Száguldás 45 kilométeres sebességgel

  • A belvárosok zsúfoltságát a mikroautók enyhíthetnék.
  • A 45 km/h-s végsebesség ma már nem is olyan kevés.
  • A gimnazista fiatalok és a jogosítványuktól megfosztott felnőttek menekülő eszköze lehet a mopedautó.

A nagyváros az a hely, ahol az autós csak két dolgot nem tud: haladni és parkolni. Akkor meg mire jó az autó? És miért vesznek egyre többen két-, két és fél tonnás, hegymagas és utcányi hosszú SUV-okat?

Az elektromos hajtásra való áttérés új eszközöket adott azoknak a kezébe, akiknek azért nincs autójuk, mert nem futja, vagy azért, mert felesleges pénzkidobásként tekintenek rá. Megjelentek a rollerek, robogók, egy- két- három és négykerekű villanyketyerék, amelyek nem, vagy csak ritkán merészkednek ki az autók közé, helyette minden más felületen: kerékpárúton, járdán, aluljáróban, bevásárlóközpontban, liftben, mozgólépcsőn, busz-villamos-metró utasterében igyekeznek eljutni úticéljukhoz.

És milyen sebességgel? Az online áruküldő szolgáltatásoknak hála szinte bármilyen teljesítményű motort és akkumulátort rendelhetünk a mikromobilitási eszközünkbe. Láttunk már videót az autópályán száguldó rolleresről, de van olyan is, ami egy enyhe emelkedőn már elakad. Az elektromos biciklik rásegítéses változata, a pedelec 25 km/h sebességig hajt, de az akkumulátoros robogók között sok képes tartani a 40 kilométeres tempót.

Ebben a környezetben talán másként nézünk a jól ismert mopedautóra, amely kicsi, könnyű, nem kell hozzá B kategóriás jogosítvány, és 45 km/h a legnagyobb sebessége. Lehet belsőégésű motorral hajtott, és lehet akkumulátoros is. A jogszabályok könnyű négykerekű motorkerékpárnak nevezik, terheletlen tömege nem lehet több 425 kg-nál (L6e kategória), belsőégésű esetén hengerűrtartalma nem nagyobb 50 cm3-nél, elektromos motorok esetében névleges teljesítménye nem több 6 kW-nál.

Hazánkban nem terjedt el ez a járműtípus, szemben Nyugat-Európával, különösen a mediterrán országokkal, ahol a szűk belvárosokban egy teherautó sem lehet behemót, mert egyszerűen nem fér be. A sebességkorlátozás miatt csak városban van értelme használni, országúton, 90-es tempó mellett félő, hogy a figyelmetlen autóstársak átgázolnak rajta. A 30-as, 40-es, 50-es sebességkorlátozás mellett talán nem akadályozzák a forgalmat.

Kinek érdemes egyáltalán elgondolkodni egy ilyen kisautó megvásárlásán? Akinek mindenképpen kell a napi rutinjához egy zárt karosszériás jármű, de valamilyen okból nem rendelkezik jogosítvánnyal. Vagy azért, mert fiatal ahhoz, hogy megszerezze, vagy pedig nem folyamodhat a megszerzéséhez. Például, mert elvették a jogosítványát.

Európában az elmúlt évtizedekben jelentős kínálat alakult ki ebben a kategóriában is, bár soha nem volt igazán olcsó. Ez magyarázza, hogy a Lajtától keletre miért nem lett népszerű. Azonban most új szelek fújnak az autóiparban. Hagyományos kisautót egyre kevesebb gyártó kínál, az elektromos minimálautók ellenben mintha közelítenének a mopedautó kategóriához. A Renault Twizzy-hez például alapáron ajtó sem jár. A futóművek gyöngécskék, a kis dobozok imbolyognak, a motorok éppen csak megmozdítják a járgányt, a székek kicsik és kényelmetlenek, a műszerfal kopogós és sorjás.

Akárhogy is, ez ma a független mobilitás időjárásálló változatának a minimuma, és bizony így sem olcsó. Nem is olyan régen még igazi, felnőtteknek szóló, alsóközép-kategóriás családi autót lehetett elhozni a szalonból annyiért, amennyit ma egy új mopedautóért kérnek. De azért kétségtelen előnyökkel is rendelkeznek: kis helyet foglalnak mind a forgalomban, mind a parkolóban. Kevés üzemanyaggal beérik. Nehéz velük gyorshajtási bírságot kiérdemelni. És főleg: nem kell hozzájuk B-kategóriás jogosítvány.

N.V.