok. Az elsőbbségsértésnek, ahogy a bírák mondják, számos oka lehet. A járművezető nem ismerte fel, hogy ott és akkor neki kellett volna elsőbbséget adnia…, túl nagy sebességgel haladt és már nem tudott elsőbbséget adni…, ügyetlenül hajtotta végre a manővert és emiatt történt baleset.

Fülöp Ágnes és Fülöp Natasa arra is rámutatott, hogy a közlekedésben ritka kivételektől eltekintve egy időben több releváns információt is mérlegelni kell, és azok alapján gyorsan és jól kell dönteni. Releváns információ például, hogy nekem szabad jelzést ad a lámpa és az is, hogy annak ellenére még az úttesten tartózkodik egy gyalogos, mert valamilyen okból nem tudta befejezni az átkelést. Sajnos gyakran megtörténik, hogy a járművezető csak a lámpára fókuszál és elüti a gyalogost.

A tárgyalóteremben több tényező is befolyásolja, hogy végén milyen ítélet születik – erre még visszatérünk.

Főszabályként azt kell figyelembe venni már a ma hatályos KRESZ alapján is, a készülő új szabályrendszer pedig a tervek szerint a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektet majd a védtelen közlekedők védelmére és arra, hogy a baleset elhárítása mindenkinek kötelessége.

F.Gy.A.

(Folytatjuk)