Mire figyel vezetés közben, aki nem figyel?

• Lassítás nélkül rohant bele az előtte feltorlódott kocsisorba egy Audi Q8-as az M7-en.
• Egy felmérés szerint a sofőrök 81%-a bevallotta: autóvezetés közben mással is foglalkozik.
• Sokszor észre sem vesszük, amikor mások mentenek meg attól, hogy balesetet okozzunk.
• Az önvezető autók előfutárai már kezdik eltanulni az emberek rossz közlekedési gyakorlatát.

Fotó: 123RF

Április 1-én délután egy Q8-as Audi az esetről készült felvételek tanúsága szerint lassítás nélkül belerohant az előtte feltorlódott autósorba Balatonboglár térségében az M7-es autópálya Budapest felé vezető oldalán. Szerencsére csak két könnyebb sérültet kellett a helyszínre riasztott mentőknek ellátniuk.

Több épp ott közlekedő autó fedélzeti kamerája is rögzítette az esetet. Néhányan elküldték a baleset képeit a Budapesti Autósok közösségének. Amennyire a pár másodperces felvételekből megállapítható, a sofőr csak akkor észlelte a kocsisort, amikor az első áldozatának ütközött. Utána megkísérelte elkerülni, hogy még nagyobb bajt okozzon, de már későn. Autója szinte irányíthatatlan volt, a kikerülő manőverekkel pedig láthatóan csak a megrongált autók számát növelte.

Nincs magyarázat arra, amit a képen láthatunk. Lehet, hogy rosszul lett a sofőr, az is, hogy figyelmetlen volt. Az autó mozgása inkább ez utóbbit valószínűsíti. Kétség sem férhet azonban a felelőtlenségéhez. A képek ugyanis önmagukban is azt bizonyítják, hogy a Q8-as vészfékasszisztense nem működött. Nem zárható ki azonban, hogy más, ebben a típusban széria tartozéknak számító vezetést támogató rendszer sem.

Ha a sofőr előzőleg nem kapcsolta volna ki, a baleset elkerülhető lett volna. Az automatika ugyanis akkor is automatikusan lefékezte volna a luxusautót, ha a sofőr rosszullét, figyelmetlenség vagy bármilyen más okból kifolyólag nem lassítja le a járművet.

Lapunkban nem egy alkalommal írtunk már arról, hogy bár nem kötelező használni a személygépkocsikba már mind nagyobb számban gyárilag beépített vezetést támogató rendszereket, több, mint felelőtlenség nem használni azokat. Életet menthetnek, csökkenthetik egyes baleset-típusok bekövetkezésének a valószínűségét, vagy legalább a kimenetelük súlyosságát.

Sokan azonban fontosabb szempontnak tartják, mint a biztonságot, hogy „ne csipogjon az autójukban semmiféle kütyű”, és még inkább, hogy „senki és semmi nem szóljon bele, hogy vezetnek”, pláne ne egy kütyü, amiről nem is tudják pontosan mit is csinál, (ezért „nem kell” a sávtartó automatika, sem a vészfékasszisztens vagy az adaptív tempomat). Ők másképp felelőtlenek, mint azok, akik éjjelente versenypályának tekintik az utakat – mindig azt, ahol éppen járnak és egy kis versengésre kapható társra találnak.

Akik minden technikai eszközt kikapcsolnak, ami vészhelyzetben segíthetne, biztonságosabbá tehetné a vezetését, nem kevesebbet gondolnak magukról, mint, hogy minden pillanatban képesek uralni a járművüket. Csakhogy ez bizonyítottan nem igaz.

Az autósok többsége a szükségesnél jóval kevésbé figyel az útra, a forgalomra, a vezetésre. Mással foglalkoznak, és itt nemcsak arról van szó, hogy a gondolataik időnként elkalandoznak az otthoni vagy a munkahelyi problémákra és ezért olykor (olykor gyakran) „csak az utolsó pillanatban” észlelik a veszélyt.

A világ egyik legnagyobb flottakezelő cége, a 28 országban 1,8 millió gépjárművel rendelkező LeasePlan néhány éve 17 ország 4000 gépjárművezetője alapos kikérdezésével felmérést készített arról, hogy mivel foglalkoznak vezetés közben a jármű irányítása mellett. Az eredmény több, mint aggasztó.

Önbevallás alapján – tehát nem egy baleset után a rendőr kérdéseire válaszolva, amikor még a legőszintébb sofőrök is egy kicsit a saját érdekük szerint szépítik a valóságot, hanem tét nélkül egy anonim felmérés keretében – az autósok 81%-a ismerte el, hogy mással is foglalkozik vezetés közben. 69%-a vallotta be, hogy mobiltelefonon beszélget valakivel, miközben vezet. 36% ismerte el, hogy iszik, 32% eszik, 17% sms-t írt, 8% pedig csak úgy szörfözik a neten a volán mögött.

Egy magyar kutatás néhány ponton még rosszabb eredménnyel zárult. A sofőrök 75%-a ismerte el, hogy vezetés közben szokott telefonálni (ez esetben a telefonálás a kézben tartott telefonhasználatot jelenti) és 33%-a azt, hogy olykor a volán mögött ülve, vezetés közben is szokott üzeneteket írni. 71% bevallotta a kérdezőbiztosoknak, hogy ilyenkor jellemzően gyorsabban hajt a megengedett sebességnél.

A KTI Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet korábbi felmérése jól mutatja milyen hatással vannak egyes figyelemelterelő tevékenységek a vezetésre. 87,5% nagyobb a gyorshajtás valószínűsége például, ha vezetés közben a sofőr telefonál, mint ha nem.

Miközben a sofőrök megosztják a figyelmüket a vezetés és más tevékenységeik között, szinte kivétel nélkül megfeledkeznek arról, hogy az autó, amit uralmuk alatt kellene tartani, másodpercenként 14, 25, 36 métert tesz meg, attól függően, hogy lakott területen vagy azon kívül, netán autópályán haladnak a megengedett maximális sebességgel. Elég egy apró kormánymozdulat és egy másodpercnyi félrepillantás és az autó már 50 km/h sebesség mellett is az árokban, a szalagkorláton, a szembejövők sávjában van.

Mindazonáltal minden második autóvezető minimum fenntartásokkal tekint az önvezető autók megjelenése elé, leginkább azt ellenzi, hogy a gépek vegyék át az irányítást az autó felett, amiben ülnek. Noha azok többszintű automatizált rendszereiknek köszönhetően nem követik majd el a legtöbb olyan hibát, amelyek ma balesethez vezetnek. Nem kapcsolják ki saját vészfékasszisztensüket – erre lehetőségük sem lesz természetesen. És már nálunk is futnak vezető nélküli metrószerelvények.

Az önvezető járművek több és pontosabb információ alapján dönthetnek majd az ember-sofőröknél. Sokkal gyorsabban, mint ők.

Az M7-en történt balesethez hasonló esetekben például gyakori vezetéstechnikai hiba, hogy miközben a sofőr arra koncentrál, hogy hová tud majd besorolni, ha már elhaladt egy lassabb jármű mellett, nem figyel (autópályán) az előtte haladóra (országúton) a szembe jövőkre. Az emberi szem számára a sebesség és a távolság pontos felmérése nagyjából 20 km/h sebesség felett már szinte lehetetlen küldetés. Sok-sok gyakorlat és tapasztalat kell ahhoz, hogy biztonságosan előzhessen valaki. De sok esetben még akkor is elengedhetetlen a többiek segítsége; hogy akkor is beengedjék, ha láthatóan túl bátran kezdett előzésbe, vagy túl későn kezdett el balra kanyarodni a szemből érkező előtt.

Ilyen hibákat az automatizált járművek aligha követnek majd el.

Azonban az önvezető autók fejlesztői nemrég felfigyeltek egy igencsak aggasztó jelenségre. Először a Tesla, később más típusok tervezői is arra lettek figyelmesek, hogy a magas szinten automatizált, de még messze nem önvezető autók kezdik eltanulni az embersofőrök rossz szokásait. Annak érdekében, hogy szabályos közlekedésükkel ne okozzanak forgalmi dugót, ne teremtsenek balesetveszélyes helyzeteket, ők sem állnak meg például a STOP-vonalnál, és utána nem gurulnak előre, majd állnak meg újra azon a ponton, ahonnan már jól belátható az útkanyarulat vagy a kereszteződés.

Nem. Ők is csak egyszer állnak meg, már ha megállnak egyáltalán, ahogy az ember-sofőrök. És lassan nagyjából ugyanúgy nem tartják be a sebességkorlátozásokat sem, mint az emberek.

Ez aggasztónak tűnik a jövőre nézve. Már csak azért is, mert az önvezető autók elvileg majd folyamatosan tanulják a közlekedést, az egyes utakat, azok sajátosságait. Megjegyzik, a szürke különböző árnyalataihoz milyen mértékű síkosság „tartozik”. Vajon örök időre megjegyzik az emberektől tanult rossz vezetési technikákat? Vagy, ha már tényleg önvezetők lesznek az önvezető autók, törölni kell a memóriájukból az emberektől tanultakat, a „rossz beidegződéseket”?

F.Gy.A.