Nézz mélyen a szemébe!
- A sebességmérők hatásosan lassítják a forgalmat egy-egy útszakaszon.
- A sebességmérők és a sebességmérőnek látszó tárgyak együttesen már nagy területen józanítják a mindig késésben lévő autósokat.
- A kíváncsi autósok időnként nemcsak lelassítanak, de bele is néznek a trafibox szemébe, van-e ott valami – de akkor már késő…
Az évezred ötlete: kitenni az út mellé egy dobozt, kitáblázni a sebességmérésre való figyelmeztetést, és néha tényleg elhelyezni benne a kamerát! Nem szükséges álcázott tereptárgyakból mérni, sőt, a figyelemfelhívás az eljárás lényegéhez tartozik. Emberi erőt kímélő, technikát kímélő, és mégis hatásos módszer.
De vajon az lesz néhány év múlva is?
A trafibox lényege a megtévesztés. Jó ügyet szolgál ez a megtévesztés, mert – még ha időlegesen is, de – megfékezi a gyorshajtókat, ám mégiscsak megtévesztés. Régi dolog ez, a növény- és állatvilágban is megszámlálhatatlan példát találni rá. A földművelő ember, aki nem fogadja el, hogy a termését az erdő-mező lakói megdézsmálják, madárijesztőt állít. Ez is emberi erőt kímélő, technológiát kímélő megoldás, persze csak addig, amíg a madarak meg nem szokják, ki nem tanulják, fel nem fedezik, hogy kell túljárni az eszén.
A trafiboxok telepítésének költsége alacsony, olcsón üzemeltethetők és ezért nagy számban telepítik is szerte az országban. Helyesen, mert nagyobb védelmet kínál az iskolák környékén a gyalogosoknak, vagy például az olyan településeken, amelyeket szinte kettévág egy-egy országos főút. Eddig a települések vezetése nem tudott mást tenni, mint zebrákat telepíteni, és ezekre jó alaposan és többször felhívni az áthaladó forgalom sofőrjeinek a figyelmét. Most már megtehetik – és meg is teszik –, hogy a településre belépő forgalomra irányozzák a sebességmérő kamerákat, és ezzel elérik, hogy az országúti sebességről a járművek lelassítsanak a lakott területen érvényes sebességre.
Érdekes helyzet ez a sebességhatár-váltás. Az országúton, ha nincs külön korlátozás, 90 km/h a megengedett legnagyobb sebesség. A települést jelző tábla után 50 km/h. Aki – szabályosan – 90-nel halad a főúton, egy méterrel odébb, a település határát átlépve már durván gyorshajtó. És ezek a trafiboxok éppen ezt az útszakaszt látják és fotózzák be. Persze van megoldás: a települést jelző tábla előtt jóval el kell kezdeni fékezni, és a település határát már az 50-es tempóval kell átlépni.
A trafiboxok okozta riadalom a dobozok kihelyezését követő időszakban valószínüleg csökken majd. Azok, akiknek megszokott, naponta teljesített útvonalukon tűnik fel a doboz, megtanulnak vele együtt élni. Rutinból lassítanak – és gyorsítanak – a megfelelő helyeken. Látni olyat is, aki nemcsak lelassít, de a készülékhez közeledve lehúzza az ablakát és kikönyökölve a kamera szeme közé néz: van-e valami abban a dobozban egyáltalán? Persze ha éppen üres a fészek, az nem jelenti azt, hogy a legközelebbi is üres lesz. Az is segít ébren tartani az autósok figyelmét, ha cserélgetik a kameraboxok irányát, ellenben, ha sokáig egy irányban fotóz, akkor esetleg felmerül némelyekben, hogy az illetékesek megfeledkeztek az illető eszközről. Persze a puding próbája az evés, a sebességmérőé pedig a hatósági eljárás eredményéről szóló értesítő, és ezt senki nem szeretné kipróbálni.
Szögezzük le, hogy nem minden trafibox van annyira kényes helyen, mint a főút/lakott terület határán lévő dobozok. Azok a sebességmérők, amelyek egy olyan hosszabb útszakaszra lettek kihelyezve, ahol az érvényes sebességhatár végig azonos, nincs sok izgalom. Településen belül, ahol 50-es a limit, senki nem lepődik meg a mérőeszköz jelenlétén, és nincsenek rémült fékezések sem a kamera közelében. Országúton, 90-es sebességhatárnál könnyű elkerülni mindenféle büntetést: 85-re kell beállítani a tempomatot, és el lehet felejteni a kéretlen fényképeket. Ugyanakkor a sofőrökben időnként marad a régi reflexekből, és ha váratlanul észrevesznek egy sebességmérőt, ijedtükben ráfékeznek akkor is, ha eredetileg sem haladtak a megengedettnél nagyobb sebességgel. Ha túl nagy az ijedelem, akár ráfutásos baleset is lehet belőle.
N. V.
