Szarvasbőgés: veszedelmes és gyönyörű

• Az erdős vidékeken kétféle autós él: aki ütközött már vaddal az úton, és aki még nem.
• Hazánkban található Európa legnagyobb gímszarvas állománya.
• Egyetlen bika naponta két-három tucatnyi(!) nászt is lebonyolít, nem csoda, hogy nem nagyon törődik a közúti forgalommal.

Szeptember elején hagyományosan kezdetét veszi hazánkban a szarvasbőgés, amely nagyjából október végéig tart. A hazai gímszarvas állomány Európában a legnagyobb, eléri 80 ezres számot. A szarvas veszély nem egyforma mértékű az országon belül: a legnagyobb esélyünk a Dunántúlon lesz, hogy az erdők nagyvadját megpillantsuk a volán mögül. Ezen belül Somogy, Tolna, Baranya, Zala rendelkezik a legnagyobb állománnyal. A Bakony és vidékének útjain is gyakori a gímszarvas. Újabb fejlemény, hogy a Duna ártereiből a Duna-Tisza vidék erdőségeibe is beköltözött a nagyvad, és vendégként előfordul az ukrán határhoz közeli régiókban is.

A bátor ember háromszor ijed meg az oroszlántól: egyszer, amikor először pillantja meg a nyomát, egyszer, amikor meghallja a hangját, és egyszer, amikor szemközt találja magát vele – vélte Hemingway, aki nemcsak haditudósító, de szenvedélyes Afrika-vadász is volt. Ebben a minőségében ismerkedett össze többek között a mi Széchenyi Zsigmondunkkal. Aki meghallja bőgni a szarvast, csodálni fogja a nagyszerű orgonálást, és aligha száll az inába a bátorsága. Pedig autósként lenne miért.

Hazánk legnagyobb testű, kérődző vadja a gímszarvas (Cervus elaphus). A statisztikai adatok alapján Magyarország vadgazdálkodási és vadászati nagyhatalomnak számít Európában. A legutóbbi vadászati évben 3,2 milliárd forint volt a vadkár Magyarországon.

Bár egy személygépkocsi 4-4,5 méter hosszú, a súlya 1,5-2 tonna, mégis könnyen totálkárosra törhet, ha összeütközik a gímszarvas bikával. Ez utóbbi ugyanis akár 250 centiméter hosszú, marmagassága 150 centiméter, testtömege pedig 300 kilogramm is lehet. A fő veszélyforrást itt a magas súlypont jelenti, mert könnyen előfordulhat, hogy a futó, szökellő állat bezuhan a gépkocsi szélvédőjén, és akár súlyos sérülést okozhat a bennülőknek.

De hogy-hogy nem kerülik el az óvatos vadak a zajos, bűzös gépek uralta utakat? A megfejtés: egy-egy szarvasbika a bőgés idején naponta akár 30-40 nősténnyel is párosodhat. Nemcsak az éjszakai órákban, de a nappali világosban is űzik, kergetik az ünőket, ilyenkor a tőlük megszokott óvatosságot is mellőzik. Nem csoda, hogy a megszokottól eltérő napszakokban is nagyobb eséllyel találkozhatunk velük, akár lakott területekhez közel.

A közútkezelő nem tudja megakadályozni, hogy a vadak is használják a fő- és mellékutakat. A legtöbb, amit megtehet, hogy a jól ismert, ugró szarvas sziluettjét ábrázoló táblát helyez el a veszélyeztetett szakaszokon. Aki járt már ilyen utakon, az tudja, hogy a járművezetők magatartását nem igazán befolyásolják ezek a figyelmeztetések. Ki-ki a maga tempójában halad, és ha észre is veszi, higgadtan nyugtázza az ugrásra kész vadak jelentette fenyegetést.

Pedig, ahogy mondani szokás, kétféle autós van: aki ütött már el vadat, és aki még nem. A másik, ide vonatkozó aranyköpés, hogy a bölcs más kárán tanul. Az az autós, aki legfeljebb hírből hallott az úton vakon keresztül rohanó vadakról, mélyen meg van róla győződve, hogy ez csak másokkal fordulhat elő. De az, aki átélte már a pillanatot, amikor a semmiből termett előtte egy kétajtós szekrény nagyságú élő test, soha többé nem tud lazán, figyelmetlenül áthajtani a sűrű erdő mélyén vezető szakaszokon. És ha a mögötte jövők türelmetlenkednek a mérsékelt tempóban közlekedő autóstárs miatt, akkor sem.

Fontos tanács az erős vadállománnyal megáldott-megvert vidékek autósainak: amilyen nehézkes és bonyolult a kötelező felelősségbiztosítás alapján egyezkedni a vadásztársaságokkal, olyan problémamentes a casco alkalmazása. Mindenki, aki a cikkben korábban felsorolt régiókban lakik, és gyakran autózik erdős vidékeken, kössön biztosítást. Ha a vadgázolás traumájától nem is véd meg, de legalább a jármű helyreállításának a nagyját megtéríti a biztosító.

N.V.