Sebességellenőrzés rendőrök nélkül? – 1. rész

  • A sebességellenőrzéseknek a közúti ellenőrző hatóságok személyi és tárgyi-technikai feltételrendszere szab határt Európa valamennyi országában.
  • Ezért a gyorshajtások visszaszorítása érdekében elterjednek az alternatív módszerek.
  • Ezek egy része jogi eszközök által szabályozott, és az alkalmazott megoldások mögött állami, önkormányzati, illetve hatósági felügyelet áll (valósághű ál-sebességmérők kihelyezése, papírból vagy fémlemezből készült álrendőrök alkalmazása stb.)
  • Olyan megoldás is ismert, mely során magántulajdonban lévő kamerával civil személyek mérnek, de az eljárást már a közigazgatási hatóság kezdeményezi.
  • Amennyiben a lakosok nem találják elégségesnek a hatósági fellépést, előfordulhat, hogy önállósítják magukat.
  • Van, aki az otthon talált anyagokból (PVC csőből, tükrökből, sárga és fekete ragasztószalagokból stb.) készít és helyez ki ál-sebességmérőt.

Az alternatív sebességcsökkentés egyik legmeglepőbb példáját egy idős angol asszony szolgáltatta, aki fürdőszobai hajszárítójával tett rendet a háza előtti útszakaszon.

A közúti ellenőrző hatóságok személyi és tárgyi-technikai feltételrendszere Európa-szerte korlátozott. Természetesen léteznek jobb és kevésbé jó helyzetben lévő, kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb financiális, szabályozási és egyéb háttérrel rendelkező országok, ugyanakkor a közúti ellenőrzések számáról általánosságban elmondható, hogy nem éri el a kívánatos szintet. Így van ez a sebességellenőrzések terén is, mely a kontinens legtöbb országában alapvetően a rendőrség feladatát képezi.

Az előző megállapítást számadatok is igazolják. Európa úthálózatának hossza meghaladja a 6 millió km-t, és az elhaladó járművek sebességének ellenőrzését mindössze kb. 41 000 db sebességmérő kamera végzi. Az alkalmazott sebességmérők száma tekintetében az egyes országok között hatalmas eltérések tapasztalhatók, és ez nem feltétlenül függ össze a területi méretből adódó különbségekkel. A legtöbb sebességmérő kamera Olaszországban (8 073 db) található, míg a legkevesebb ilyen eszközzel, mindössze 13 darabbal Szlovákia rendelkezik.

(forrás: Zutobi, International online research and driver’s education company, 2021.)

A sebességellenőrző készülékek, a fix telepítésű, valamint a mobil eszközök száma csak korlátozott mértékben teszi lehetővé a közúti forgalom felügyeletét és a sebességhatárok betartását, ezért kontinensünkön egyre inkább terjedőben vannak az úgynevezett „alternatív módszerek”. Ezek túlnyomó többsége normatív eszközök által szabályozva van, és mögöttük – részben, vagy egészben – állami, önkormányzati, illetve hatósági támogatás áll. Ugyanakkor esetenként olyan meghökkentő, civil kezdeményezésű „megoldások” is előfordulnak, amelyek mindenféle hatósági engedélyeztetést, működtetést vagy legalább rendőrségi, illetve közigazgatási felügyeletet nélkülöznek.

  1. Ál-sebességmérők

A szabályozott alternatív megoldások közé tartoznak az állam, az önkormányzat, illetve az útkezelő által telepített ál-sebességmérők (más néven: radar csalik, illetve radar csapdák). Ezek többségét helyi döntés eredményeként, egyedi darabokként helyezik ki el az utak mentén, emellett azonban léteznek országos szintű „áltrafi” hálózatok is. Utóbbiakra példa Franciaország, ahol a kormány 2016-ban úgy döntött, hogy a riasztó baleseti statisztikák ellenlépéseként hatékonyabban lép fel a gyorshajtások ellen.

A francia kormány öt éve nagyszabású közúti közlekedésbiztonsági programot indított, mely keretében a sebességmérő kamerákkal fedett „biztonsági zónák” számát a háromszorosára kívánta növelni. A fejlesztések egy részét az akkor 4 200 darabból álló, egységes országos hálózatot képező kamerarendszer további 500 db új készülékkel való kiegészítése jelentette. Emellett a franciák nem kevesebb, mint 10 000 db ál-sebességmérő országos szintű kihelyezését is megkezdték a legveszélyesebbnek tartott útszakaszok és közlekedési csomópontok környezetében.

Az új eszközök beszerzése, valamint a valódi sebességmérő készülékekre hasonlító álkamerák kihelyezése egyéb intézkedések mellett (sebességkorlátozások elrendelése, szankciók szigorítása stb.) arra volt válasz, hogy a megelőző években nőtt a közúti halálos áldozatok száma Franciaországban. Ezek a táblákkal is előjelzett radar csalik többnyire egyszerű sík lemezek, vagy belül üreges tárgyak, de Jura régióban olyan is található, amelyben egy csendőr is elrejtőzhet, valódi sebességmérővel a kezében.

Az ál-sebességmérő korántsem francia találmány, hiszen az ilyen eszközök alkalmazása Európa-szerte elterjedt gyakorlatnak számít, két, illetve háromdimenziós kivitelben egyaránt. Nyugati szomszédunkban, Ausztriában például néhány éve a sebességkorlátozással érintett gyorsforgalmi útszakaszokon olyan háromdimenziós megoldást alkalmaztak, miszerint az osztrák egyenruhát viselő „rendőr” a két forgalmi irányt elválasztó betontömbök egyikén könyökölve, a kezében tartott lézer elven működő sebességmérővel célozta meg a szemből érkező járműveket. A megoldás rendkívül hatékony volt, a „műrendőr” megtévesztésig hasonlított a valódi osztrák rendőrre, s lényegében nem volt olyan jármű, amely az adott útszakaszon – valamint az azt követő kilométereken – a megengedettnél gyorsabban haladt volna.

Az ilyen, és ehhez hasonló eszközök kihelyezésének hátterében nem csak a rendőrség személyi feltételrendszerének Európa bármely országát jellemző limitje, hanem gazdasági és gyakorlatias szempontok is állnak. A legtöbbször ugyanis elég mindössze utalni a rendőri jelenlétre, és a preventív hatás azonnal érvényesül – büntetés, vagy szankció alkalmazása nélkül. Márpedig ennek a közúton közlekedők biztonsága látja a hasznát. A megoldás társadalmi elfogadottsága azonban nagyban függ attól, hogy az ál-sebességmérőt (illetve a papír- vagy bádogrendőrt) hol helyezik el.

Ezért alapelv, hogy ilyen eszközök kizárólag olyan útszakaszok mentén, illetve csomópontok közelében telepíthetők, ahol a közúti szabályszegések rendszeresen előfordulnak, a közlekedés biztonsági kockázata magas, gyakrabban következnek be személyi sérüléssel járó balesetek, illetve a gyorshajtások aránya átlag feletti.

G.I.

(Folytatjuk)