Nyár – strandolás – tragédiák

Ahogy közeledik a hétvége, úgy költözik be az aggodalom a közlekedés biztonságáért felelősséget érző szakemberek, rendőrök és jogalkotók lelkébe. Mert a péntekek, a szombatok és a vasárnapok – főleg a hőségtől terhelt nyári napokon – az átlagosnál is nagyobb kockázatot jelentenek az utakon. A kérdések mindig ott lebegnek ilyenkor: vajon megússzuk-e tragédiák nélkül, vajon minden úton lévő épen és egészségesen hazatér-e? A válaszokat pedig a hétvégék baleseti statisztikái adják meg. Egy-egy lesújtó hétvégi statisztika láttán azonban más válaszokat is keresünk olyan kérdésekre, mint: miért nem értjük meg végre, hogy szabálykövetés esetén lényegesen csökkenthető lenne a balesetek száma, miért gondoljuk azt, hogy tragédiák csak másokkal történhetnek meg?
De érdemes egy kicsit a baleseti okok mellett is elidőzni egy kicsit. Itt van mindjárt a gyorshajtás. Boldogan, nyugodtan élvezzük a strandolást a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó mellett, majd egyszer csak eszünkbe jut, hogy haza is kellene mennünk. És megkezdődik az össznépi rohanás. Az addig ráérősen telt órák után autóversenyző üzemmódba kapcsolunk, és legfeljebb a véda-kapuk közelében lassítunk a megengedett sebesség közelébe. Közben meg-megállunk egy kávéra, üdítőre, amikor is rögtön el is veszítjük a nagy rohanással összeszedett pár perces előnyünket azokkal szemben, akik egyenletes tempóban, normálisan közlekednek, s akiket néhány perccel korábban még levillogtunk az útról. De beszélhetnénk az ittas vezetésről is. Sokan elfelejtik, hogy a strandon délután elfogyasztott egy-két jéghideg sör felszívódása lényegesen elmarad az úton tanúsított sebességünktől, magyarul, ittasan vezetünk. Nem állítom, hogy egy-két sörtől bárki is ágyban fekvő részegként ül a volán mögé, de az alkohol és a forróság kombója még légkondi mellett sem javít senki éberségén. Nem is beszélve arról, hogy mindez csak filozofikus kérdés, hiszen Magyarországon zéró tolerancia van érvényben, azaz, egy-két sör sem fér bele az autóvezetést magára vállaló életébe.
Nyugodtabb óráinkban azon kellene elmerengenünk, hogy néhány perces előnyért, egy pohárka ital elfogyasztásáért milyen árat fizethetünk. Jobb esetben csak a pénztárcánk bánja. A rosszabb eseteket pedig mindenki fantáziájára bízom. A baj csak az, hogy sok esetben a szabálytisztelők sem járnak jobban, „hála” a közutak ámokfutóinak.
S.G.