Mit keresel az ÉN sávomban?
A közút szabad hozzáférésű infrastruktúra, amit a szabályok betartásával mindenki használhat. Mégis, ha a lelke legmélyére néz, a legtöbb autós valamilyen meggyőződés vagy reflex alapján sajátjaként tekint az előtte elterülő útra vagy sávra. Olyan felségterület ez, amit igyekszik megvédeni a betolakodóktól – legtöbbször persze teljesen indokolatlanul. Sok közúti konfliktus szökken szárba ebből a magból.
Főútba torkolló mellékút: ki ne látott volna a felhajtásra, besorolásra régóta váró autóst, akinek szemében már olyan elszántság csillog, ami a kirobbanó konfliktus előjele. Elfogy a sáv? Mennyi lehetőség egy jó kis bevállalós játszmára, főleg, ha mindkét szereplő jól ismeri a terepet, és már száz méterekkel előbb megkezdik a kiszorítósdit. Ráadásul pillanatnyi győzelmek ezek, aki befurakodott a másik elé, számíthat rá, hogy alulmarad, és ezért felbőszült versenypartnere hátizsákként lóg rajta még sokáig.
Ez a fajta területvédelmi reflex a legfőbb ellensége az észszerű cipzár-elv alkalmazásának. Bizonyos kultúrákban jól funkcionál, hiszen mindenki a saját szemével láthatja, hogy nincs suskus, egy innen, egy onnan, és egyszer csak elfogy a sor. Nálunk három szabálykövető után a negyedik biztosan felrúgja a rendet: ki ér rá erre, dolgom van, fütyülök rá!
Az autópályán is vannak, akik, mint az uszodában, bérelt sávként tekintenek a magukéra. Persze ez többnyire a belső sáv, amelyen Budaörstől Siófokig kívánnak autózni. A külső sávból, a kamionok közül beváltó lassabb járművet levillogják, ledudálják, de a náluk gyorsabban érkező, rájuk villogó-dudáló gördülő erődökre is megvetéssel néznek: hát nem tudják ezek, hogy mi a gyorshajtás?
Külön történet a haszongépjármű-személyautó meccs. Aki valamikor régen, a múlt évezredben szerezte meg a jogosítványát, úgy tudja, hogy a teherautók helye a külső sáv. Ehhez képest a fehér dobozos furgonok úgy tolják le maguk elől a mértéktartóbb személykocsikat, mint a szél. Hogy is van ez? Bizony, egy 2010-es módosítás óta a 3,5 tonnásnál nem nagyobb kishaszonjárművek ugyanolyan joggal utaznak a belső sávban, mint a személykocsik. A buszokra sem vonatkozik a külső sávba száműzés. Szóval csak óvatosan az ökölrázással és ítélethozatallal.
Van aztán olyan helyzet, amikor egy másik járműnek tényleg nincsen semmi keresnivalója a mi sávunkban: ha kétirányú forgalmú úton érkezik szemből, a szaggatott vonal túloldaláról. A dühöt ilyenkor a rémület váltja fel: ugyan hová meneküljek? A ferihegyi reptér gyorsforgalmi útján például nincs hely kikerülni az autót, amelynek vezetője úgymond „egy pillanatra levette a szemét az útról” – idézet vége. Jobb a helyzet a 8-as főút Herend és Ajka közötti szakaszán, ahol – a szerencsétlenségére fedélzeti kamerával rögzített akció során – a merész autós a kettős záróvonalat átlépve előzgetett, majd, amikor szorult a kapca, hirtelen ötlettel a szembejövő sávon túl, a leállósávon kerülte a forgalmat.
Sok kritikus helyzetnek, akár balesetnek forrása a vélt vagy valós előjogok dédelgetése, a közös jószág, vagyis az út alkalmi kisajátítása, végső soron az együttműködésre való képtelenség.
Honfoglaló őseink a nagyurakkal eltemették a lovaikat is. A késői utód nem is reménykedhet ilyen végtisztességben. Az utak pedig ezer év múlva is csak ott maradnak, ahol most vannak. Szóval: kár a benzinért!
N.V.