Tanuld meg biztos kézzel vezetni!
- Aki 20 km/h-val tud közlekedni, az ismerje a közlekedési szabályokat!
- Csak látszólag gyerekjáték közlekedni a mikromobilitási eszközökkel.
- Sokan a tanpályán döbbentek rá: lehet, hogy, eddig szerencséjük volt.
Nem elég megvenni a gyereknek a legújabb „neki való” e-rollert…, mert az olyan trendi és már az osztálytársainak is van – mondta lapunknak nyilatkozva Sipka Gábor, a Magyar Autóklub főtitkárhelyettese a Stresszmentes Mobilitási Hét rendezvénysorozatának részeként megrendezett családi napon. Ugyanez igaz a kerékpárra, a hagyományos rollerre, a görkorcsolyára, a gördeszkára és minden más mikromobilitási eszközre is, amelyekkel manapság már mind többen közlekednek az utakon.
A Magyar Autóklub Közlekedésbiztonsági és Oktatási Parkjába azt a húsz fiatalt hívták meg, akik előzőleg a legjobb eredményt érték el az autóklub online tesztjén, akiknek a legjobbnak bizonyult a közlekedési, közlekedésbiztonsági elméleti tudása. A Rollerezz – 2023 elnevezésű közlekedésbiztonsági és ügyességi versenyen 14-18 év közötti fiatalok bizonyíthattak.
A rendezvényen azonban az egészen kicsiknek és a felnőtteknek is jutott kipróbálható eszköz. És bárki megtapasztalhatta milyen érzés egy olyan autóban ülni, amely éppen fának, falnak vagy egy másik autónak rohan. Hogy gyorsulnak az elektromos robogók és rollerek, és milyen érzés, amikor valakinek „az utcán ez simán megy”, a tanpályán valamiért mégsem sikerül.
Az „én rollerem nem ilyen”, „ennek máshol van a féke” és hasonló kifogások a legfiatalabbak körében is csak addig állták meg a helyüket, amíg nem jött valaki, akinek szintén nem olyan a saját rollere és azon ugyancsak másfajta a féke, de ő mégis teljesíteni tudta a feladatot.
Sipka Gábor emlékeztetett rá, hogy bármilyen közlekedésre is alkalmas eszközről legyen is szó, nem elég ismerni a kezelésüket, a KRESZ szabályok ismerete is fontos. Aki felpattan egy ilyen eszközre, már nem gyalogos. Lehet, hogy jogilag ma még annak minősül, de közlekedési szempontból nem az. „Ki látott már 20 km/h sebességgel közlekedő gyalogost? Pláne, olykor csoportokba verődve!?”, tette fel a nyilván költőinek szánt kérdést Sipka Gábor.
Sipka később hozzátette: sokan csak akkor döbbennek rá, hogy a látszólag ártalmatlan elektromos eszköz, amin kényelmesen el tud mennyi a gyerek az iskolába, és amit olykor a szülők is kipróbálnak, sőt használnak is, ha sietnek valahova, nem is olyan ártalmatlan. A látszat ellenére nem „ugyanúgy” kell vezetni, mint egy biciklit; sőt, nagyon nem úgy!”
És itt hadd jegyezzem meg: ma már korántsem csak fiatalok használnak ilyeneket. Meglehet, az idősebbek közlekedési ismeretei – már csak koruknál fogva és mert tapasztaltabbak – jobbak, az új eszközökkel kapcsolatos vezetéstechnikai tudásuk egyáltalán nem biztos, hogy jobb, mint az övék.
Sok rollernek olyan kicsi a kereke, hogy elakad abban az úthibában, kátyúban, amin egy kerékpáros még simán áthajt, talán még észre sem veszi. Nem véletlen, hogy az Európai Unió 6,5 collban kívánja meghatározni az efféle eszközök minimális kerékméretét. Hogy a jövőben ne akadjanak el még a legkisebb gödörben is.
Sokan az autóklub tréningpályáján döbbentek csak rá: lehetséges, hogy eddig szerencséjük volt. Azért nem mentek neki senkinek és semminek, mert mázlisták. Az efféle eszközöket napi rendszerességgel használó gyerekek számára is okoztak olykor meglepetést a tréningpálya akadályai. Más az, amikor szabad a pálya, vagy csupán bőven van hely a manőverezésre, és megint más, amikor adott pontokon kell tudni megállni, kikerülni valakit.
Sipka szerint ezért lenne fontos, ha minél többen tartanák magukat ahhoz az elvhez, hogy „Tanuld meg biztos kézzel vezetni azt, amit használsz! Ha már vásárolnak a gyereknek egy mikromobilitási eszközt, bármi is legyen az, avagy, ha már kapott egy ilyen eszközt a gyermek a szüleitől, tanítsák meg őket a használatukra, tanulják meg a használatát! Mert a nap végén mindenkit hazavárnak.”
„Sokan esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, ha kerékpározni tudnak, a roller és a többi elektromos eszköz használata sem okozhat nekik gondot”, jegyezte meg Sipka Gábor. „Ez azonban nincs így. Szerintük az lenne az ideális és a kívánatos, ha miután megvásárolt valaki egy ilyen eszközt, a lehető legrövidebb idén belül elmenne egy tanpályára vagy akár egy forgalommentes útra, parkolóba és gyakorolna vele, még mielőtt kihajtana a forgalomba”.
Sipka Gábor elmondta, sok márkakereskedő tart ilyen tréningeket a vásárlóinak, azonban a mikromobilitási eszközöket nemcsak náluk lehet megvásárolni. Emellett arra még a felelősen gondolkodó és cselekvő márkakereskedők sem igen tudják rábírni a vásárlóikat, hogy csak akkor induljanak hosszabb útra a szerzeményükkel, ha már képesek azt magabiztosan és biztonságosan kezelni.
A családi napon sokan szembesültek azzal, hogy hiedelmükkel ellentétben mégsem tudják olyan biztos kézzel vezetni az új e-rollert, mint hitték. De ugyanez elmondható volt az elektromos robogót kipróbálókról is.
Sipka mindenkit figyelmeztetett: ezek az eszközök nem hagyományos motorok és nem kerékpárok. Másképp gyorsulnak, másképp kell őket irányítani, más a manőverezhetőségük. Ugyanúgy meg lehet szokni, hogyan kell ezekkel az eszközökkel vészfékezni, manőverezni, mint a hagyományos járművek esetében. Csak gyakorolni kell. Mert, ami az Oktatási Parkban vagy egy tréningpályán még egy „Bocs!”-csal elintézhető, az úton, a kerékpárúton, a járdán fájdalmas következményekkel járhat.
Ez alighanem a nap végére tudatosult mindenkiben, aki kipróbálta a különböző elektromos eszközöket. Ennek ellenére, vagy talán épp azért, mert meggyőző volt a próba, egy idő után már a leggyakoribb szófordulat, amit a résztvevőktől hallani lehetett nem az volt, hogy „azt még hadd próbáljam ki”, hanem, hogy „Karácsonyra egy ilyet kérek!”
Az új közlekedési módon terjedése megállíthatatlan – jegyezte meg Sipka Gábor. De az új iránti lelkesedés se feledtesse senkivel, tette hozzá, hogy a nap végén mindenkit hazavárnak!
F.Gy.A.