Olykor az autópálya is bedugul

• Közel 90 km/h sebességgel rohant bele a lépésben haladó nyergesvontató félpótkocsijába.
• A vádirat szerint nem tartott kellő követési távolságot, de lehet, hogy csak nem figyelt.
• Ha sebesség és a távolságbecslésről van szó, nem hihetünk feltétel nélkül a szemünknek!

Másfél év letöltendő fogházbüntetés kiszabását kéri a Kecskeméti Járási Ügyészség annak a férfinak az ügyében, aki tavaly júliusban az M5 autópályán két halálos áldozatot követelő balesetet okozott figyelmetlenségével. Halálos közúti baleset gondatlan okozásáért emeltek vádat ellene a napokban és az ügyészség a letöltendő szabadságvesztés kiszabása mellett indítványozta, hogy a férfi a Kiskunfélegyházi Járásbíróság, mint az ügyben illetékes bíróság három évre tiltsa el a gépjárművezetéstől.

Ha nem halt volna meg két ember a helyszínen, banálisnak is mondhatnánk a történetet. Nevezhetnénk sajnálatos, de nem példa nélküli ráfutásos balesetnek is. De nem az volt.

A 25 éves vádlott a szakértői számítások szerint 93-103 km/h sebességgel hajtott az autópályán Kiskunfélegyháza térségében Szeged irányába, amikor utolért egy nyergesvontatót, amihez egy félpótkocsit kapcsoltak.

Nagy volt a forgalom aznap délben az autópályán, olykor-olykor majdhogynem lépésben haladtak a járművek. Amikor a 25 éves sofőr autója utolérte a járműszerelvényt, az csak 7-8 km/h sebességgel haladt.

Az út- és látási viszonyok kifogástalanok voltak. A nyergesvontató vezetője látva maga előtt a  forgalmi okokból kialakult torlódást mindkét oldalon működésbe hozta az irányjelzőt, ahogy az dugó kialakulása esetén a közlekedés egyik íratlan szabálya alapján ez el is várható minden autóstól.

A vádhatóság szerint a mögötte érkező sofőrnek már féktávolságon kívülről is érzékelnie kellett az előtte lassan és egyre lassulva haladó járműszerelvényt, mégsem lassított időben. A vádirat szerint már túl késő volt, amikor hirtelen balra kormányozta az autóját, hogy ne rohanjon bele az előtte haladó járműszerelvénybe. Még ennél a manővernél is 80-90 km/h sebességgel haladt előre, miközben a közvetlen, előtte haladó nyergesvontató csak 7-8 km/h-val.

A hirtelen balra kormányzott személygépkocsi jobb oldala azonban még így is a félpótkocsi hátuljának ütközött, majd egy másik, a belső sávban forgalmi okokból szintén csak legfeljebb 15-20 km/h sebességgel haladó járműnek csapódott, végül az úton félig keresztbe fordulva állt meg.

A 25 éves vádlott autójában vele együtt négyen utaztak. Akik a jobb oldalon ültek, a vádlott testvére és édesanyja, a helyszínen életüket vesztették. A vádlott és negyedik utasa nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.

A vádemelésről kiadott közleményében a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség rámutatott: Bár a vádlott autója csak érintőlegesen ütközött az utolért járműszerelvénnyel és valamennyi utas használta a biztonsági övet, az ütközés ereje akkora volt, hogy a jobb oldalon utazók életét az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg.

A vádiratban az áll: a baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ azon rendelkezését, miszerint „Járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elől haladó jármű mögött – annak hirtelen fékezése esetén is – meg lehessen állni.” [KRESZ 27 § (1)]

Az ilyen és ehhez hasonló úgynevezett ráfutásos balesetek legfőbb oka a figyelmetlenség. Csak elvétve fordul elő, hogy fék- vagy más műszaki hiba miatt nem tudja egy sofőr időben lelassítani, megállítani a járművét, ha az előtte haladó valamilyen okból kifolyólag megállni fékezni, kényszerül.

Az autópályák minden útfajta közül a legbiztonságosabbak. Szélesebbek, kevésbé kanyargósak más utaknál. Nincs keresztirányú forgalom, nem közlekednek ott lassú járművek, sem kerékpárosok vagy gyalogosok. Szinte csak előre kell figyelni, mert olykor az autópályák is bedugulnak.

Ám épp ezek a körülmények tesznek sok sofőrt óvatlanná. Márpedig nagy bajba kerülhet az, aki a sztrádán nem veszi észre időben, ha jelentősen lelassítanak vagy meg is állnak az előtte haladók. A Magyar Közút kamerái nem egy olyan esetet rögzítettek az utóbbi időben, amikor hiába jelezték az elakadás-jelzővel a dugó végén álló autósok, hogy figyeljenek, egyesek fékezés nélkül rontottak bele az előttük állókba, és több autót is megrongáltak.

Olykor az autópályák is bedugulnak, ott is meg kell állni, nem szabad tehát úgy vezetni, hogy a sofőr csak fél szemmel nézi az utat, hiszen a sztrádán szemből úgy sem jön senki. Először is, mert ez nem igaz ma már, sajnos, rendszeresen megtörténik, hogy valaki a forgalommal szemben hajt fel az autópályára. Másodszor pedig, ha nem nézünk, nem figyelünk előre, akkor késéssel tudunk csak reagálni, ha az előttünk haladó hirtelen fékezésre kényszerül vagy baleset éri.

Aki nem bírja a monotóniát, ami az autópályán-vezetés velejárója, tartson 100-200 kilométerenként pihenőt. Mozgassa meg a végtagjait, igyon vizet, ne csak kávét, aztán folytathatja az útját. (400 kilométerenként annak is ajánlott szünetet tartani, aki jól bírja az egyhangúságot, nem fárad el és nem kezdi elnyomni az álom a sztrádán sem.)

Talán majd a tárgyaláson kiderül, hogy a fennemlített két halálos áldozatot követelő baleset okozója miért nem fékezett időben. Nem ment túl gyorsan, nem akadályozta semmi abban, hogy felmérje az előtte haladó nyergesvontató helyzetét.

Az ilyen helyzetek megoldása azért nehéz, mert az emberi szem (és agy) a távolságot nagyobbnak, a sebességet viszont kisebbnek érzékeli a ténylegesnél. Sok olyan baleset, amelyekben a rendőrség azzal zárja le a nyomozást, hogy a sofőr nem tartotta be az előzés/kanyarodás szabályait, igen gyakran valójában azért következik be, mert a vétkesnek ítélt jármű vezetője úgy érzékelte, azt feltételezte, gondolta, úgy látta…, a másik jármű még elég messze van és nem is közeledik olyan gyorsan, hogy ő ne tudna áthajtani előtte. Aztán már csak ütközés pillanatában döbben csak rá az illető, hogy tévedett. Mégsem volt olyan messze és még sem volt olyan lassú az a másik jármű.

Sehol nem tanítják meg a kezdő autóvezetőkkel, hogyan lehet megsaccolni a szemből vagy éppen oldalról érkezők sebességét. Van egy szabály, amit azonban sok helyen elmondanak, s az így szól: Ha nem vagy biztos abban, hogy át tudsz hajtani / be tudsz kanyarodni / be tudod fejezni az előzést a közeledő jármű veszélyeztetése nélkül, bele se kezdj a manőverbe!

Kell egy kevés vezetési rutint szerezni, ahhoz, hogy az ember biztonságosabban és pontosabban meg tudja becsülni a közeledő autók távolságát akár szemből érkeznek, akár mögülük vagy oldalirányból. Segíthet a saccolásban, ha számolni kezd az ember, hogy hány másodperc alatt ér el addig a villanyoszlopig, tábláig, vagy mennyi idő telik el az alatt, amíg eljut addig a pontig (fáig, műtárgyig, tábláig), ahol az előtte haladó autó jár. Ezek után elég egy pillantást vetni a kilométerórára, és megtudhatjuk mekkora távolságot tartunk az előttünk haladótól. 130-as tempó mellett 36, 100-nál 27, 90 km/h sebesség mellett 25 métert tesz meg az autó másodpercenként.

Persze ezt a matekot sem célszerű végigcsinálni előzés, kanyarodás előtt. Jó „játék” azonban vezetés közben, amikor közel s távol szinte senki vagy legalábbis kellőképpen gyér a forgalom. Először is segít a figyelmünket az úton tartani. Másodszor, javítja a sebesség és távolságbecslő képességünket. Harmadrészt, növeli a koncentráló képességünket. Nem mellesleg egyszersmind csökkenti annak a valószínűségét, hogy jó látási viszonyok között 90-nel belerohanjunk egy más lépésben haladó autóba és emiatt rács mögé kerüljünk!

F.Gy.A.