Szagkerítés és akusztikus kapuk

A vadbalesetek a járművezetők szempontjából a nehezen elkerülhető balesetek közé tartoznak. Különösen tavasz kezdetén intenzív a vadak mozgása, továbbá a késő nyári és az őszi időszakban, amikor a rőtvadak párzása zajlik. Előbb az őzek, majd a szarvasok násza nehezíti meg a lakott területen kívüli utakon közlekedő járművezetők életét, de a csordában élő vaddisznók úttesten való áthaladása is mindig jelentős kockázatot jelent.

A vadbalesetek megelőzése Németországban is komoly gondot okoz a szakemberek számára. Németország teljes területére vonatkoztatva az elmúlt évben rendkívül sok, mintegy 275 ezer vadelütésről érkezett bejelentés, közülük 2 ezer személyi sérüléssel járt. Ezekben a balesetekben 10 ember vesztette életét, míg a megsérültek száma közelíti a 3 ezret. A vadbalesetekkel okozott gazdasági kár körülbelül 744 millió eurót tett ki. Ezek az adatok hűen érzékeltetik a probléma nagyságát.

A vadelütések megelőzésének számos módja van. A legjobb megoldások közé tartozik a vadkerítés, melyet főként gyorsforgalmi és nagyobb forgalmú főutak mentén telepítenek. Ezen túl a közút kezelője sebességkorlátozást rendelhet el és vadveszélyre figyelmeztető jelzőtáblákat helyezhet ki az utak mentén a baleseti tapasztalatok és a vadásztársaságok javaslatai alapján. Az állami szervek, a hatóságok és a média célzott közlekedésbiztonsági kommunikációt végeznek a járművezetők figyelmének felhívása érdekében, a vadásztársaságok pedig az etető, itató és dagonyázó helyeket úgy jelölik ki, továbbá a vadgazdálkodást és a vadászati tevékenységet úgy folytatják, hogy az a közúton közlekedők életét a lehető legkisebb mértékben befolyásolja.

A fentieken túl egyéb praktikus megoldásokkal is igyekeznek a vadállatokat az utaktól távol tartani, ezáltal a vadelütéseket megelőzni, mint például a „szagkerítés”, illetve az „akusztikus jelzőkapu rendszer” létrehozásával.

Szagkerítés

A bajorországi Landsberg városában a vadon élő állatok által okozott közúti balesetek megelőzésének „illatos” módját választották. A természetvédelmi, vadgazdálkodási és vadászati termékeiről ismert Hagopur AG olyan szintetikus illatanyagokat fejlesztett ki, melyek alkalmasak a vadállatoknak egy adott területtől, vagy éppen útszakaszról való távoltartására. Ezek a biológiai szaganyagok medve, farkas, hiúz vagy éppen ember jelenlétére, illetve közelben tartózkodására emlékeztetik az erdei vadakat, azaz olyan élőlényekére, melyektől igyekeznek a lehető legtávolabb tartani magukat. Ha a róka, vaddisznó, őz vagy éppen szarvas ilyen illatanyagot észlel, veszélyt észlelve azonnal megtorpan, majd olyan helyre távozik, ahol már „tisztának érzi a levegőt”.

A megfelelő hatás elérése érdekében a kiválasztott illatanyagot egy fehér színű ragacsos PU habba kell permetezni. A PU hab hasonlít az építőiparban használatos habokhoz, azzal a különbséggel, hogy jó rögzítő lévén az illatanyagot sokáig magában tartja.

A legalább teniszlabda méretű PU habot általában egy kisméretű műanyag tároló szerkezetbe teszik, majd azt útmenti fákhoz, jelzőtáblákhoz, vezetőoszlopokhoz, vagy más, „saját gyártású” oszlopokhoz rögzítik. A PU habba belepermetezik az illatanyagot, majd zárják a rendszert. Az így feltöltött „habraktár” általában több hónapig közvetíti az illatanyagot a környezetében található levegőbe, ennek időtartama természetesen függhet a helyszín jellegétől, az évszaktól és az időjárástól. Ha az illatanyag mennyisége csökken, az újbóli feltöltés rendkívül egyszerű: csupán a spray-ből kell ráfújni egy adag illatanyagot a PU habra.

Az illatosított hab nem csak műanyag tároló dobozban, hanem közvetlenül fára, vagy egyéb tárgyra (műtárgyra) is elhelyezhető, bár utóbbi esetekben a hatásosság időtartama csökken.

A megoldásnak természetesen csak akkor van értelme, ha az ilyen PU habos egységeket nem elszórtan, egy-egy helyen, hanem a veszélyeztetett útszakasz mentén végig, az úttal párhuzamosan akár több száz méteren keresztül is elhelyezik, mert ekkor jön létre a kívánt „szagkerítés”.

Az alkalmazott illatanyagok korántsem kellemesek. A gyártó cég képviselője találóan fogalmazott erről, mely szerint „a kibocsátott szag olyan, mintha egy izzadtsággal átitatott használt gumicsizmát kettévágtak volna”.

 Az ember orra egy idő után hozzászokik az érzékelt szagokhoz, illatokhoz. A vadállatok szimata azonban egészen más, esetükben a szagok sohasem válnak közömbössé, azt mindvégig érzik, amíg jelen van. Ez a „szagkerítés” egyik nagy előnye.

A másik előny pedig, hogy az illatanyagok non-stop dolgoznak, éjjel-nappal kikerülnek a levegőbe, és amennyiben a telepített szomszédos eszközök hatása átfedésben van egymással, úgy jelentős védelmet nyújtanak a vadaknak és a közúton közlekedőknek egyaránt. Bernard Frey, a gyártó cég képviselője szerint az ilyen megoldással ellátott vadveszélyes útszakaszokon 76%-kal csökkent a vadelütések száma.

Érdekesség, hogy a szagkerítés iránt eddig nem az útkezelők, a szövetségi és az állami szervek, valamint az önkormányzatok mutattak érdeklődést, hanem a vadászati társaságok, illetve egyéni vadászok, pedig az elsőként felsoroltaknak ugyancsak érdekük – s nem mellesleg: jogszabályban rögzített feladatuk – lenne a vadon élő állatok által okozott balesetek megelőzése.

A Hagopur AG nem csak Németországba, hanem más európai országba (pl. Csehországba), továbbá a tengeren túlra és Ausztráliába is szállítja termékét.

Akusztikus jelzőkapuk

Ezt a speciális „hangos” jelzőrendszert két vadász fejlesztette ki Sachsen-Anhalt tartományban a közlekedők és a vadállatok védelme érdekében, osztrák minta alapján. A rendszer „lelke” egy kb. 20 cm magas műanyag doboz, melybe többek között szenzorokat és hangszórót építettek. Az eszközt az útpálya mindkét oldalán elhelyezett optikai vezetőelemekhez, szakmai kifejezéssel élve „vezetőoszlopokhoz” illesztik (bár a tesztidőszakban műanyag zöld oszlopokra szerelték). Amint a közeledő gépkocsi fényszórójának fényét a szenzor érzékeli, az eszköz 15 másodpercen át sípoló hangot ad.

Egyes vadállatoknak, például a vaddisznóknak rossz a látásuk, ezért a hangjelzések szerepe felértékelődik a vadbalesetek megelőzése kapcsán. A tapasztalatok szerint a vadak csak akkor mennek át az úttesten, ha ott nyugalom van, s nem éreznek veszélyt. A hangokra azonban felfigyelnek – hiszen tízszer jobb a hallásuk az emberhez képest -, ilyenkor tájékozódnak, megtorpannak, vagy akár vissza is fordulnak. A feltalálók még a gyártás megkezdése előtt letesztelték, hogy a sípoló hang valóban alkalmas-e a vadállatok figyelmének felhívására, mozgásuk befolyásolására. A vadasparkokban és egyéb helyszíneken végzett vizsgálatok alapján erre egyértelműen „igen” lett a válasz.

Az akusztikus jelzőrendszer működése független a napszaktól, nappal és éjszaka egyaránt működik. A készülék folyamatos működését beépített napelem biztosítja.

Természetesen egyetlen eszköz nem elégséges a vadállatok úttesttől való távol tartására, ezért a vadveszélyes helyszíneket akár több száz méteren is szükséges lehet ilyen eszközökkel megjelölni, az út mindkét oldalán, lényegében egy mesterséges akusztikus kaput létrehozva.

A vadvédő jelzőrendszer tesztelését 2019 elején kezdték meg Sachsen-Anhalt tartományban, a tesztelés három különböző útszakaszon történt. A rendszer sikeresnek bizonyult, melyet az is igazol, hogy az ADAC (Német Autóklub), valamint más szövetségi államok vadásztársaságai is érdeklődést mutatnak a találmány iránt. Legutóbb például az Elba torkolatvidékéhez közel, az alsó-szászországi Cuxhaven mellett installáltak hasonló eszközöket. Tekintettel arra, hogy egyetlen ilyen eszköz beszerzési költsége kb. 100 euró, így a beszerzés és a telepítés költségeit egy biztosító társaság vállalta magára.

Az eddigi tapasztalatok alapján az eszköz a rókák, vaddisznók, őzek és szarvasok ellen egyaránt hatásos. A két német vadász meg van győződve találmányuk hatásosságáról, álláspontjuk szerint az eszköz legalább 80-90%-kal csökkentheti a vadelütések bekövetkezésének kockázatát.

És ami nem vált be: kék fényvisszaverők az út mentén

Nem minden megoldás hozza meg a kívánt sikert. Még ha az előzetes kísérletek sok haszonnal is kecsegtetnek, néha a gyakorlat egészen mást mutat, s a hatásfok gyengébbnek bizonyul a vártnál. Lényegében ez történt Németországban a kék színű fényvisszaverő elemekkel is, melyeket az útmenti vezetőoszlopokra szereltek fel a vadbalesetek megelőzése érdekében.

Az előzetes várakozások szerint a gépkocsik fényszórói által megvilágított kék színű fényvisszaverő elemek jobban felhívják az erdei vadak figyelmét a veszélyre, mint önmagában fényszórók fénye, különösen, ha a vadállat egyszerre több ilyen kék jelzőfényt is észlel a környezetében. Ilyen esetben úgy gondolták, hogy a vad nem merészkedik majd a jelzőfények közelébe, hanem megáll és visszafordul, így nem megy ki az úttestre sem.

Az elmúlt évben egy tanulmány készült német és svájci szakemberek közreműködésével, mely a kék színű reflektív eszközök valós hatását mérte fel. A tanulmány anyagi hátterét a Német Biztosítók Szövetségének baleseti kutatásait végző szerv, az UDV (Unfallforschung der Versicherer) biztosította.

A tanulmány végzése során összesen 150 teszthelyszínen, Göttingen (Alsó-Szászország), Höxter (Észak-Rajna-Vesztfália), valamint Kassel és Lahn-Dill (Hesse) megyék területén készítettek képfelvételeket és vizsgálták meg, hogy ezek az eszközök milyen mértékben képesek csökkenteni a vadon élő állatok által okozott balesetek számát. Az eredmény igencsak meglepő volt: a reflektív vadfigyelmeztető eszközök gyakorlatilag hatástalannak bizonyultak.

„A vadállatok viselkedése szempontjából egyáltalán nem számított, hogy az adott helyen volt-e kék színű fényvisszaverő eszköz, vagy sem” – nyilatkozott a tapasztalatokról a vizsgálatot vezető Prof. Dr. Christian Ammer, a göttingeni Georg-August Egyetem erdőökológus professzora. A mintegy 10 000 órás, infravörös kamrákkal készített videofelvétel elemzése során 1 600 alkalommal fordult elő olyan szituáció, amikor vadak közelítették meg az úttestet, és azon gépjárműforgalom volt. Ugyanakkor az állatok viselkedése semmiben nem tért el az általában megszokottól, azaz a kék fényvisszaverők láttán nem torpantak meg, és nem lettek óvatosabbak sem.

A vizsgálat eredményét az ADAC sem vitatja, ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a hozzájuk beérkezett jelzések alapján azért „egyedi pozitív tapasztalatok” is előfordulnak. A kék fényvisszaverő eszközök alkalmazása az úgynevezett „Wildwarnreflektoren projekt” része, melynek más technikai elemei is vannak. Kifejezetten jó tapasztalatok vannak a „szagkerítéssel” kapcsolatban melynek egyetlen hátrányuk, hogy viszonylag költségesek, ezért még nem terjedtek el a kellő mértékben, továbbá ígéretesnek tűnik az akusztikus jelzőrendszer alkalmazása is, melyet Sachsen-Anhalt tartományban fejlesztettek ki.
G.I.