Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 8.
Hétköznapi beszélgetések során gyakran előfordul, hogy a közlekedésről eszmecserét folytató partnerek – helytelenül – előzésnek nevezik a kikerülést is. Ez utóbbiról egyébként a KRESZ 35. paragrafusa rendelkezik, igaz, kizárólag jogszabályhoz illő tényszerűséggel, ráadásul hivatkozva az előzésre vonatkozó egyes előírásokra.
35. § (1) Az úttest menetirány szerinti jobb oldalán álló jármű vagy ott levő egyéb akadály melletti elhaladásra (kikerülés) a 34. § (1)-(5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell – értelemszerűen – alkalmazni.
(2) Az olyan megállóhely előtt, amelyben villamos áll és az utasok fel- és leszállása az úttestről, illetőleg az úttestre történik, meg kell állni és tovább haladni csak a villamos elindulása után szabad – fogalmaz így a KRESZ, de lássuk, mit is tesz hozzá a jelzett 34. § (1)-(5) bekezdése:
34. § (1) Előzni abban az esetben szabad, ha
a) az előzés céljából igénybe venni kívánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy – figyelemmel az előzni kívánó és a megelőzendő jármű sebessége közötti különbségre – az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja;
b) az előzni kívánó jármű előzését más jármű nem kezdte meg;
c) az előzni kívánó jármű előtt ugyanabban a forgalmi sávban haladó másik jármű előzési szándékot nem jelzett;
d) az előzés során a megelőzendő jármű mellett megfelelő oldaltávolságot lehet tartani;
e) a vezető az előzés befejezése után a járművel a megelőzött jármű elé, annak zavarása nélkül vissza tud térni.
(2) Az előzési szándékot – ha az előzés irányváltoztatással jár – irányjelzéssel [29. § (2) bek.] jelezni kell.
(3) Az előzést – a (4) és az (5) bekezdésben említett esetet kivéve – balról kell végrehajtani.
(4) Csak jobbról szabad előzni
a) azt a járművet, amely a balra bekanyarodási szándékot irányjelzéssel jelzi és az úttesten a 31. § (1) vagy (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyezkedik el;
b) azt a villamost, amely az úttest közepén – egyirányú forgalmú úton az úttest bal oldalán – levő pályán közlekedik.
(5) Jobbról is szabad előzni a figyelmeztető jelzést (villogó sárga fényjelzést) használó járművet, ha a vezető meggyőződött arról, hogy ezzel a többi járművet és a gyalogosokat nem veszélyezteti.
Tekintve, hogy az előzésben rejlő veszélyekről, illetve az azok elhárításához szükséges manőverekről sorozatunk korábbi részében már írtunk, ezúttal maradjunk csak a kikerülésnél. Talán nem mindenkinek lesz egyértelmű, hogy miért is szólunk egy olyan vezetési manőverről, amely egyszerűen végrehajtható, még csak különösebb kockázat sincs benne. Gyorsan hozzátesszük: látszólag. Mert vélhetően elég emlékeztetni arra, hogy hány olyan tragédiáról kaptunk már híradást, amely úgy kezdődött: „X.Y. figyelmetlenül lépett ki a megállóban álló autóbusz mögül/elöl, és egy arra haladó jármű elgázolta” vagy „X.Y. az út szélén parkoló járművek közül lépett az úttestre, az ott haladó jármű pedig már nem tudott kellő időben fékezni”.
Mondhatják erre olvasóink, hogy mi köze ennek a kikerülés szabályaihoz, hiszen ezekben az esetekben nyilvánvalóan a gyalogosok hibáztak, amiért nem kellő körültekintéssel akartak az út túloldalára átmenni vagy átszaladni. Jogi értelemben talán igazuk is van az így vélekedőknek, de éppen itt kapcsolódunk a kikerülési manőver egyszerű végrehajtásának látszólagosságához. Egyszerűbben szólva, a járművezetők is tehetnek, tehetnének valamit azért, hogy elkerüljék az ilyen – sokszor tragédiákba torkolló – helyzeteket.
Íme néhány ajánlás, amit érdemes emlékezetünkbe vésni, hogy amikor egy „egyszerű” kikerülésbe kezdünk, tudjuk, mire számíthatunk:
– Egy megállójában álló autóbusz, troli vagy az utasát kiszállító taxi kikerülésekor minden esetben készüljünk fel arra, hogy a járművekről le- vagy felszálló utasok közül lehet olyan, aki körültekintés nélkül vág neki az ellenkező oldali járdának. Az is előfordulhat, hogy valaki az ellenkező oldalról igyekszik futva elérni a megállóban álló járművet. Ezért érdemes az ellenkező oldal forgalmát is folyamatosan pásztázni a szemünkkel.
– Minden sofőr tisztában van azzal, hogy amint az előzést, úgy a kikerülést is célszerű a legrövidebb időn belül végrehajtani, ám a balesetek megelőzése érdekében – főként városi viszonyok között – a kikerülésnél inkább lassítsunk, de semmiképpen se adjunk még nagyobb gázt, inkább várjuk meg, amíg a szembejövő forgalom lehetővé teszi, hogy a manővert lassabban is végrehajthassuk.
– Ha a kikerüléshez van elegendő időnk és helyünk, semmiképpen se hajtsunk szorosan a kikerülendő jármű mellett, hagyjunk inkább nagyobb oldaltávolságot, így még a figyelmetlen gyalogosoknak is nagyobb esélyük lehet az ütközés elkerülésére.
– A kikerülés közben van egy olyan pillanat, amikor viszonylag jól beláthatunk a megelőzendő jármű kerekei közé, azaz, még időben felfedezhetjük a jármű elől kilépni szándékozó gyalogost. Ugyanígy használhatjuk a parkoló járművek ablakait egy személyautó vagy egy álló kocsisor kikerülésekor.
– Egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, naponta találkozni olyan forgalmi helyzetekkel, amelyek során nem a járda mellett parkoló autókat vagy közösségi járműveket kell kikerülni, hanem az ezek mellett – voltaképpen második sorban – álló kukáskocsit vagy egyéb szállító járművet. Mondanunk sem kell, hogy ez fokozottan balesetveszélyes helyzet, hiszen ilyen esetekben sok függ a szembejövők gesztusaitól, amelyre egyidejűleg kell figyelni a dupla kocsisor elől/közül felbukkanó gyalogosokra.
– Kikerülési manőverre természetesen nemcsak a városokban kerülhet sor, hanem akár az országutakon is. Az ilyen-olyan okból az út szélén álló járművek kikerülése ugyancsak fokozott figyelmet igényel, egyrészt, mert nem ismerjük a várakozás okát, a sofőr vagy az utasai (különösen a gyerekek) egy pillanat alatt bárhonnan előkerülhetnek, másrészt – hacsak nem elhagyott autóról van szó – az ajtókat is bármikor ránk nyithatják. Ezért az ilyen helyzetekben is a sebesség csökkentését és a nagyobb oldaltávolság tartását javasoljuk. De lakott területen kívül még a kürtjelzés használata is „belefér”, hiszen azzal is felhívhatjuk magunkra az út szélén parkoló jármű vezetőjének vagy utasainak a figyelmét.
S.G.
