Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 16.

Sok kezdő autóvezető gondolhatja, a zsúfolt nagyvárosi forgalomban lehet a legveszélyesebb közlekedni. Esetleg az autópályán, hiszen ott a nagy sebesség miatt elég csak egy pillanatra lankadjon a figyelem, csak egy aprócska hibát véteni, és máris végzetes következményei lehetnek.

Bár az iménti állítások külön-külön is igazak, vannak azonban még olyan helyek, nem is kevés, ahol bölcsen teszi az autós, még a rutinos hivatásos sofőrök is, ha a szokottnál is körültekintőbben közlekednek. Iskolák, kocsmák és más szórakozóhelyek környéke, és ilyenek a bevásárlóközpontok, szupermarketek parkolói.

Bár ritkán fordulnak elő halálos balesetek, még súlyos kimenetelűek is jobbára csak akkor, ha egy figyelmetlen autós vagy motoros elgázol egy nem túl körültekintő gyalogost. Annál gyakrabban történnek olykor több százezres töréskárral járó koccanások ezeken a helyeken, döntően az elsőbbségi szabályok be nem tartása, nem tudása, egymás kölcsönös tiszteletének és segítésének hiánya miatt.

Bár a legtöbb parkoló bejáratánál tábla hirdeti, hogy A parkoló egész területén a KRESZ szabályai érvényesek!, olykor a terület egészére érvényes sebességkorlátozást is előírnak ugyanott,  mindig vannak olyan autósok, akik nem feltétlenül vagy nem minden szabályt tartanak be. Sokszor még annyira sem, mint a közutakon. Talán mert abból indulnak ki, hogy a parkolókban úgy se bünteti meg őket senki, ha áthágnak egy-két szabályt.

Miközben a bejárathoz minél közelebb lévő szabad parkolóhelyre vadásznak, nem minden autós tud még a szabályokra is figyelni. Sokszor a többi közlekedőre sem igen.

Sok közlekedési affér, kisebb-nagyobb kárt okozó koccanás történik amiatt is, hogy nem minden áruház parkolóját táblázták ki egyértelműen, és kellő sűrűséggel, ezért nem mindig lehet tudni, hogy az a terület, ahonnan egy autó éppen kihajt, vajon egy belső út vagy a parkoló. Nem mindegy.

Ha útnak tekintjük, és nincs az elsőbbségadást szabályozó tábla, sem másfajta, ami alapján következtetni lehet arra, hogy „az adott aszfaltfelület” parkolóhely, egyirányú utca vagy több irányba is lehet közlekedni onnan, esetleg zsákutca, bizony kínos meglepetés érheti a kellően óvatlan autóst. Különösen az olyan nagy bevásárlási lázat generáló ünnepek idején, mint amilyen a karácsony vagy az éppen közelgő húsvét.

Nézzük, mi okozhat gondot!

Mindenekelőtt az a jó magyar szokás, hogy mindenki a lehető legközelebb akar parkolni a bejárathoz, így ott nagy autó- és gyalogossűrűség alakul ki, míg a parkoló ötven-száz méterrel távolabbi pontjain senki nem áll. Másfelől, hogy nálunk a parkolóhelyek többségét orral előre beállásra alakítottak ki. Nemcsak a bevásárlóközpontokban, szinte mindenütt – bár az utóbbi időben egyes budapesti kerületekben és nagyvárosokban alakítanak már ki olyan parkolóhelyeket is, ahová farral kell beállni. (Állítólag a magyar autósok nem tudnak / nem szeretnek farral parkolni!)

Arra, hogy miért nem a legjobb megoldás orral előre parkolni, még visszatérünk.

A bevásárlóközpontok azzal érvelnek a jelenlegi gyakorlat mellett, hogy így oldható meg a legegyszerűbben, hogy a bevásárlókocsiból vásárlóik kényelmesen bepakolhassanak az autójukba.

Tegyük hozzá, hogy „és így nem kell sokszáz értékes négyzetmétert „elpazarolniuk” (bérelniük vagy megvásárolniuk a pláza tulajdonosainak olyan „járdákra”, amelyeken a bevásárló kocsikkal a farral parkoló autójuk csomagtartójához lehetne vinni, tolni az árut, minek következtében a parkolók belső útjait csak az autósok használhatnák közlekedésre.

A helytakarékosság ára: a vásárlóknak a parkolók belső útjain, a kijáratot vagy éppen szabad parkolóhelyet kereső járművek között kell elgyalogolniuk a saját autóikhoz csomagjaikkal vagy éppen a bevásárlókocsijukkal. Azt pedig köztudomású, hogy nem kockázatmentes vállalkozás gyalogosok között autózni, főleg, ha még egymást is kerülgetik, tele vannak a kezeik csomagokkal és ha még egy amúgy fékkel nem rögzíthető, emiatt olykor el-elszabaduló bevásárlókocsit is tolnak.

Önmagában egy elszabadult bevásárlókocsi is teremthet veszélyhelyzetet, nem beszélve az utána rohanó gazdájáról! (Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az autók egymásnak farral állnának be a parkolóhelyükre, és a két egymásnak farral álló jármű között lenne annyi hely, ahol el lehet tolni egymás mellett két bevásárlókocsit!)

Ha nem lenne elég a parkolók belső útjain keresztül-kasul haladó gyalogosforgalom (persze, hogy is juthatnának el másképp a bejárathoz vagy onnan az autójukhoz), ott vannak még maguk az autók. A parkolóhelyet keresők és az onnan kiállni akarók.

Aki állt már ki ilyen parkolókból tudja, az első nehézséget az okozza, hogy ki kell tolatni a parkolóhelyről. Aki nem egyedül ment vásárolni, megkérheti az egyik utasát, állítsa már le a forgalmat a parkoló belső útján, amíg kiáll, de aki egyedül van, annak – ha épp nagy a jövésmenés a parkolóban – a kitolatáshoz jókora türelemre és némi szerencsére is szüksége lesz.

Amikor elkezd tolatni, még nem látja, hogy érkezik-e a belső úton egy másik jármű, akinek elsőbbséget kell adnia. Mérettől, típustól függően félig ki kell tolatni ahhoz, hogy a sofőr belássa az utat. Van, amikor ez már késő. Ha épp közeledik egy másik autó, aminek a sofőrje épp üres parkolót keres, azaz kevésbé figyel arra, hogy nem akar-e kitolatni valaki, vagy meglátott egy „jó helyet”, ami közelebb van a bejárathoz, mint az, ahonnan éppen kiállnak és emiatt sietősre fogja a tempót, könnyen összekoccanhatnak. És ilyenkor a parkolóhelyről kiálló autó vezetője lesz a felelős a balesetért, mert neki kellett volna elsőbbséget adni az úton haladónak.

Az ilyen esetek elkerülésére lenni jobb megoldás a farral parkolás…, de hát a magyar autósok állítólag nem tudnak, nem szeretnek úgy parkolni.

Más a helyzet, ha már a parkoló belső útján halad valaki és megérkezik egy kereszteződéshez. Ha jól kitáblázták a parkolót, akkor egyértelmű, hogy hol kinek van elsőbbsége. Ám ha nem, mert túl sok tábla kellene hozzá és a parkoló forgalmi rendjének kialakítói úgy ítélték meg, kevesebb tábla kihelyezésével is egyértelműek az elsőbbségi viszonyok, számítani kell arra is, hogy esetleg mégsem lesz mindig és mindenki számára nyilvánvaló, hogy kinek kit kell elengednie maga előtt. Lehet, hogy számunkra napnál világosabb, hogy jobbkézszabályt kell alkalmazni, de ne zárjuk ki, hogy a balról érkezők másképp látják a helyzetet és abból indulnak ki, hogy nekik van elsőbbségük, mert például – szerintük – a jobbról közeledők egy parkolóból állnak ki és nem egy úton haladnak.

Út vagy parkoló? Mindig erre a kérdésre kell fókuszálni a bevásárlóközpontok környékén.

Akár parkolóhelyről kiállásról van szó, akár a belső utakon haladásról, kellő odafigyeléssel és némi udvariassággal, elsőbbségről való lemondással a balesetek kockázata csökkenthető. Azt azonban fontos tudni, hogy még senkit nem marasztaltak el azért – se szabálysértési, sem büntetőeljárásban –, mert nem mondott le az elsőbbségéről, nem vett vissza egy kicsit a gázból, nem állt meg, hogy egy másik autós kihajthasson egy garázsból vagy parkolóból. Még azért is csak ritkán és akkor is csak súlyos balesetekkel összefüggésben, ha valaki nem segítette fékezéssel, lehúzódással egy kockázatos előzésbe kezdett autóstársát befejezni a manővert – nem gyorsított, de nem is lassított, így kényszerítette ki, hogy az előzésben lévő autó fékezzen és beálljon mögé.

Az ilyen és hasonló közúti modortalanságok elkövetőire mondják a miattuk hosszabb ideig várakozni kényszerülők („Már öten elmentek, de egyik sem engedett ki”) és a már majdnem befejezett előzést mégis megszakítani kényszerülők („Ne engedj, jó van, légy boldog”), hogy Bunkók!

Nem árt azonban emlékeztetni magunkat, hogy a bunkóságot sem a Szabálysértésekről szóló törvény, sem a Btk. nem rendeli büntetni. Az elsőbbség meg nem adását, az előzés és kanyarodás szabályainak megsértését viszont igen. Akkor is, ha mások udvariatlansága kényszerítette ki a szabályszegést!

F.Gy.A.