Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 13.

Emlékszem, amikor gyerekként az utcán fociztunk, lábtengóztunk, a magunk építette, golyóscsapágyakon guruló gokartokon száguldoztunk. Mindenféle kockázat nélkül megtehettük, mert talán, ha négy-öt autó állt az újlipótvárosi utcában. Igazi forgalomról szó sem volt. A szüleink persze ettől a ténytől függetlenül folyamatosan „oltották” belénk a közlekedési szabályokat, hamar megtanultuk, hogy az úton áthaladni csak zöld lámpánál lehet, körül kell nézni, mielőtt lelépünk a járdáról stb., egyszóval, mint a mai gyerekek esetében. Az persze vitathatatlan, hogy apáinknak és anyáinknak – ami a közlekedést illeti – kevesebb okuk volt az aggodalomra, mint korunk szüleinek, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy a gyerekek az évtizedek során folyamatosan szocializálódtak a közlekedés kihívásaiban. Egy mai gyermek számára – hiába nőtt több százszorosára a forgalom – nem jelent nagyobb gondot a közlekedésben való eligazodás, mint hajdanán nekünk. De a gyermek persze a mai világban is gyermek marad, nem várható el tőle, hogy minden körülmények között figyelemmel legyen a rá leselkedő veszélyekre. Sokkal inkább a felnőttek, a gépjárművezetők dolga (lenne), hogy vigyázzanak a gyermekekre, akiknek a közutakon való mozgása – koruknál fogva – sokszor kiszámíthatatlan, akár gyalogosan, akár valamilyen eszközzel (rollerrel, biciklivel, görkorcsolyával stb.) közlekednek. A járművezetőkre tehát többszörös terhet rónak, és maximális figyelmet igényelnek tőlük azok a helyzetek, amikor pedig előre is számolni lehet gyerekek felbukkanásával. Ilyen helyek például az óvodák, iskolák környékei, a sportlétesítmények, a játszóterek, a bevásárlóközpontok parkolói, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
A mai napig érvényes például az a mondás, miszerint „ha az utcán guruló labdát látsz, szinte biztos, hogy gyerek is szalad utána”. Hála a városokban épített egyre modernebb, kerítéssel védett játszótereknek ez manapság inkább a kisebb településeken, falvakban jelenthet gondot, ezért a sofőröknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk, amikor ilyen helyeken haladnak át. Sokszor még az egyébként megengedett sebesség is sok lehet, amikor előre jól láthatóan gyerekek játszanak az út szélén, hiszen számítani kell a kiguruló labdára.
Az iskolák környéke biztosan komoly veszélyforrást jelent gyereknek és járművezetőnek egyaránt, hiszen a tanítás előtt vagy után összeverődő diákcsoportok könnyen belefeledkeznek a beszélgetésbe, óvatlanul léphetnek le az útra. Nem véletlen, hogy ezeken a helyeken gyakrabban tűnnek fel rendőrök, polgárőrök vagy éppen a társaik biztonságára ügyelő „diák rendőrök”, hogy segítsék a gyerekek közlekedését, illetve, hogy jelenlétükkel lassabb, figyelmesebb haladásra késztessék az autósokat. Az Egyesült Államokban például előzési és kikerülési tilalom vonatkozik a járművezetőkre, ha az út szélén gyermekeket szállító busz várakozik. Mivel hazánkban is sok helyütt már hasonló iskolabuszok közlekednek, a sofőröknek itt is ajánlatos óvatosan megközelíteni ezeket a járműveket, mert sosem lehet tudni, hogy mikor vonja el valami a le- vagy felszálló gyerekek figyelmét. Az ajánlott szabályok betartása különösen fontos a vakáció előtt, illetve a tanév kezdeti napjaiban, mert ilyentájt a gyerekek már vagy még a szabadság, a pihenés mámorában élnek, tehát olyan veszélyt jelentenek magukra is, amelyre a járművezetőknek is tekintettel kell lenniük.
A bevásárlóközpontok parkolóiban tapasztalt egészen elképesztően kusza közlekedésről írtam már korábban is, a gyerekekre vonatkozó részt azonban nem lehet elégszer megismételni. Mindenekelőtt érdemes áttekinteni, mi az oka annak, hogy ezekben a parkolókban a gyerekek fokozott veszélynek vannak kitéve.
Egy bevásárlóközpont parkolója – legyen az mélygarázs vagy felszíni beálló – az a hely, ahol mindenki egy kicsit felfokozott „idegállapotban” van. Akár a vásárlások öröme, akár egy mozifilm megtekintése okozhatja azt, hogy ilyenkor fejben még a szülők sincsenek jelen, ezért képesek megfeledkezni az önfeledten szaladgáló csemetékről. Pedig a parkoló nem játszótér, bújocskát játszani az autók között több, mint életveszélyes. Sajnos arra is láttam már jónéhány példát, amikor a szülők az autóba való pakolással foglalatoskodtak, miközben a gyermekük egy másik jármű mögé állva, rosszabb esetben guggolva szemlélte az eseményeket. Bár a mai, korszerűbb járművek tolatókameráin keresztül a sofőr gyakorlatilag teljes képet kap a mögötte zajló forgalomról – beleértve az autója mögött játszadozó gyerekeket is -, azért senkinek sem javaslom, hogy csupán ebben bízva hagyja őrizetlenül a gyermekét. Mert abban sem lehetünk biztosak, hogy a kitolató sofőr megnézi a kameraképet, vagy netán ő is még egy akciófilm hatása alatt áll. Bár nem egyszer leírtam már, talán nem felesleges ismételten hangsúlyozni: a parkolókban, az áruházak mélygarázsaiban a KRESZ szabályai vannak érvényben, erre tábla is figyelmezteti a járművezetőket. Azt is megfigyelhetjük ezeken a helyeken, hogy a ki- és bejáratok, liftkehez vezető utak mágnesként vonzzák a parkolni szándékozó autósokat. Az embernek sokszor olyan érzése támad, hogy sokaknak 20-30 méternyi séta már felér egy maratonnal. Ugyanakkor ez jó hír a kezdő, a kevésbé rutinos vagy csupán az autójuk karosszériáját féltő sofőröknek, hiszen a saját életüket könnyíthetik meg azzal, ha egy távolabbi parkolóhelyet keresnek. Ráadásul itt a gyerekek is nagyobb biztonságban vannak, mint az autók sűrűjében.

S.G.