Segítsük egymást! Látogatóban a vezetéstechnikai tanpályán – II. rész

• Miért fontos a helyes ülésbeállítás indulás előtt?
• Nemcsak által küldött, hanem tudatos magánszemélyek is vannak a jelentkezők között.
• Jobb a vizes műgyantapályán megtanulni valamit, mint a közúton.

Kőrös András
Forrás: tanpalya.hu

Házigazdánk, Kőrös András, a Hungaroringen található Groupama Tanpálya vezetéstechnikai instruktora szerint sok ráfutásos baleset oka lehet az, hogy a sofőrök nem tudnak kell erővel a fékre taposni. Részben, mert nem tudják, csak hallottak róla hogyan kellene azt csinálni, megijednek az ABS kattogásától és ha csak egy pillanatra is, de lekapják a lábukat a fékről, részben pedig azért, mert nem jól állították be az ülésüket, és emiatt nem tudnak kell erőt kifejteni a pedálra.

Ütközés esetén sem mindegy, hogy megfelelő volt e az ülés beállítása. Ha az ülés nem tartja megfelelően a sofőr hátát és derekát, igen súlyos gerinc- és csípősérüléseket szenvedhet egy karambolban. Csakúgy, mint ha túlságosan hátra húzta az ülést és vészfékezéskor teljesen ki kell nyújtania a lábát – és meglehet, még akkor sem tudja kellő gyorsasággal és maximális mértékig és erővel nyomni a fékpedált.

Olykor még akkor sem „éri el a padlót” a fékpedál, ha a sofőr már spiccen „állva” nyomja azt. Ám, ha ilyen (merev és teljesen kinyújtott lábbal) áll a pedálon amikor az autója karambolozik, vagy egy út széli műtárgyba csapódik, olyan súlyos lábsérüléseket szenvedhet, amiket a helyes ülésbeállítás mellett elkerülhetett volna.

– Fontos, hogy úgy üljön a sofőr az ülésében, hogy vészfékezéskor se kelljen előre csúsztatni a csípőt! Akkor se, amikor az átlagosnál jóval nagyobb erővel kell lenyomni a pedált, és akkor se legyen teljesen egyenes és merev a láb, ha már tényleg padlóig nyomtuk a pedált – mondta Kőrös András.

Sokszor azonban nemcsak a rossz ülésbeállítás miatt nem taposnak a sofőrök még vészhelyzetben sem kellő erővel a fékre, hanem mert nem mernek. Soha, senki nem tanította meg őket arra, hogyan kell vészfékezni.

Kőrös szerint sok minden másra sem, amiket pedig a biztonság érdekében fontos lenne tudniuk a közlekedőknek. Vezetéstechnikai oktatás azonban nincs. Még sok gépjárművezető-oktató sem vett részt ilyen képzésen.

A gépjárművezető-oktatók – tisztelet a kevés kivételnek – egyszerűen féltik a kocsijukat, azért nem gyakoroltatják be azokat mozdulatokat, manővereket, amiknek az ismerete vészhelyzetben életet menthet.

– El kell azonban mondani az oktatók védelmében, hogy azokat a manőverek, amiket itt, a tanpályán az autó és a gumik épségének kockáztatása nélkül gyakorolhatnak az autósok, aszfalton nem lehet megcsinálni. Következmények nélkül legalábbis nem. Pár vészfékezés és megeszi az aszfalt a gumikat, és más gondokat is okozhat.

A szakemberek évek óta szorgalmazzák, hogy a jogosítvány megszerzésének legyen feltétele némi tréningpálya-rutin. Túl kevés azonban a tréningpálya és azok tréning díja jelentősen megnövelné a jogosítvány megszerzésének a költségét. Emiatt egy ideig még a kezdő autósok csak akkor szerezhetnek tréningpálya-rutint, ha már átvették a jogosítványukat, kifizetnek pár-tízezer forintot egy számukra ajánlott tréningre, és kipróbálják magukat. Ám a jogosítvánnyal rendelkezők közül is csak pár ezren kellően elszántak ahhoz, hogy időt és pénzt áldozzanak arra, hogy megtanuljanak pár fogást, amivel még biztonságosabban közlekedhetnek a tréningpályákon.

Kőrös András nagy elismeréssel szólt azokról az autósokról, akik – évente mintegy másfél-ezren – saját zsebre mennek el gyakorolni a Groupama Tanpályára, nem a cégük fizeti a számlájukat.

– Ők azok a tudatos autósok, akiknek komoly indíttatásuk van, hogy megtanulják és a tanpályán biztonságosan gyakorolhassák azokat a fogásokat, amik jobb, biztonságosan vezető és a forgalomban mások biztonságára is ügyelni képes autóvezetőkké teszik őket – mondta Kőrös. – Nagy valószínűséggel ők azok, akik amúgy is óvatosabban vezetnek a forgalomban. Lehet, hogy nem is lenne szükségük a tréningen szerzett plusz ismeretekre, mégis eljönnek, mert felkészültek akarnak lenni arra az esetre is, amivel az életben lehetséges, hogy csak egyszer kerülnek szembe, de akkor az életüket mentheti meg az itt szerzett tudás.

Forrás: groupama.hu

A Groupama Tanpálya számos speciális tréninget kínál. Immár lassan aktuális lesz a téli felkészítő tréning például. Nem mindegy, hogy az első hóesés vagy ködlefagyás alatt éli át először valaki, hogy milyen az, amikor önálló életet kezd élni alatta az autója, vagy a műgyantapályán, ahol nem borulhat fel, nem jön szembe (se mögötte) semmit, és ahol garantáltan nem törheti össze az autóját, és másokét sem.

„Tudok én vezetni vizes úton!” – állította tényleg jól és már sok éve balesetmentesen vezető barátom, mielőtt életében először vizes műgyantára hajtott volna. – Tényleg? – kérdeztem tőle az első kikerüléses manővere után. – Akkor a vészfékezés végén miért a forgalommal szembe fordulva álltál meg?

Speciális tréninget kínálnak továbbá azoknak, akik – ha már benne van – ki akarják használni a kocsijukban lévő vezetést támogató rendszereket. Sok autóst idegesítenek a különféle elektronikus kütyük, olyannyira, hogy ha tehetik inkább kikapcsolják azokat.

Nem lenne egyszerűbb megtanulni a vezetést támogató rendszereket használni? Megismerni az előnyeiket és a veszélyeiket? Mert tény, hogy vannak veszélyeik is. Egy adaptív tempomat például igazodik az előtte haladó autó sebességéhez, így használatával elkerülhetők például a ráfutásos balesetek. Körforgalomban azonban nagy galibát okozhatnak! Ha az előttünk haladó autó kihajt, s a tempomat azzal visszaáll arra a sebességre, amire korábban a sofőr beállította. Azaz, a kocsi a körforgalomban hirtelen és jelentős mértékben gyorsulni fog, ami könnyen bajba sodorhatja a sofőrt.

A SmartCar+ tréning keretében a sofőr megtanulhatja hatékonyan használni az autójába épített elektronikát, melyek közül egyre többet már amúgy sem lehet kikapcsolni, együtt kell hát vele élni, működni.

Ma még elsősorban elhatározás és pénz kérdése ki, milyen gyakran megy ki a tréningpályára,. Vannak, akik ott próbálják ki az új autójukat, és olyanok is, akik akkor is elmennek egy kétórás programra, ha új gumikat tettek fel a kocsijukra.

A tréningpályán – e sorok írója ezt saját bőrén is megtapasztalta – a vizes műgyantapálya gyorsan helyre teszi az ember egoját. Én még úgy tanultam, hogy 10, 14 óránál kell megfogni a kormányt, úgy a legbiztonságosabb. A tanpálya instruktora erre csak annyit mondott: Ön tudja. Sebastian Vettel 3 és 9 óránál fogja a kormányt. De, ha ön biztos abban, hogy jobban vezet nála, felőlem…

Kipróbáltam a hirtelen kitérő manővereket így is, úgy is. Végül is erre való a tréningpálya. Vészhelyzetben érezhető volt a különbség. Azóta fogást váltottam.

F.Gy.A.