Mit kell tudni az elfáradásos, elalvásos balesetekről?

• Minden negyedik hivatásos sofőr által okozott közúti balesetnél tetten érhető a fáradtság.
• 12 órát egybefüggő vezetés hatása olyan, mintha a sofőr megivott volna két féldecis pálinkát.
• Melyek a csalhatatlan jelei annak, hogy meg kell állni pihenni? De vajon tudunk jól pihenni?
• Fiatalok, középkorúak, idősek – közülük kik alszanak el a leggyakrabban vezetés közben?

Gyors ütemben nő az elfáradásos, elalvásos közúti közlekedési balesetek száma – figyelmeztetett a Közlekedéstudományi Egyesület „Közlekedési balesetek és a közlekedő ember” címmel megrendezett szakmai konferenciáján Tóth Tibor, a KTE Közlekedésbiztonsági tagozatának titkára. Kutatások szerint az úrvezetők okozta balesetek ötöde hozható közvetlen összefüggésbe a sofőrök fáradtságával, vezetés közbeni elalvásával.

Még aggasztóbb a helyzet a hivatásos gépjárművezetők esetében. Náluk a balesetek 25%-ában, azaz minden negyedik esetben játszik szerepet a fáradtságra, a pillanatnyi elalvásra visszavezethető figyelemkihagyás. De nemcsak a négy keréken közlekedőkkel fordul elő, hogy vezetés közben egy pillanatra elalszanak. Egy motorossal is megtörtént a Mátrában egy szerpentinen, hogy 140-es tempó mellett elaludt, mondta Tóth Tibor.

Aligha kell részletekbe menően taglalni a lehetséges következményeit annak, ha egy közúton 90 km/h sebességgel haladó személygépkocsi – legyen szó bármilyen kis tömegű autóról is – fékezés és kitérő manőverek nélkül, frontálisan ütközik a szemből érkezővel. Vagy, ha 130-cal a szalagkorlátnak sodródik, esetleg fékezés nélkül belerohan az előtte feltorlódott kocsisorba az autópályán.

Tragédiát okozó legendák!

Sokan abból indulnak ki, hogy ha álmosnak érzik magukat, akkor is ugyanúgy tudnak vezetni, mint máskor. Mivel ők mindig óvatosan vezetnek, akkor sem lesz ez másképp, ha kissé fáradtabbak. Természetesnek tartják, hogy egy hosszú autóút kimeríti az embert, de ha időnként megállnak, isznak egy-két kávét és minden rendben lesz. Ebben bíznak.

Mások azzal áltatják magukat, hogy „nekik amúgy sincs szükségük sok alvásra, mindig későn fekszenek és mégis óra nélkül is korán fel tudnak kelni, a vezetés különben is leköti a figyelmüket, nem történhet semmi baj akkor sem, ha nem a legfittebben ülnek a volán mögé vagy hosszú távon kell vezetniük”.

A fiatalok abból indulnak ki, hogy ők mindent (is) kibírnak, az idősebbek pedig a tapasztalatukban bíznak: „Észre fogom venni, ha fáradok, ha már pihennem kell.”

A kávé és az energiaital élénkítő hatásában bíznak még a fentieken túl a legtöbben. Vezetés közben ezeket tartják a fáradság legbiztosabb és leghatékonyabb ellenszerének. Csakhogy a veszély sosem szól előre! Még a rutinos vezetők esetében is esetleges, hogy időben észlelik-e a fáradtság apró jeleit az elalvás veszélyét.

A fáradt sofőr ébersége csökken, reakciói fokozatos lassulnak, ez azonban nem feltétlenül tudatosul benne, főleg, ha egyedül autózik éjszaka egy autópályán vagy kihalt, nem túl kanyargós jó minőségű főúton, ahol még kátyúkat sem kell kerülgetnie. Nem biztos, hogy feltűnik neki, ha „egyre gyakrabban vág le egy kicsit a kanyarok ívéből, hajt a padkára”. És ha egyedül utazik, nincs is, aki figyelmeztesse!

Akik ilyesmiken kapja magát, bölcsen teszi, ha minél hamarabb félreáll. Ha pedig utasként tapasztalja, hogy a sofőr túl nagyvonalúan kezeli a sávtartást, esetleg áthajtott a piroson vagy még csak nem is lassított egy elsőbbségadás kötelező táblánál, mindannyiuk érdekében jobban teszi, ha figyelmezteti a sofőrt. Amennyiben az kötné az ebet a karóhoz, hogy nincs semmi gond vele, utasa rémeket lát, túloz, és csak azért nem lassított annál a STOP-táblánál, mert látta, hogy nem jön senki, akkor meg minek…, akkor az utas mondja azt, hogy neki lenne szüksége egy mosdónyi szünetre vagy bármire, és már nemigen bírja tovább.

Mik a fáradtság biztos jelei?

Amikor a sofőr feje egy pillanatra lebukik, már késő. Ha ez megtörténik, már csak a vakszerencsén múlik, hogy abban a pillanatban elkerül-e egy ütközést, lesodródást az útról, amik akár végzetesek is lehetnek. Még akkor is, ha csak egy másodpercig tartott a figyelemkihagyás, az elalvás, vagy még addig sem. Ilyenkor tanácsos azonnal kiállni a forgalomból.

A fennemlítetteken túl számos apró jele van annak, hogy a sofőr egyre kevésbé ura önmagának és az autójának. Ezek egy részét a mellette, vagy a tükrön keresztül a mögötte ülők is észlelhetik.

• Az egyre sűrűbb pislogás
• A gyakori ásítás
• Egyre nehezebbnek érzi a fejét
• Olykor lebiccen a feje, önkéntelenül bólint egyet
• Csaponganak a gondolatai
• Kígyózik az úton, mert egyre nagyobb erőfeszítést igényel a figyelem fenntartása, de még úgy sem sikeres a sávtartás
• Nem vesz észre táblákat, figyelmen kívül hagyja a közlekedési lámpák jelzéseit
• Lassítás és körültekintés nélkül áthajt a piroson. Ha a vele utazó rászól, értetlenkedik, nem is volt ott semmiféle tábla!
• A beszéde, még ha van kivel beszélgetnie, zavarossá kezd válni, ingerülten válaszol a kérdésekre
• Kihagy az emlékezete

Aki ilyesmit tapasztal magán, a lehető legrövidebb időn belül álljon meg és pihenjen!

A megállás még nem pihenés!

Tóth Tibor azonban arra is figyelmeztetett, hogy a legtöbb sofőr nem tud jól pihenni út közben. Pusztán azzal nem pihen, hogy megáll, kiszáll az autóból és elszív egy cigit, esetleg elmegy a mosdóba. Ez nem pihenés!

Fontos a test meg- és átmozgatása. Egy kis gimnasztika, a karok és a lábak, a törzs és a nyak átmozgatása. Az orvosok is azt javasolják, ha fáradtság miatt áll meg az autós (de, ha nem, akkor is) zárja be az autót és sétáljon egyet.

Vezetés közben is fontos, hogy időnként engedjenek friss levegőt az utastérbe, akkor is, ha megy a fűtés vagy nyáron a légkondi. Egyik se termel ugyanis oxigént.

Hasznos lehet, ha az úttól kissé távolabb parkol le, ahol már kevésbé vagy egyáltalán nem zavaró a forgalom zaja. Mert, mint Tóth Tibor is fogalmazott, egy hosszabb vezetés után nemcsak fizikailag, fejben is lazítaniuk kell a sofőröknek mielőtt folytatnák az útjukat. Ezért fontos kissé eltávolodni az autójuktól fizikai értelemben is.

Praktikus megoldás lehet körülnézni a pihenőhely környékén. Az autópályák melletti bevásárlóközpontokban. Nem feltétlen kell vásárolni, bár olykor ezt nehéz megállni, főleg, ha gyerekkel utazik valaki, a lényeg, hogy ne a vezetéssel foglalkozzon, ne azon törje a fejét, hány kilométer van még hátra, mikor érnek az út végére. És hasonlók.

A pihenők alkalmával célszerű enni-inni valamit. Tóth Tibor a pacalpörkölt és hasonlók helyett azonban ilyenkor a férfiaknak is könnyű salátákat, teljes kiőrlésű kenyérrel vagy zsemlével készült szendvicseket javasol. Ezek energiát adnak, de nem terhelik túl a szervezetet. Frissítő italként pedig a fekete teát, aminek jelentős az élénkítő hatása, ám hosszabb ideig tart, mint a kávéé.

Aki egyedül utazik, legfeljebb ütemes, értsd: nem andalító zene hallgatásával tarthatja fenn az éberségét. Akinek viszont társasága van, beszélgessen vele. Ehhez persze olyan partnerre van szükség, aki nem alszik el mellette. Az anyósülésen alvó utas gyorsan álomba szenderítheti a mellette ülő sofőrt is, azaz rendkívül veszélyes.

Mintha megivott volna két féldecis pálinkát

Sokan büszkélkednek baráti társaságban azzal, hogy „egy seggel levezettem a francia Riviérára vagy az Adria déli részén található szállodáig”. Tóth Tibor egy széles körben kevésbé ismert információt osztott meg ezzel kapcsolatban hallgatóságával.

Két-három óra egybefüggő vezetés még nem okoz semmiféle gondot egy egészséges embernél. 12 óra vezetés azonban már olyan hatással van a szervezetére, mintha megivott volna két féldecis pálinkát. És utána már kétóránként egy újabb felessel ér fel a terhelés!

Csakhogy ebből mit sem érez a sofőr, hiszen nem fogyasztott szeszesitalt, egészen addig, amíg a fáradtság, a kimerültség első jeleit nem tapasztalja magán. Amikor már úgy bukik le a feje egy pillanatra, hogy közben az autó kis híján leszaladt az útról vagy le is szaladt, többnyire már nagy a baj.

Időről időre fel-felvetődik a kérdés: Kik a legveszélyesebb közlekedők? Mostanában elsősorban az idősebbek kerülnek célkeresztbe, mert „nehezen tájékozódnak, lassúak a reflexeik és így tovább, ezért el kellene venni a jogosítványukat”, mondogatják önjelölt véleményvezérek.

Mások a fiatalokat tekintik a legveszélyesebbnek a közlekedésbiztonságra, mivel felelőtlenek, nem ismerik a korlátaikat, nincs veszélyérzetük és túlságosan is bevállalósak.

Tóth Tibor mindezekkel szemben azt állítja, hogy a középkorosztály jelenti a legnagyobb veszélyt az utakon a közlekedésbiztonságra. Az idősek ugyan már lassabban reagálnak, nehezebben tájékozódnak, viszont minden más korcsoportnál jobban ismerik a saját korlátjaikat. Tapasztaltak. Tapasztalatból tudják azt is, mikor érik el teljesítőképességük határát. Felismerik magukban azokat az apró jeleket, érzéseket, amelyek figyelmeztetik őket: eddig, ne tovább!

Az ifjak pedig, bár tapasztalatlanok, és nem ismerik még fel a veszélyt jelző apró jeleket magukon, olykor még meggondolatlanok is, korukból adódóan terhelhetők. Gondoljunk bele: vizsgaidőszakban képesek akár két-három napot egybefüggően tanulni. Más kérdés, hogy utána egy-két napot is végig alszanak, mert lényegében összeomlik a szervezetük.

Kik a legveszélyesebb sofőrök?

Tóth Tibor szerint a legveszélyesebb sofőrök, már ami a kimerült vezetést és a vezetés közbeni elalvás kockázatát illeti, a középkorosztály. Rajtuk ugyanis nagy a nyomás, a teljesítménykényszer. Egy vállalkozónak délelőtt Miskolcon, délután már Pécsett van tárgyalása. Út közben fejben a következő megbeszélésre készül, miközben még az előző tanulságait is értelmezi. Közben sürgeti a felesége is, hogy egyszer érjen már haza időben, mert a gyerek három napja nem látta már… Ő biztos nem fog megállni pihenni, még akkor sem, ha már leragadna a szemei.

Másfelől ott vannak a hivatásos sofőrök. Akiknek bár van előírt kötelező pihenőidejük, célba kell érniük határidőre a rakományukkal, akkor is, ha fáradtnak érzik magukat. Nem véletlen, hogy – mint azt Tóth Tibor előadása kezdetén elmondta – a hivatásos sofőrök okozta balesetek 25%-a összefüggésbe hozható a sofőrök elalvásával!

F.Gy.A.