Nyári előzetes

Tudom, messze még a diákok nyári vakációja, mégis azt gondolom, hogy nem árthat egy előzetes figyelemfelhívás a pár hónapos szabadság veszélyeire. Mondom ezt azért is, mert az iskolai szünidő – legyen bármennyire is hatékony a rendőrség és az egyéb hatóságok számos felhívása – mégsem múlik el soha áldozatok nélkül.

A szabadság érzete mámorító, a gyerekek is bevállalósabbak lesznek ebben az időszakban, amit aztán – főként a közlekedésben érzékelhetően – csak tetéz a nyári forróság okozta tompultság. Mindezek együttese pedig fokozott kockázatot jelent a gyermekek életében, legyen szó kerékpár túráról, utazásról, mopedezésről vagy éppen strandolásról.
Az a rossz hírem van, hogy a szülők, esetleg nagyszülők amúgy is nagy felelőssége az iskolai szünetekben nemhogy csökkenne, hanem éppen ellenkezőleg. Igen ám, de az anyukáknak, apukáknak lényegesen kevesebb szabadság jut a nyárra, így aztán a gyerekek sokszor felügyelet nélkül, a maguk olykor meggondolatlan módján élvezik a napsütéses, iskolamentes napokat. Ráadásul kiesnek a napi megszokott rutinból is, ami újabb kockázatokat rejt magában. A reggeli búcsúzkodásokkor fülbe súgott „ígérd meg, hogy vigyázol magadra!” kissé közhelyessé vált felszólítás pedig aligha segít sokat a gyermekeink védelmében. Mégis mit tehetünk, amikor jószerével csak a gyerekekkel való telefonos összeköttetésben bízhatunk?

Nos, egyrészt reménykedhetünk abban, hogy az év közbeni figyelmeztetéseinket, nevelő szándékú „oktatásainkat” a fiaink, lányaink nem felejtették el, és a hirtelen jött szabadság dacára „előkerülnek” a sokszor sulykolt közlekedési minták. Másrészt pedig – és ezt nagyon fontosnak gondolom – a szülőknek nemcsak a saját, hanem a mások gyerekeinek testi épségét is szem előtt kell tartaniuk. Az iskolai szünidő kezdetétől némileg enyhülő városi forgalomban autózó – egyébként saját gyermekeikért aggódó – szülőknek eszükbe kell jutnia, hogy némely autóstársuk éppen az ő gyermekeik életét veszélyeztethetik. Ha ezt a helyzetet minden autós megértené és elfogadná, minden bizonnyal úgy vezetne, mintha a saját csemetéjét látná fülhallgatóval a fején biciklizni. A nyár tehát nagyobb figyelmet követel valamennyi járművezetőtől, hiszen jól felfogott érdekünk, hogy én vigyázok a te gyerekeidre, te pedig az én gyerekeimre. Ez ilyen egyszerű. És remélem, hogy nemcsak papíron.

Gyorsan hozzáteszem persze, hogy a gyerekeink egyáltalán nem hülyék, sokkal jobban eligazodnak a közlekedésben (is), mint ahogyan azt szülőként gondoljuk. Korunk „népbetegségei”, a folyamatos mobilozás és zenehallgatás azonban egészen lehetetlen, tragédiákba torkolló helyzeteket szülhet a közlekedésben. Ma már vannak olyan országok, ahol a halálos balesetek okai között nem a gyorshajtás, hanem a mobilozás, chatelés áll az első helyen. Az áldozatok között pedig egyre több a gyalogos és a kerékpáros. Nagyon fontos, hogy ezt a tényt elmagyarázzuk amúgy értelmes, önálló közlekedésre képes gyermekeinknek. Persze, ezt nem árt már a fejlődésük adott szakaszaiban tudatosítani velük. A közelgő nyár már legfeljebb csak egy felvilágosító kampányidőszak lehet, ha igazi eredményeket akarunk elérni.

S.G.