Orosz rulett az autópályákon

A kép csak illusztráció

Csak ülök a billentyűzet előtt, és csendben dohogok magamban. Eszembe jutnak egykori tanítómesterem szavai, miszerint „soha ne írj indulatból”. Pedig most több okom is lenne arra, hogy keresetlen szavakat vessek papírra. Mert egyrészt, amiről most szó lesz, az önmagában is érthetetlen, másrészt pedig, akik ezt a gondolatsort inspirálták, soha nem fogják olvasni. Egyszerűen azért, mert már nem élnek. A tehetetlen düh azért is dolgozik bennem, mert vélhetően azokhoz sem jut el majd ez az írás, akiknek pedig nagyon üdvös lenne rendet rakni a fejükben, amíg nem késő. Viszont nem szeretnék úgy járni, mint az az ember, akit felidegesítenek a munkahelyén, aztán otthon megpofozza a gyerekét, aki persze mit sem tehet az apja vagy az anyja hülyeségéről.
Hogy miről is beszélek? Nos, az utóbbi időben megszaporodni látszanak az olyan balesetek, amelyekre nincs magyarázat. Az ember tényleg nem is érti, mit keresnek egyesek gyalogosan egy autópályán, ahol aztán nincs menekvés. Sokszor a rendőrség is csak annyit nyilatkozik, hogy tisztázatlan körülmények között ütöttek el valakit az autópályán, mint ahogy történt ez tegnap is. Az ezzel kapcsolatos indulatomat azért tudom nehezen féken tartani, mert – bár a legtöbb tragédia valakinek a felelőtlenségére vezethető vissza – az autópályán kóborló ember nagyjából azonos azzal az öngyilkossal, aki a tizedik emeletről a sétálók közé veti magát. Az ilyen ember az egyébként szabályosan közlekedőket teszi testi és lelki nyomorékká, az autópályán a biztonság teljes tudatában autózó sofőr családját, rokonait is egy életre tönkre teszi. Lehet, hogy kemények a szavaim, de őszintén szólva ebből a szempontból nem is igazán érdekel, hogy mi célból csatangol valaki a legvédettebb útpályán. Számtalanszor megírtuk, megírták már, hogy az autópálya gyalogosok számára különösen veszélyes terep, hiszen a jóval 100 km/óra felett autózók még fényes nappal sincsenek felkészülve egy váratlanul felbukkanó gyalogosra, nem is beszélve az éjszakákról. Az ilyen ütközést pedig szinte lehetetlen megelőzni vagy kivédeni. A „tisztázatlan körülmények” mögött persze többféle magyarázat is meghúzódhat. Előfordulhat, hogy egy autóban rosszul lesz a sofőr vagy az utasa, és ezért megállásra kényszerül. Az sem kizárt, hogy valamilyen műszaki hiba, esetleg defekt miatt kényszerül valaki a leállósávba. Ezek még azok az esetek, amelyek egyrészt bárkivel előfordulhatnak, másrészt viszont – és erről a KRESZ pontosan rendelkezik – az ilyen helyzetekben is első a biztonság, tehát jöhet az elakadásjelző háromszög, a láthatósági mellény és az út menti korlát mögé helyezkedés. Ehhez képest láttam már olyan családokat, csoportokat, akik önfeledten cigarettáztak, beszélgettek a leállósávon álló autójuk mellett. De, mondom, ezek még – az utóbbit nem számítva – az értelmezhető esetek kategóriájába tartoznak, még ha a végeredmény – szerencsétlen helyzetben – nem is sokban különbözik. Ám azon, hogy mit keres egy autó nélküli gyalogos az autópályán, hosszasan kellene töprengenem. Vélhetően ezt követően sem találnék észszerű magyarázatot.
Szerencsére ma még nem gondolnám trendnek az autópályákon gyalogosan közlekedők tragédiáit. De jelenségnek talán már nem túlzás nevezni. Márpedig aki az autópályákról azt hiszi, hogy azok sétálóutcák, orosz rulettet játszik. És annak sem szokott jó vége lenni.

S.G.