Negyven fokban a volán mögött
- A hőséggel szemben nem jelent teljes védelmet a légkondicionáló
- Szinte észrevétlenül meríti ki a tikkasztó meleg az emberi szervezetet
- Ilyenkor nemcsak a sofőr, az aszfalt, az abroncs – az autós is szenved
A hőhullámok, a tartós kánikula lassan, szinte észrevétlenül rontja a sofőr ítélőképességét, miközben a nagy melegben romlik az abroncsok tapadása és általában a jármű műszaki megbízhatósága – ez a folyamat végül drasztikusan megnöveli a közúti balesetek kockázatát. Ezért a 40 fok körüli hőség a szakemberek szerint már több, mint nehezen elviselhető időjárás; sokkal inkább közlekedésbiztonsági kockázat.
Az ember hibázik először
A szervezet nagy melegben hamarabb kimerül, mint ahogy azt a vezető megérzi. Fokozatosan romlik a koncentráció, a reakcióidő lassan, de folyamatosan nő, miközben az ítélőképesség egyre romlik.
Ezek a változások jó ideig egyáltalán nem zavarják a sofőröket, fel sem figyelnek az árulkodó jelekre egészen addig, amíg egy veszélyes szituációban ki nem derül: túl későn vették észre az előttük haladót, a szokásosnál lassabban reagáltak a másik autós elhibázott manőverére.
De miért? Nincsenek rosszul, talán csak egy kicsit fáradtabbnak érzik magukat, picit mintha türelmetlenebbek lennének és ha mindent kissé lassabban csinálnának.
És éppen ez a veszélyes: a hőség nem küld a sofőrnek jól azonosítható figyelmeztető jeleket, hanem lassan, fokozatosan rontja a teljesítményt. De amíg a forgalom folyamatos és zavartalan, amíg nincs váratlan akadály, nem jön szemből egy ámokfutó, akinek gyorsan szabad utat kellene adni, a fokozatos teljesítménycsökkenés nem tűnik fel.
Ötödével nőhet a reakcióidő
Az Egyesült Királyságban végzett kutatások szerint, ha az utastérben a hőmérséklet eléri a 35 fokot a sofőr reakcióideje akár 20 százalékkal is megnőhet. Márpedig a közúton a töredékmásodperceknek is jelentőségük lehet. Egy elkésett fékezés, egy rosszul felmért követési távolság, egy kapkodva végrehajtott sávváltás könnyen végzetes lehet.
A klímaberendezés sokat segít, de nem old meg mindent. Tény, hogy a klímás autókban nem kell 35 fokban ülni, vezetni, a hosszú úton azonban a hűtött utastér is elfárasztja a sofőrt. A klimatizált autóban kellemes a hőmérséklet, azonban a klíma elfedi a sofőr fáradtságát. A vezető nem érzi a hőterhelést, ezért nem is veszi észre, hogy már pihenőre lenne szüksége. Klíma nélkül persze a helyzet még rosszabb: dugóban, lassú forgalomban az utastér hőmérséklete gyorsan meghaladhatja a külső értéket, emiatt a rosszullét, végső soron a hőguta kockázata gyorsan nő.
Lágy aszfalton másképp tapad a gumi
Az útburkolat felszíne 40 fokos levegőhőmérsékleten 60–70 fokra is felmelegedhet. Van, ahol ezért külön is figyelmeztetik a kisállat-tulajdonosokat: ne engedjék kiugrani kedvencüket a kocsiból, mert a forró aszfalton megégethetik a tappancsaikat.
A 60-70 fokos bitumen meglágyul, a felület elveszíti a keménységét – ezt a tehergépjárművek mögött megjelenő keréknyomok is mutatják. Emiatt viszont romlik a tapadás, ami azonban nem mindig látható előre és nem is mindig érezhető azonnal.
Mikor szembesülhetnek az autósok a leginkább az aszfalt megváltozott tulajdonságaival és azzal, hogy a lágy aszfalton másképp viselkedik az autójuk, mint egyébként? Természetesen vészhelyzetekben. Éles kanyarban, előzés közben, erős fékezéskor.
Sűrűbben kell keréknyomást mérni
Nemcsak az útburkolat, az abroncsok viselkedése is megváltozik ilyenkor. Minden 10 fokos hőmérséklet-emelkedés körülbelül 0,1–0,15 bar nyomásemelkedést jelent a gumin belül. Aki nyáron nem ellenőrzi az abroncsnyomást, könnyen azon kaphatja magát, hogy az előírtnál nagyobb nyomás van az abroncsaiban, amitől az autó pattogósan, instabilan viselkedik, de ami a biztonság szempontjából ezeknél is veszélyesebb: megnő a fékút.
Az alulfújt gumiabroncs hőségben szintén veszélyes – a gumi túlhevül, a defekt kockázata drasztikusan nő, különösen nagy sebesség mellett. Mindkét eset elkerülhető egy egyszerű, indulás előtti ellenőrzéssel.
Hőhullámok esetén azonban célszerű minden elindulás előtt ellenőrizni a nyomást, még akár rövidebb utazások esetén is.
A jármű sem bírja akármeddig
A motor hőmérséklete nagy melegben az átlagosnál magasabb tartományban mozog. Ha a hűtőfolyadékot rég nem cserélték le vagy a hűtőrendszer nincs karbantartva, a forráshatár megközelíthetővé válik – különösen hosszabb úton, nagy terhelés mellett.
Az ólomakkumulátorok teljesítménye nagy melegben csökken: nem véletlen, hogy nyáron megugranak az autópályás lemerüléses meghibásodások. Az elöregedett fékfolyadék forráspontja is csökken, ami hosszú lejtmenetben gőzbuborék-képződést, fékhatás-csökkenést okozhat.
Ezek nem elméleti veszélyek, viszont megelőzhetőek rendszeres karbantartással és egy rövid, indulás előtti ellenőrzéssel.
Ami a statisztikákból nem látszik
A hőség és a közúti balesetek összefüggését nehéz pontosan számszerűsíteni, mert a baleseti jelentésekben a „fáradtság” vagy „figyelmetlenség” szerepel okként, nem a hőmérséklet. Ami biztos: a nyári időszakban több a hosszú út, erősebb a forgalom, és minden közlekedő – sofőr, gyalogos, kerékpáros – fáradtabban és kevésbé összeszedetten vesz részt a közlekedésben. És rajtuk még csak légkondicionáló sincs!
A kockázatok összeadódnak. Amikor a nagy melegben kimerült autós találkozik a hőségtől szenvedő gyalogossal, kerékpárossal, abból könnyen baleset támadhat. De az is veszélyes, ha valaki a klimatizált autóban azt feltételezi, hogy a többi közlekedő is ugyanolyan friss és éber, mint ő.
F. Gy. A.
