Nemcsak az oldalszél okozhat kisodródásos balesetet

A viharos erejű szél nemcsak letolhatja az autókat az úttestről!

Nemcsak az oldalszél lehet különösen veszélyes a közlekedőkre!

Miért csökken az autók gumijainak a tapadása viharos szélben?

Mi történik, ha a túl nagy sebesség miatt alákap a szél az autónak?

Mik az airborne jelenség előjelei, és hogyan előzhető meg az utakon?

Carlos Sainz Ferrari F1-es pilótája 2021-ben a nagy oldalszél-lökéshullámtól vesztette el az autó hátulját a Hungaroringen, majd nekicsapódott a falnak. Utóbb kiderült, Carlos Sainz falnak rohanását nemcsak az okozta, hogy az erős oldalszél nehezen kormányozhatóvá tette az autóját. A szél alá is kapott a nagy sebességgel haladó versenyautónak, aminek emiatt oly mértékben lecsökkent a tapadása, hogy irányíthatatlanná vált.

Pedig az F1-es autókat kifejezetten úgy tervezték, hogy tapadjanak az útra. És minél nagyobb sebességgel száguldanak, annál inkább. Így alakították ki a karosszériájukat, ezért szereltek rájuk annyi légterelő elemet. Azonban a fizikai törvényeit még ezekkel a mérnöki csodákkal sem képesek minden határon túl felülírni. Az erős szél és az autó nagy haladási sebessége együtt olykor akkor felhajtó erőt generál az autó alatt, ami egy több tíztonnás monstrumot is képes lenne levegőbe emelni.

Hasonló okok miatt került bajba egy Ford Explorer még 2002-ben az Egyesült Államokban egy autópályán. Hosszas vizsgálódások után a hatóságok végül arra a következtetésre jutottak, hogy az autó baloldalát ért erős oldalszél miatt az szinte felröppent a szalagkorlátra.

Ritkán fordul elő, pláne szakértő szemtanuk előtt, hogy erős szélben egy nagy sebességgel haladó autó repülőgép-üzemmódra váltson és még ha csak centiket is, de repüljön az úttest felett. Ennek ellenére az „alákapás”, „felkapás”, az „airborne” jelenség nem ismeretlen az autózással és a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek előtt.

Gyakran gyanítható, de csak ritkán bizonyítható – igaz, az esetek többségében nem is vizsgálják a lehetőségét –, hogy az „airborne” jelenségnek is szerepe volt egyes lesodródásos, kicsúszásos baleset, elhibázott előzés során. Amikor a vizsgálatok végül azt állapítják meg, hogy a sofőr nem az út-, látási-, időjárási viszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett, ezért sodródott le az útról vagy ütközött neki a szemből érkezőnek.

Meglehetősen viharosan indult az idei július. Fákat csavart ki tövestől, tört ketté a gyakran 100-130 km/h sebességű szél, tetőket bontott meg, és volt, ahol 130-150 kilós szalmabálákat úgy gurította száz métereken keresztül, ahogy a kisgyerekek szokták a labdájukat. Voltak, akik a nagy viharban is siettek, mert mielőbb haza akartak érni, biztonságban tudni magukat és autójukat. A „minél gyorsabban” azonban viharos szélben több, mint kockázatos hozzáállás.

Jellemzően ilyenkor a legtöbben arra gondolnak, hogy az erős oldalszél letolhatja az autót az útról. Bíznak azonban abban, hogy megfelelő ütemű és erősségű ellenkormányzással stabilan az úton tudják majd tartani a járművüket. Némi kockázatot jelent a túl erős hátszél is, mert gyorshajtásba kergetheti a gépjármű vezetőjét, ami nemcsak a rendőrség sebességmérői miatt okozhat gondot, kifejezetten veszélyes is lehet, például, ha esik és emiatt csúszik az út. A szembeszél pedig rendkívüli mértékben képes megnövelni a jármű üzemanyag-fogyasztását.

Mindemellett az út folyton-folyvást kanyarog, így sosincs csak szembe-, vagy csak hétszél, ami csak tovább nehezíti az úttartást.

Más okból is veszélyes azonban az erős szél, mint hogy felgyorsítja vagy lelassítja a járműveket és rontja a menetstabilitásukat. Persze ez is épp elég azoknak, akik a nagy méretű (nagy oldalfelületű) járművekkel, kamionokkal, buszokkal közlekednek. Ők ezért is közlekednek sokkal óvatosabban a viharos szélben.

De a szél hatása a kisebb méretű s tömegű járművekben is érezhető – minél erősebb a szél, annál nehezebb az úton tartani a járművet –, az áramló levegő az autó méretétől függetlenül alulról is okozhat kínos meglepetéseket, és akár életveszélyes helyzeteket is teremthet.

A gépjármű alváza és az útburkolat közé szoruló levegő nyomása (felhajtó ereje) a sebességgel arányosa nő.  Aki nem átall 110 km-/h szembeszélben 130-cal hajtani a sztrádán, olyan erőket szabadíthat fel az autója alatt, amelyek megfelelő körülmények között akár egy több tíztonnás repülőgépet is a magasba emelnének. Még szerencse, hogy az autókat – még a hétköznapi használatra szántakat is – arra tervezték, hogy a földön maradjanak. (Összehasonlításul: az egyik legnagyobb utasszállító, az A380 Airbus tele tankkal közel 600 tonna, a felszállási sebessége pedig 250-300 km/h.)

Azonban a kocsi alá szorult levegő felhajtó ereje normál időjárási körülmények között sem lebecsülendő. Akkor is hatással van a menetstabilitásra. Nem véletlen szerelnek légterelő szárnyakat a rally autókra, nem beszélve a F1-ekről.  Minél nagyobb a sebesség annál inkább nő a felhajtóerő. És még inkább nő, ha a szél is lényegesen erősebb a szokotthoz képest.

Csökken a kerekek tapadása, emiatt sem gyorsulni, sem fékezni nem képes ugyanolyan hatékonyan a sofőr, mint normál időjárás (tapadás) mellett, vagy amikor a viharos szélben lassabban halad a megszokottnál. A tapadás csökkenése is lehet az oka, hogy az erős szélben „sietők” könnyebben lecsúsznak az útról még olyan szakaszokon is, ahol máskor akár még nagyobb sebességgel is képesek voltak biztonságosan haladni. Vagy, amikor előzés közben az autó „veszít a teljesítményéből”, hiába nyomja a sofőr a gázpedált a motor nem úgy reagál, ahogy szokott.

A heves széllökések tovább rontják a helyzetet, mivel még ha csak másodpercekre is, de egyszerre érvényesül miattuk az airborne hatás és a szél eltérítő ereje. Egy-egy erősebb széllökés közben és után úgy kellene a sofőrnek az úton tartania az autóját, hogy közben – az airborne miatt – gyengébb a kerekek tapadása, emiatt viszont több időre és térre lenne szüksége ahhoz, hogy stabilizálja a jármű haladását. Szerencséje van, ha van előtte út a korrigáláshoz. Ha nincs, akkor… később majd megállapítják, hogy nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezette a járművét.

Carlos Sainz esetéhez hasonló, látványos airborne jelenségekkel ritkán találkoznak az autósok. A szélviharban árokba futott járművek jellemzően nagyobb teherautók, kamionok, esetleg buszok. Amiből sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy az ő jóval kisebb, alacsonyabb súlypontú autójukkal ez nem történhet meg.

De, megtörténhet. Ha elég nagy a szél, ha ahhoz képest túl gyorsan halad, még akár egy kisautó is „szárnyra kaphat”, de legalábbis a felhajtó erő csökkentheti annyira a tapadását, ami miatt már irányíthatatlanná vagy legalábbis nehezen irányíthatóvá válhat.

Erős szélben erősen ajánlott:

• Hosszabb menetidővel számolni, mivel erős szélben lassabban kell haladnia.
• Mindig kösse be magát. A szélirány szinte sosem állandó, emiatt a sofőr még a nyíl egyenes úton is rákényszerülhet, hogy hirtelen fékezzen vagy hirtelen kormánymozdulatokat tegyen.
• Lassítson, ne vezessen megszokásból még a jól ismert úton sem. A szél akadályokat hordhat a burkolatra, nedvesítheti vagy éppen porral boríthatja el, amely mindtől nagyon csúszóssá válhat.
• Viharos szélben ne vezessen fél kézzel. Máskor se, ha nem muszáj, de ilyenkor végképp ne. Sosem tudhatja mikor és merről jön egy olyan széllökés, amikor két kézzel kell kapaszkodnia a kormányba.
• Azonnal korrigáljon, de ne kapkodva, amikor a szél megpróbálja „lefújni” az útról.
• Tartson nagyobb követési és – ha előzésbe kezd – oldaltávolságot. A széllökések más-más mértékben téríthetik el a járműveket a nyomvonalukból. Attól még, hogy Ön egy kamion szélárnyékában autózik, a kamiont „meglökheti a szél”, olyankor pedig nagyon nem mindegy mekkora oldaltávolságot tartott tőle.
• Figyelje a időjárás előrejelzéseket. Ha túl erős a szél, ha túl nehéz az úton tartani az autót, az első biztonságos helyen álljon ki, várja amíg, amíg a vihar elcsendesedik.

…mert mindenkit haza várnak!

F. Gy. A.