Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 19.

A Clark Ádám téri villamos alagútba hajtott és ott ragadt egy autó 2022. április 9-én. A tűzoltóknak a Lánchíd felújításához használt fagerendák felhasználásával méterről méterre puszta kézzel, majd különböző speciális emelőkkel kellett le- és kimozgatni a villamospályáról a kisautót, ami a beavatkozó egységek helyszínre érkezésekor üresen állt. Később előkerült a gazdája, egy 26 éves nő, aki elmondta, segítséget hívni ment, azért hagyta őrizetlenül és mindenféle jelzés nélkül az autót. Amikor a rendőrök megszondáztatták kiderült, hogy ittas volt.

Nem ő volt az első autós, aki a budapesti rakpartok átépítése, közlekedési rendjük megújítása óta a villamospályára hajtott. A budai és a pesti oldalon is elő-előfordultak már hasonló esetek. Valamennyi oka a gépjárművezetők figyelmetlensége volt (ittasság csak elvétve fordult elő). Sokan úgy vélik azonban, hogy – legalábbis a budai oldalon – nem eléggé egyértelműek a forgalmi rendet jelző táblák.

Kétségtelen, nálunk talán még szokatlan, hogy a villamospálya és a közút ugyanott (ugyanazon a felületen) fusson úgy, hogy semmi nem választja el őket egymástól, de a világban az nem számít rendkívülinek és a magyar KRESZ is ismeri ezt a megoldást. Ha létezik is ilyen kialakítású út, jobbára csak azért, mert az úttest szélessége miatt nem bonyolítható le másképp a közlekedés, mint hogy egyes szakaszain az autók araszolnak a villamos után, vagy fordítva. Megfelelő forgalomszervezés és közlekedési kultúra esetén amúgy ez egy hely- és energiatakarékos megoldás.

Kétségtelen, az efféle, mondhatni vegyes közlekedésű utak vagy útszakaszok fokozott figyelmet kívánnak az autósoktól. Szinte valamennyi villamospályára-hajtásos esetben bebizonyosodott azonban, hogy a gépjárművezetők nem figyeltek kellőképpen. Voltak, aki a „Behajtani tilos, kivéve BKK” táblát hagyták figyelmen kívül, mások annyira bíztak a GPS-ükben, fel sem tűnt neki, hogy a készülék a sínekre vezető őket, és hogy ott már nincs az autójuk számára járható burkolat.

Arra is volt azonban példa, hogy egy hölgy a GPS utasításait követve behajtott a Boráros téri aluljáróba; félig leért a lépcső aljára mire sikerült megállnia. Mintha egy akciófilmben történt volna.

Szerencsére a fenti és a hasonló esetekben végül egyszer sem történt személyi sérülés, tegyük hozzá: ez inkább csak a szerencsés véletlennek volt köszönhető az eddigi esetekben. Beláthatatlan következményei lehettek volna, ha a villamos épp akkor ér oda, amikor az autó az alagútba hajt.

A világon több százmillióan használnak GPS-eszközöket. És szinte minden országban akad időnként példa arra, hogy milyen következményekkel járhat, ha valaki jobban hisz a készüléknek, mint a saját szemének. Ritkán tragikus, gyakrabban inkább csak megmosolyogtató esetek.

Nemcsak nálunk, a motorizáció terén valamelyest fejlettebb Németországban is előfordult már például, hogy valaki a kompkikötőn át nagy sebességgel a folyóba hajtott, mert a GPS-e szerint ott egy út volt.

Kivel ne fordult volna már elő, hogy egy frissen átadott útszakaszon haladva a kocsijában váratlanul megszólalt GPS: Fordulj meg!

Ennek több oka is lehet, csak az egyik, hogy az új út még nem szerepel a GPS adattárában. Gyakrabban megesik, hogy azért ad hibás utasítást a GPS, mert a gazdája nem frissítette a szoftverjét. Nem minden GPS szoftver ingyenes és az ingyenesek sem feltétlen örök időre szólnak. Emiatt aztán könnyen bajba kerülhet, aki a sajnálja azt a pár ezer / néhány tízezer forintot, amibe időnként a több tízmilliós autójában működő navigációs rendszer szoftverjének frissítése kerül.

De még, ha napra kész is a GPS, nem hagyatkozhat egyetlen sofőr sem arra, hogy „mit mond a gépi hang”. Bármikor adódhatnak olyan helyzetek, amikor a GPS csődöt mond, amikor a sofőrnek kell kimondania, hogy Újratervezés! És különben is! A bíróságon megmosolyognák, ha azzal védekezne, hogy „GPS-es hölgy azt mondta, hogy arra mehetek!”

Ezzel együtt nem igaz, hogy a GPS puszta létezése veszélyesebbé tette volna a közlekedést., bár sokan állítják ezt. Épp ellenkezőleg. Több tanulmány is igazolta, hogy magabiztosabbak, koncentráltabbak azok az autósok, akiknek a kocsijában működő, jól beállított navigációs rendszer üzemel. Tény, hogy olykor vetni kell egy pillantást rá, ami elvonja a sofőr figyelmét az úttestről, túlzás azonban párhuzamot vonni e pillantás és a „félrenézés” között, mint amikor valaki sms-t, e-mailt ír, olvas, éppen filmet vagy akárcsak egy podcastot néz vezetés közben.

Ezzel együtt, nemcsak a kezdő sofőröknek ajánlott indulás előtt egy térképen végignézni a tervezett útvonalat. Ezt akár a navigációs rendszer képernyőjén vagy egy okostelefonon is megteheti, vagy egy másik platformon. Könnyebb lesz értelmezni a GPS üzeneteit, amik azért, lássuk be, olykor még a rutinos és helyismerettel is rendelkező autósoknak is feladják a leckét. Nem ok nélkül járják be az autóversenyzők is a rajt előtt a pályát és készítenek itinert maguknak.

Ha kellő körültekintéssel és rendeltetésszerűen használják, mint magát az autót, a GPS jó szolgálatot tesz a sofőrnek, sok idegeskedéstől megkíméli és kényelmesebbé teszi a vezetést.

És nem ez az egyetlen kütyü az autóban, ami segíthet a sofőrnek, ha az pontosan tudja mire való és úgy használja, ahogy kell. Sajnos sokan nincsenek tisztában, hogy az egyes úgynevezett vezetést támogató rendszerek pontosan mire is valók, miben és mennyiben segíthetik a gépjárművezetőket. De, akik tudják is mindezeket, azok között is sokan vannak, akik kényelmi megfontolásból kikapcsolják „az idegesítő kütyüket” vezetés közben.

(Folytatjuk)

F.Gy.A.