Segítsük egymást! Nemcsak a sofőr a hibás!

• Tehet róla (hogy ne haljon meg közlekedési balesetben) és tehet ellene (hogy mások se haljanak meg).
• A kocsmáros már-már ölre ment az ittas törzsvendéggel annak slusszkulcsáért – lehet, hogy ezzel életet mentett?
• Biztos nem érheti baleset, nem fog meghalni, megsérülni részeg barátja autójába, ha bele sem ül egy átmulatott éjszaka után.

„Tehetsz róla, tehetsz ellene! Ezzel a címmel jelentette meg három részes bűnmegelőzési kisfilmjét 2014. novemberében a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság. Szándékuk szerint a szórakozóhelyeken a fiatal lányokra leselkedő veszélyekre akarták felhívni a figyelmet, de nagyon mellé lőttek. Elgondolkodtató, a veszélyes helyzetek elkerülését segítő prevenciós film helyett egy áldozathibáztató produkció jelent meg a világhálón, amit a kirobbant botrány miatt sietve levettek onnan, de már későn.

A Tehetsz róla, tehetsz ellene! üzenete nem volt más, mint, hogy aki fiatal, csinos, ráadásul kihívóan öltözködik (bármit is jelentsen az, hogy kihívó), könnyen az erőszaktevők karmaiban végezhetik, főleg, ha még isznak, ne adj’ isten drogoznak is, és felelőtlenül ismerkednek.

Mert, hogy az „ilyeneket” szokták megerőszakolni.

A hölgyek, és a női jogvédő szervezetek elementáris erővel vágtak vissza. Mire a rendőrség visszavonult fújt és levette az oldaláról a Tehetsz róla, tehetsz ellene! filmeket már késő volt. Áldozathibáztatással vádolták őket és a film készítőit, s ez a bélyeg sokáig rajtuk is maradt.

Ennek ellenére a film valamelyest mégiscsak elérte célját. Ha nem is úgy, ahogy a rendőrség szerette volna, de felhívta a figyelmet arra, hogy a szórakozóhelyeken lehetnek alantas szándékú emberek is, akik gátlástalanul kihasználhatják a fiatal lányokat, főleg, ha azok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, bármilyen okból történjen is az.

A Tehetsz róla, tehetsz ellene! szlogen azonban nagyon is igaz lenne egy balesetmegelőzési kampányban, ami arra hívná fel a címzettek figyelmet, hogy nemcsak a sofőr felelőssége, ha a buli után, bár sokszor már a buliba menet is, a fának rohan egy autó – a sofőr és vagy néhány utasa halálát okozva. Tehetnek róla az utasok is, hogy ez történt és tehettek is volna ellene, hogy ne történjen meg.

Nemrég egy újlipótvárosi kocsma tulajdonosa már-már ölre ment egyik törzsvendégével a vendég kocsijának a kulcsaiért. „Így ne ülj autóba! Egyenesen még menni sem tudsz, nemhogy vezetni. Reggel bejössz, itt lesz a kolléganőm vagy a takarítónő, hagyok nekik egy cetlit, és vissza fogják adni a kulcsodat” ismételgette. Pedig ő maga sem volt már szomjas, de azt azért felfogta, hogy abból semmi jó nem sülhet ki, ha a törzsvendége abban az állapotban volánhoz ül. Ha haza is jut épen, azt csak a szerencséjének köszönhetné.

Ritka az ilyen jelenet a kocsmákban és általában a szórakozóhelyeken. Senki nem kérte volna számon a kocsmárostól egy baleset után, hogy miért engedte vezetni a törzsvendégét. Neki az ajtón kívül nincs „joghatósága”. Mégis úgy érezte, ha jogilag nem is, de valahol mégiscsak felelős azért, hogy a vendégei épségben hazaérjenek és közben másokat se gázoljanak halálra, törjenek össze.

Úgy érezte, ő is felelős lenne azért a balesetért, amit részeg törzsvendége-kocsmabarátja okozott. Okkal mondhatták volna neki, hogy te is Tehetsz róla (mert, miért engedted kocsiba ülni, amikor nálad ivott egész este) és Tehettél volna ellene (ha nem hagyod kocsiba ülni).Végül is ismerted, a barátod volt.

Az újlipótvárosi kocsmáros a kevés kivételek egyike, aki ha nem is mindenkire, de legalább  a törzsvendéire figyel. A többséget nem érdekli mi történik azután, hogy fizettek. Nem feltétlenül csak nemtörődömségből. A legtöbb szórakozóhelyről távozó vendégről nem is lehet tudni, mivel megy haza. A személyzetnek ezt nem is kell tudnia. Nem feltétlen csak az az opció létezik, hogy részegen beül a saját kocsmába és magával visz még pár barátot is, nem nagy kitérő a hazaúton.

Tehetsz róla, tehetsz ellene! Az elhíresült reklámszöveg itt nagyon is helytálló. Sok esetben az utasokra is igaz, hogy tehetsz arról,

• ha az esti buli után másnap reggel egy kórház gipszágyában ébredsz,
• ha végig kell nézned barátaid haláltusáját, miután az „én csak pár kortyot ittam” cimborátok feltekerte apja kocsiját egy villanyoszlopra,
• ha órákat kell várnod a rendőrségen a tanúkihallgatásra, mert ittas barátod balesetet okozott vagy éppen halálra gázolt valaki.

Miért ülték be mellé?

Miért fogadták el az ingyen fuvart egy olyan valakitől, akivel egész este együtt ittak?

Miért gondolták, hogy őket nem érheti baleset?

Egy régi ismerősöm szokta volt mondogatni: Nem az a kérdés, hogy én vajon hogyan vezetnék pár sör után! A kérdés az, mások hogyan vezetnek józanul! És ez ügyben elég rossz tapasztalataim vannak, én ezért sem vezetek, ha már akárcsak egy kortyot is ittam.

A 2014. augusztusában elhunyt színész-komikusról, Bajor Imréről mindenki tudta, hogy finoman szólva nem veti meg az italt. Legendákat zengtek ismerősei arról, mi mindenre volt képes még akár ittasan is. Kevesebben tudják róla azonban azt, hogy ennek ellenére rendszeresen saját autójával járt a fellépésekre.

Egyes pályatársaival ellentétben, akik szintén le-legurítottak pár italt fellépés után, olykor talán előtt is és akiket szintén gyakran láthattak volán mögött ülni rajongóik, Bajor Imre soha nem vezetett.

„Apukám, én döntöttem, iszok és nem vezetek”, mondta egyszer, miután a rendőrség bravúros gyorsasággal megtalálta és visszaadta neki ellopott bogárhátúját.

Bajor Imre szerződtetett maga mellé egy sofőrt, hogy senki és semmi ne vihesse kísértésbe.

Sok ittasan balesetet okozó sofőrről feltételezhető autója értéke alapján, hogy futná nekik taxira, sofőrsegélyre vagy akár sofőrre is. Többségük – miután megtörtént a baj – azzal védekezik, hogy nem hagyhatta ott a kocsit (értsd, a szórakozóhely körül),

• mert ott nem lett volna biztonságban az autó,
• mert másnap reggel nagy szüksége lett volna rá,
• mert nem érezte ittasnak magát és így tovább,
• és persze, hogy most vezetett először ittasan.

Ilyen könnyen azonban nem hárítható el a felelősség. Sem a sofőr felelőssége, sem az utasaié.

Aki nem ül be egy részeg sofőr autójába, azt – abban a kocsiban legalábbis – biztosan nem érheti halálos baleset. Másmilyen se.

Csakhogy pár pohár után már gyengül az akaraterő és az önkontroll. Az ittas vezetésen ért vagy ittasan balesetet okozó sofőrök közül nem kevesen állítják a rendőrségi kihallgatásukon, hogy eredetileg úgy volt, hogy nem lesz semmiféle ivászat. Aztán másképp alakult. Vagy, hogy „amikor elindultunk a srácokkal, megbeszéltük, én egy kortyot sem iszom, mert vezetek”. Aztán csak lecsúszott egy pohárral, majd még eggyel.

Az első után a sofőr még fogadkozott, hogy „többet nem, mert ennyivel még simán hazavezetek”. A második vagy a harmadik után már jön az, hogy „jó, akkor majd hívunk egy taxit vagy sofőrsegélyt”. A poharak számának növekedésével ez az elszántság egyre csökken, s végül simán beül a volán mögé és felajánlja az ingyen hazafuvart a nem túl józan barátainak is („minek költenétek taxira, majd legközelebb leiszom rajtatok a fuvar árát”).

Ha mindenki ép bőrrel haza jut és a rendőrség sem állítja meg őket útközben, máskor is így járnak el. „Ha múltkor nem volt semmi gond, most sem lesz” alapon. Fogadkoznak ugyan, a sofőr nem iszik, a többiek, hogy nem kínálják semmivel, nem erőszakoskodnak, hogy „egy sört azért igyál már”, aztán mégsem úgy végződik az este.

Az ital miatt van minden! – érvelnek, bár inkább csak magyarázkodnak az érintettek miután lelepleződtek egy rendőri ellenőrzésen vagy balesetet szenvedtek. Ez azonban csak részben igaz. A rendőrségi zsargonban gyűjtőnéven diszkó-baleseteknek nevezett tragédiák ugyanis megelőzhetők, ha a sofőr nem akarja átverni önmagát.

Józanul, azaz még indulás előtt kell „kitalálni”, hogy ki hogyan jut majd haza, hogy érdemes-e egyáltalán kocsival menni. Pár ital után már késő a tervezgetés. Nemcsak a fiatalok esetében, akik kevés kivételtől eltekintve úgy indulnak el a diszkóba vagy a buli-negyedbe, hogy halványlila segédfogalmuk sincs arról, mikor és főleg, hogy mivel mennek majd haza. S ha már nincs közösségi közlekedés, könnyen elcsábítja őket a haver által felkínált ingyen fuvar hazáig.

Van néhány egyszerű szabály, amit, ha betartanak (sofőrök és utasok egyaránt) csökkenthető lenne a közlekedési balesetek száma.

• Még indulás ellőtt tisztázni kell, ki hogyan jut majd haza! Józanul tervezze meg az utazást, még akkor is, ha csak a szomszéd faluba vagy egy másik kerületbe kell menni!
• Lehetőleg ivós, nem ott alvós bulira eleve ne induljon kocsival az, aki tudja, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek. Ha nincs ott a kocsi, senki nem ül bele, senki nem fogja azt részegen vezetni.
• Aki tudja magáról, hogy ha kellően sokan és kitartóan kínálják előbb-utóbb úgy is beadja a derekát, ne bízzon abban, hogy a többiek majd betartják az ígéretüket és „nem kínálgatják”.
• Ha ivott, még mielőtt kontrollt vesztene rendelje meg előre a sofőrsegélyt vagy telefonáljon valakinek a családtagjai, ismerősei közül, hogy menjen majd érte ekkor és ekkor. Ha előre megbeszélik, biztos lesz rá vállalkozó. A jogosítvánnyal már rendelkező gyerekek közül sok kihagyja a maga buliját, csak, hogy vezethesse az apja autóját.
• Semmiképpen ne üljön be olyan autóba, amit ittas barátai közül vezet valaki. Ezt célszerű már a buli kezdetén rögzíteni: „Én így és így megyek majd haza”. „A Józsi ivott, én be nem ülök a kocsijába!”
• Semmiképpen ne tekintse hazautazási tervnek, hogy „majd valaki vezet hazafelé, mondjuk, aki a legkevesebbet itta”.
• Ha ön vezet, mert ön tényleg nem ivott, akkor indulás előtt azért ellenőrizze bekötötték-e magukat a többiek. A jog szerint mindenki maga felel a biztonsági öv helyes használatáért. Egy ittas utas azonban vagy beköti magát vagy nem. Jogilag nem ön a felelős azért, ha az utas nem köti be magát és tragédia történik. Azonban még akkor is nehéz lesz a barátja szeretteinek a szemébe nézni, ha nem ön okozta a balesetet, de a barátja azért hal meg, mert nem kötötte be magát és kirepült az autóból.

A diszkóból és az év végi céges buliból is… Mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.