Szemet vetett a honvédség a fiatal polgárőrökre

Interjú Túros Andrással, az Országos Polgárőr Szövetség elnökével

Polgárőrség. Ennek a 63 ezer férfinak és nőnek a 10 millió órányi önkéntes munkájának is köszönhető, hogy az utóbbi években csökkent a bűncselekmények száma Magyarországon, és a felmérések szerint javult az emberek szubjektív biztonságérzete. Együtt járőröznek a rendőrökkel, bűnözőket fognak el, szabálysértőket érnek tetten, vagy éppen az iskolák környékén vigyázzák a zebrákat, mert a fő feladatuk a bűn- és balesetmegelőzés.

– Húsz-egynéhány évvel ez előtt Ön azt mondta: a polgárőrség léte a közbiztonság kritikája. Ma is az?

– Nem. Ma Magyarország közbiztonsága minden mutató szerint a legjobbak közé tartozik az Európai Unióban. Nemcsak a rendőrség statisztikái szerint, az emberek véleménye is ez. Az Országos Polgárőr Szövetség elnökeként évek óta járom az országot. Tíz-húsz éve még bárhol is beszélgettem a polgármesterekkel, a helyi polgárőrökkel, bárkivel, áradt belőlük a panasz, hogy milyen sok bűncselekmény történik náluk. Az emberek féltek. Sok településen sötétedés után már a házuk udvarára sem mertek kimenni az idősebbek. És eközben nem kevés településen csak akkor láttak rendőrt, ha valamilyen bűncselekmény miatt kihívták őket. Egyébként, az átlagos hétköznapokon, sok helyen a polgárőrség volt az egyetlen rendészeti szervezet. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Megváltozott a kormányzat hozzáállása a közbiztonsághoz, a rendőrséghez, és a polgárőrséghez is. Évente több mint egymilliárd forint költségvetési támogatást kapunk. A rendőrség kiváló munkája mellett a polgárőrök munkája is jelentősen hozzájárult a bűncselekmények számának csökkenéséhez és, ahogy Korinek László, a méltán nagy tekintélyű kriminológus fogalmazott egy fórumon, ahhoz is, hogy javult az emberek szubjektív biztonság érzete.

– Nem elvitatva a közös sikereiket a rendőrséggel, maradtak még azért olyan települések, ahol nemhogy rendőrt, polgárőrt sem igen látnak és ahol még ma is félnek az emberek…

– Több száz olyan kistelepülés van, ahol nincs polgárőrség. Egyetlen polgárőr sincs. Ezek többnyire olyan elöregedett aprófalvak, ahol már csak a koruk miatt sem igen vállalnak az emberek semmiféle önkéntes munkát. Ilyenkor sajnos tehetetlenek vagyunk. Megjegyzem a nagyvárosokban – és főleg a fővárosban – is vannak utánpótlás gondjaink. Részben a közömbösség miatt, részben talán azért is, mert a nagy településeken hamarabb érkezik a rendőri segítség, ha baj van.

– Fénykorában a polgárőrség önkénteseinek a létszáma a százezret is meghaladta. 2011-ben azonban megszületett a polgárőrtörvény, amivel, sokan úgy vélik, kvázi államosították a szervezetet. Miért volt erre szükség?

– 27 éve a közbiztonsági válság hívta életre a polgárőrséget. Nemcsak maffiaháborúk zajlottak akkoriban Magyarországon, több ezer autót kötöttek el az utcákról, mindennaposak voltak a betörések, a rablások. Akkoriban a rendőrségnek sem létszámában, sem felszereltségében nem voltak olyan lehetőségei, mint napjainkban. Az emberek viszont rendet akartak, és biztonságot, ezért szervezkedni kezdtek, és maguk igyekeztek megvédeni lakóhelyüket a bűnözőktől. Sorra alakították meg a helyi polgárőrségeket, melyekből végül létre jött a polgárőrség. Ám, mint minden spontán és alulról jövő kezdeményezésnek, a polgárőrségnek is voltak vadhajtásai.  Polgárőrségként határozta magát sajnos nem egy olyan szerveződés is, amelynek a céljai és a tevékenysége összeegyeztethetetlen volt a polgárőrség céljaival, eszméjével. Némelyek a polgárőrség égisze alatt önbíráskodásra ragadtatták magukat. Ilyen-olyan indíttatású gárdák, őrségek, sőt, kvázi, és nem is annyira kvázi párthadseregek sem átallották magukat polgárőrségnek nevezni, kihasználva a polgárőrség népszerűségét, s hogy bíztak benne az emberek. 2011-re elérkezett az idő, hogy lezárjuk a szervezet hőskorát és végrehajtsunk egyfajta tagrevíziót. Lehet, hogy nem a legszerencsésebb ezt a kifejezést használni, de erről volt szó: egyértelművé kellett tenni, kik azok, akikre nincs szüksége a szervezetnek, akik félreértik a polgárőrség céljait.

– Az Ön kritikusai szerint a szervezet átalakítása csak a pénzről szólt és arról, hogy a Belügyminisztérium a gyámsága alá vonhassa a szervezetet.

– Jómagam mindig azt képviseltem, hogy a polgárőrség csak a rendőrséggel kart karba öltve végezheti a munkáját. Mi nem valami szabadcsapat vagyunk, amely amikor éppen kedvük tartja megjelenik valahol és egzecíroztatja azokat, akiket éppen kinézett magának. Épp az ilyen szellemiségű szervezetektől és tagoktól igyekeztünk megszabadulni 2011-ben, és reményeim szerint ez sikerült is. Hatékony és az emberek által is támogatott polgárőrség nem képzelhető el másképp, mint hogy szorosan együttműködik a helyi rendőrséggel. A 2011-es változásoknak is köszönhetően ma már pontosan lehet tudni, hogy egy adott napon, napszakban egy bizonyos rendőrkapitányság területén hány polgárőrre számíthat a rendőrség. Ezt figyelembe is veszik bizonyos ellenőrzések, akciók előkészítésekor.

– Elég felkészültek ahhoz a polgárőrök, hogy a rendőréggel közös akciókban vegyenek részt?

– Egyre inkább. Megjegyzem több ezer volt rendőr teljesít polgárőr szolgálatot, akik olykor még talán segíteni is tudják tapasztalataikkal, tanácsaikkal a náluk jóval fiatalabb aktív rendőröket. Ma már minden polgárőrnek részt kell vennie egy alapkiképzésen és folyamatosan továbbképezzük őket. Formaruhát viselnek a polgárőrök, így senkinek nem lehetnek kétségei, ha az utcán polgárőrökkel találkozik, hogy valamiféle szabadcsapattal lenne dolga.

– Hatékonyabb a mai keretek között a polgárőrség, mint amikor még az úgymond hőskorát élte?

– Összehasonlíthatatlanul. Először is jól képzett szervezetté vált, az önkénteseknek pedig megvannak a szükséges eszközei ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban láthassák el a szolgálatukat. Évente több mint egymilliárd forintot kapunk a költségvetésből. Ha abból indulunk ki, hogy a 63 ezer polgárőr országosan mintegy tízmillió szolgálati órát teljesít, akkor nagyjából 80-90 forintra jön ki egy polgárőr egy szolgálati órája. Nyilván a rendőrök és a polgárőrök munkája és teljesítményük nem hasonlítható össze, ahogy a lehetőségeik sem azonosak, de azt még egyetlen rendőri vezető sem vitatta, hogy a polgárőrség nélkül, az általunk adott tízmillió szolgálati óra nélkül, nem lenne képes a rendőrség a mai színvonalon teljesíteni a feladatait.

– Mennyit tesz hozzá a polgárőrség a rendőrség sikereihez? Hány bűnözőt értek tetten az elmúlt években, hányat fogtak el vagy kényszerítettek rá, hogy a megkezdett bűncselekményt hagyja abba?

– Ezres nagyságrendben, nem tudom. Megtiltottam ugyanis az efféle statisztikai adatgyűjtést. Igen sok tényezőtől függ, hogy egy polgárőr egyesület területén hány tettenérés vagy elfogás történik. Nyilván az egyik, hogy milyen ügyesek a polgárőrök. Volt rendőri vezetőként azonban van némi tapasztalatom, hova vezethet, ha egy szervezeten belül a statisztika egy idő után mindennél fontosabbá válik, és az egyes alegységek statisztikai versengésbe kezdenek. Igyekszem távol tartani a polgárőröket az efféle értelmetlen rivalizálástól.

– Három éve adott a lehetőség, hogy a 14-18 éves diákok polgárőrként teljesítsék az ötven órás kötelező önkéntes közösségi szolgálatot. Mekkora az érdeklődés Önök iránt a fiatalok körében?

– A kezdeti lelkesedés, amikor száz felett jelentkeztek polgárőrnek a közösségi szolgálat idejére, mára kissé alábbhagyott, de még mostanában is 50-70 fiatal polgárőr jelentkezik időszakonként, ami azért nem rossz. Mutatja, hogy van érdeklődés a közbiztonsági munka iránt. Ami azért is biztató, mert a polgárőrök átlagéletkora 50 év felett van, fontos tehát, hogy legyen utánpótlás. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a fiatalok elsősorban a tanulással, majd a szakmai karrierjükkel és az önálló egzisztencia megteremtésével foglalkoznak, s ha csak nem kirívóan rossz a közbiztonság a környezetükben az országos átlaghoz képest, nem állnak polgárőrnek. Másfelől azonban jó érzés tölt el, amikor azt látom, hogy egyre több fiatal polgárőrre csap le a honvédség. Elcsábítják őket hivatásos katonának, önkéntes tartalékosnak.

– A polgárőrség a rendőrség igényei szerint végzi a munkáját, vagy vannak önálló akcióik, kezdeményezéseik is?

– Hogyne lennének! Hadd emlékeztessem a tavaly decemberben lezárult 300-szor 100 programunkra. Öt éve kiválasztottunk 300 települést és azt tűztük ki célul, hogy ezekben a városokban és falvakban 100 százalékkal csökkentsük a bűncselekmények számát.

– Sikerült?

– Két tucat helyen igen. De a programban érintett többi településen is jelentősen csökkent a bűncselekmények és általában a jogsértések száma. Tavaly erősítettünk közlekedési területen is. A kiváló közlekedésbiztonsági szakember, Pausz Ferenc vezetése alatt működő közlekedési tagozaton belül létrejött egy önálló nagymotoros egység. Mintegy száz polgárőr motorozik nagy teljesítményű gépekkel, reményeink szerint ők segíthetnek a motorosok közt javítani a közlekedési morált, a közlekedésbiztonságot. A polgárőrök évek óta segítik a rendőrséget a nagyobb közlekedési akciókban, újabb jelképesen „zebrákat fogadnak örökbe”, ami annyit tesz, hogy iskolaidőben a tanintézetek közelében lévő átkelőhelyeken segítik a diákok közlekedését. De sok más baleset-megelőzési munkát is végeznek.

– Mondana még egy pár példát?

– Mi elsősorban a gyalogosokra és a kerékpárosokra koncentrálunk. Azokon a kistelepüléseken, ahol erős a polgárőrség, olykor már azzal is sokat tehet egy polgárőr a balesetek megelőzéséért, ha az iskola, a piac vagy az orvosi rendelő közelében figyel, és szükség esetén óvatosságra inti a járókelőket. Vagy ha a kocsma előtt szól Béla bácsinak, hogy talán már nem kellene felülnie a biciklire…, esetleg segít neki hazatolni a járgányát.

F.Gy.A.