Nyugdíjba vonultak a Traffipaxok

• Országszerte 550 modern sebességmérővel vadásznak a rendőrök a gyorshajtókra.
• A Traffipaxok emléke úgy tűnik kitörölhetetlen az autósok kollektív emlékezetéből.
• A modern sebességmérőket nem buktatja le a vakujuk és nemcsak közelről mérnek.

Ahogy „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár”, ugyanúgy „Minden traffipax sebességmérő, de nem minden sebességmérő traffipax”. Pedig sokan hiszik, hogy a Traffipax egyet jelent a sebességmérő berendezéssel. Még a legmodernebb több funkciós sebességmérőket, a VÉDÁ-kat is szuper-traffipaxokként említi mindenki, sokszor még a rendőrök is, noha azoknak is csak annyi közük van az eredeti traffipaxokhoz, hogy sebességet (is) mérnek.

A Traffipax az első sebességmérők egyike, amit Magyaroszágon rendszerbe állított a rendőrség a gyorshajtás visszaszorítására a ’70-es évek legelején, a német Jenoptik Robot GmbH termék 1967-ből. Több fajtáját is használta az évek során a magyar rendőrség, a Traffipax Mesta, a Traffipax Microspeed, a Traffipax Speedophot „népszerűsége” a maga korában akkora volt az autósok körében, hogy a nevük kitörölhetetlen beégett az autósok kollektív tudatába. Ez az oka annak, hogy ma már minden sebességmérőt traffipaxként emlegetnek, függetlenül attól, hogy ki gyártotta és milyen elven működik, mi van a készülékre írva.

Ha sebességet már, akkor traffipax, és kész!

A Traffipax Mesta (azaz a Este 204 DD) 1972-től áll a rendőrség szolgálatában, és a 30 -150 km/óra közötti sebességgel haladó járművek sebességmérésére volt hitelesítve. Fényképezőgépe azonban csak a mérőhelytől távolodó járművekről tudott olyan minőségű állókép-felvételeket készíteni, ami alapján a sofőrt megbírságolhatták. Azt viszont álló helyzetben és menet közben egyaránt! Ebből a típusból 22-t építettek be fixen rendőrautókba. Az utolsót 2004-ben nyugdíjazták.

A Traffipax következő generációja, a Micro Speed 09 már szélesebb sávban, a 20-199 km/óra közti sebességtartományban dolgozott, és egyaránt alkalmas volt a közeledő és a távolodó járműforgalom ellenőrzésére. Ez a berendezés ráadásul már képes volt érzékelni a járművek hosszát, így különbséget tudott tenni a személy- és a tehergépjárművek között. Ennek köszönhetően mindig csak az adott járműkategóriára előírt maximális sebesség túllépése esetén készített fényképfelvételt a gyorshajtóról. Elsősorban ezeket az eszközöket láthatták az autósok 1990 és 1996 között a rendőrautókban.

A Traffipax VI. típusának (kereskedelmi nevén: Speedophot) első darabjait 1993-ban gyártották, de ugyanilyen néven még 2001-ben is beszerezhető volt ez a típus. Talán még sokan emlékeznek – legalábbis a bennfentesek – a HOJ-500 forgalmi rendszámú Skoda Fábiára. Ebben az időben jellemzően még a „nedves” filmre történő fotó készítés volt általános használatban, és a gép a fenti rendszámú autóból készített felvételeket a gyorshajtókról.

A sebességtúllépések dokumentálására rövid záridejű, elektromos zárfelhúzású, előre meghatározott fókusztávolságra beállított fix objektíves fényképező gépeket használtak, akár 30 méteres (800 kockás) filmtekerccsel.

Szükség is volt a 800 kockás filmtekercs kezelésére, mert az M1-M7 autópályák közös szakasza felől Budapestre beérkező, illetve a fővárost az M3 autópálya felé elhagyó járműforgalom ellenőrzésekor már akkoriban is  hamar megtelt ez a malomkerék nagyságú filmtekercs. Hiába futott jóval kevesebb autó az utakon, mint napjainkban, a gyorshajtás azonban a jelek szerint már akkoriban is nemzeti sportnak számított.

Ehhez a sebességmérőhöz kötődik ugyanakkor a hazai Traffipax-beszerzések történetének legkínosabb fejlesztése. Az M1–M7 közös szakaszán és az M3-on fixen telepített dobozokban elhelyezték a Speedophot készülékeket és megkezdődött a nagy kísérlet. Ám mire a Fővárosi Önkormányzat által finanszírozott pilot projekt a maga teljességében megvalósulhatott volna kiderült, hogy senki sincs, aki vállalná a gyorshajtókról készült tekercsenként 30 méter hosszú negatívok előhívását. A szóbajöhető szolgáltatók mind azt kérték a rendőröktől, hogy vágják fel 24 vagy 36 kocka hosszú darabokra a filmeket és helyezzék azokat szabványos filmkazettákba, mert az automatáik csak ilyen méretű filmeket tudnak kezelni.

A ’90-es évek közepén debütáltak a hazai utakon a Fámalézerek és fokozatosan felváltották a radarelvű sebességmérőket. Ezek az újfajta sebességmérők a 40-70 méteres hatótávolságú elődeikkel szemben már százméterekről képesek voltak megmérni a közlekedők sebességét.

Időközben fejlődött a fotótechnika is, így már a rendőrség szempontjából pozitív méréseket nem kísérte hatalmas vakuvillanás, ami más autósokat azonnal vészfékezésre késztetett és egyszersmind elárulta, hol mérnek a rendőrök. A nagy villanás után kilométereken keresztül illet a fényszóró villogtatásával és a levegőbe rajzolt körökkel jelezni a szembe jövőknek, hogy „mérnek a zsaruk”.

Bár, a hőskorban nemcsak a vakuk leplezték le a traffipaxozó rendőrautókat. Egy időben kézről-kézre járt az autósok között azoknak a civilnek látszó rendőrautóknak a rendszámai, amelyekből rendszeresen sebességet mértek a rendőrök. Mivel az akkori készülékeket nem volt olyan egyszerű egyik kocsiból a másikba átrakni, a rendőrség gépjármű-ellátottsága is elmaradt a mostanitól, azért sokszor hónapokig ugyanazzal az autóval jártak sebességet mérni a rendőrök. Hogy mégse bukjanak le olyan gyorsan, a mérés helyén kerékcserét színleltek. Felnyitották a csomagtartót, elővették a pótkereket, amivel eltakarták a rendszámot, s mintha csak segítségre várnának visszaültek a kocsiba.

A rendszerváltozást követően számos hazai cég is nekilátott a sebességmérők külföldi beszerzésének és a hazai fejlesztésű eszközök gyártásának. Akkoriban sokan remélték, hogy a közlekedésbiztonság javítása érdekében majd az önkormányzatok, sőt, akár magáncégek is mérhetik a közlekedők sebességét, lesz tehát piaca a termékeiknek. Azonban ezek a tervek, már, ha valóban komoly tervek voltak és nemcsak a gyártók vágyálmai, egyebek között a jogbiztonság, a visszaélések elkerülése érdekében viszonylag gyorsan lekerültek a napirendről.

Napjainkban a rendőrség 160 ARH CAM S1 típusú, változtatható helyű komplex közlekedési ellenőrzési pontot (azaz mobil szuper traffipaxot) használ. Ezek lézeres elven működő berendezések. Ezen felül az ország legbalesetveszélyesebbnek számító útjain, 134 ponton összesen 365 forgalmi sávon zajló járműforgalom több szempontú folyamatos ellenőrzése zajlik 365 darab ARH CAM FIX típusú, fix telepítésű komplex közlekedési ellenőrzési ponttal (VÉDA-kapuval). Ezek radaros elven működő berendezések.

Ezeket gépjármű üzembentartójának az „objektív” felelőssége körébe tartozó közlekedési jogsértések dokumentálása használják, mint például a gyorshajtás, a biztonsági öv használatának elmulasztása, a leállósáv szabálytalan használata, a záróvonalon áthajtás és a vezetés közbeni mobilozás.

Használatban van még további, a korábbi beszerzésekből származó, 25 magyar fejlesztésű FámaLézer III. VHT-507/DVRM-G típusú sebességmérő, amiket azonban kizárólag a gyorshajtókkal szembeni helyszíni szankcionálásra használnak. Ezek az eszközök menet közbeni mérésre is hitelesítettek, nevükből adódóan lézeres elven működő berendezések.

F.Gy.A.