Szemezzünk a partnereinkkel!

Az egyik kereskedelmi rádió közlekedési híreiben hallottam a minap, hogy egy betelefonáló jelezte: látott egy bizonytalanul mozgó autót az autópályán, amelyre érdemes figyelnie a többi közlekedőnek. A rádióhallgató természetesen nem is sejthette, hogy ezzel az észrevételével milyen örömet okozott nekem, s talán másoknak is. Mert ezek szerint az esztelen száguldozókon, a törvényen kívülieken, a csőlátókon kívül olyanok is léteznek a hazai utakon, akik nemcsak a maguk érdekeivel vannak elfoglalva, hanem példaértékű figyelmet fordítanak másokra is.

Sok évtizedes autóvezetési gyakorlatom alapján nyugodt szívvel állíthatom, hogy mindenki számára ez a másokra figyelés a hosszú, balesetmentes élet titka.
Ha ugyanis figyelmesen ülünk a volán mögött, képesek vagyunk kiszűrni azokat a közlekedő partnereket (nemcsak autósokat), akik ilyen vagy olyan okból bizonytalanok. Tétova persze lehet az ember több okból is, de az egyszerűség kedvéért most nem foglalkoznék azokkal, akik – eléggé el nem ítélhető módon – sms-t, netán e-mailt írnak/olvasnak menetközben, esetleg fülessel dobhártyaszaggató zenét hallgatnak. Maradnék inkább azoknál az eseteknél, amelyek minden jogkövető sofőrrel előfordulhatnak. A teljesség igénye nélkül: döntési helyzet egy-egy parkoló kiválasztásakor, ismeretlen cím keresése GPS segítsége nélkül, pillanatnyi rövidzárlat egy-egy tábla vagy jobbkéz-szabály felismerésekor, elsőbbség megadási kötelezettségben való bizonytalanság.

Az ilyen esetekben a rádióhallgatóhoz hasonló figyelmesség sokat segít a bajok megelőzésében. Az irányjelzés nélkül kicsit lassító, majd újra gyorsító, hol balra, hol jobbra mozgó jármű vezetőjét érdemes figyelni, ha lehet felvenni vele a szemkontaktust, hogy ő is lássa: segítünk neki, ha kell, de erősítse meg a szándékait. Leginkább a motorosok, a kerékpárosok tudnának sokat mesélni arról, mennyire fontos, hogy a közlekedő partnerek akár egy szempillantással is jelezzék, tudomásuk van róluk. Egy-egy közvetlen vagy a tükörből látható szemkontaktus életeket menthet.

Nincs ez másként a gyalogosok esetében sem. De mit tegyen az a sofőr, aki a következő helyzettel találkozik egy gyalogátkelőhelyen, ahol alapesetben a gyalogosnak van elsőbbsége. Féktávolságon kívül a dolog viszonylag egyszerű, ha a gyalogos egyértelmű jelét adja annak, hogy ő bizony szeretne átjutni a túloldalra. Ám nem egyszer találkozni olyan szituációval, amikor a járókelő a zebránál – az útnak háttal állva – beszélget, egyszerűen csak valamiért hátra fordul, vagy éppen ott kezd keresni valamit a táskájában. Ilyen helyzetben rossz döntést hoz az az autós, motoros vagy kerékpáros, aki úgy érzi, bőven áthalad majd a zebrán, mire a gyalogos úgymond felébred. Ilyenkor is legjobb a szemkontaktus, már, ha a járókelő észleli a közeledő járművet, mert abból „levehető”, hogy számára mi a fontosabb: hogy mielőbb átérjen az út túloldalára vagy a telefonja keresése a táskájában/zsebében. Más a helyzet a zebránál beszélgető emberek esetében, amikoris szemkontaktusra nincs lehetőség, ráadásul feltételezhető, hogy a beszélgetésbe belefeledkezett járókelő egy rövid elköszönés után – körültekintés nélkül – azonnal a zebrára lép.

Szerintem minden járművezetőnek megéri, meg kell, hogy érje, hogy megáll, de minimum erőteljesen lelassít a gyalogátkelőhely előtt, és csak akkor halad tovább, ha látja, hogy a gyalogos észrevette őt, és eldöntötte, kíván-e élni az elsőbbségével vagy jelzi, hogy lemond róla. Ezek a helyzetek nem órák alatt, hanem másodpercek alatt zajlanak le, ugyanakkor minden résztvevő fél számára nyugodtan, balesetmentesen megoldhatók.

Visszatérve a figyelmes rádióhallgatóhoz: igen, mindenkivel előfordulhat, hogy olykor bizonytalankodik. Elég, ha csak egy pláza parkolójára gondolunk, ahol valaki, valamiért mégsem a korábban kiszemelt helyet választja, talán, mert úgy ítéli meg, hogy nem fér be, talán, mert a kedvenc üzletéhez közelebbi helyben reménykedik. Jobban járunk, ha türelmesek vagyunk vele. Várjuk ki, hogy kiderüljön, mit szeretne. Ha nagyon sietünk, kerüljük ki a szokásosnál is nagyobb ívben, ha láthatóan nem tudja eldönteni, hogy jobbra vagy balra kíván kanyarodni, óvatosan menjünk mellé, hogy ő is észlelhessen bennünket.

Ne felejtsük: mi is kerülhetünk hasonló helyzetekbe!

S.G.