Tényleg ilyenek vagyunk?

Remek hírt közölt a minap az OTP Mobil, amivel közkinccsé tett egy friss közvéleménykutatási eredményt. Ez – egyebek között – azt mutatja, hogy a vezetői engedéllyel rendelkezők mindössze két százaléka nem észlel problémát a közlekedési kultúrával kapcsolatban Magyarországon.
S hogy miért tartom ezt remek hírnek? Nos, mert azt mutatja, hogy ha a közlekedési kultúra terén nem is jeleskedünk, legalább az önkritikánkkal, de legalábbis mások (a közvéleménykutatásokon kívül rekedtek) kritikájával nincs baj.
De nézzük is tovább a leszűrt tapasztalatokat! „A megkérdezettek többsége a legégetőbb problémák közé a szabálytalan előzéseket, valamint a forgalomban tanúsított agresszív vezetői magatartást sorolta, mindkettőt 61 százalék választotta. Szintén magas arányban számoltak be olyan jelenségekről is, mint a vezetés közbeni mobiltelefonhasználat, az irányjelző használatának hiánya, a gyorshajtás, a figyelmetlenség, vagy a szabálytalan parkolás.” Csendben megjegyezhetném, hogy ezt akár mi is mondhattuk volna, sőt, ha jól emlékszem, mondtuk is. Nem egyszer, nem kétszer, hanem több százszor is a kozlekedesbiztonsag.kti.hu hasábjain.
„A kulturált vezetés fogalma alatt mindenki mást érthet, a kutatás ezért azt is vizsgálta, a kitöltők szerint mely autózás közben tanúsított magatartások, szabálytalanságok azok, amelyek már nem férnek bele ebbe a kategóriába. Sokak szerint a büntetőfékezés (61 százalék), a gyalogosokkal szembeni szabálytalanságok (59 százalék), illetve a szabálytalan előzés (58 százalék) ilyen tetteknek minősülnek.” No, ez már kezd érdekes lenni! Sajnos nem ismerem ezen közvéleménykutatás módszertanát, az eredményekből pedig csak feltételezni tudom, hogy egy sor szabálytalanságból vagy deviáns viselkedésből kellett választaniuk a válaszadóknak. Máskülönben nem tudnám hova tenni, hogy például a büntetőfékezés 61 százalékos elítélése mellett mire gondolt a további 39 százalék. Amúgy, ha tényleg egy adott válaszsorból kellett a válaszadók számára egy-egy választ megadni, nem irigylem a megkérdezetteket, mert valóban nem könnyű a külön-külön is mélyen elítélhető közlekedési magatartásformák között akárcsak fontossági sorrendet is felállítani.
„Sokak szerint akkor lehetne kulturáltabb és biztonságosabb a közlekedés, ha az emberek türelmesebben és empatikusabban viselkednének a forgalomban, illetve, ha jobban odafigyelnének egymásra.” – állítja a kutatás összegzése, amellyel nehéz vitatkozni, mi magunk is ezért harcolunk évek óta a magunk módján. S bár a közvéleménykutatások eredményei sok mindent elárulnak a válaszadók álláspontjáról, azért mindenkit óvnék a túlzott általánosítástól, lévén ezek a vélemények többnyire nem kevés érzelmet vagy inkább érzetet tartalmaznak. Egy-egy felháborító, de általánosnak azért szerencsére még nem mondható közlekedési esemény kapcsán ugyanis a jóérzésű, jogkövető emberek hajlamosak túl- vagy leértékelni a közlekedés helyzetét még akkor is, ha ők maguk egyébként soha nem találkoztak hasonló esetekkel, legfeljebb a médiában, a közösségi platformokon látottak alapján fogalmazzák meg véleményüket. Nem mellékes az sem, hogy vélhetően az idézett közvéleménykutatás keretében megkérdezett járművezetők mindegyike sem a „szentek” közül került ki. Nyilván köztük is volt olyan, aki évekre If várának tömlöcébe juttatná azt a sofőrt, aki büntetőfékez, aki a gyalogosok közé hajt a zebrán, aki 200-szal haladva mindenkit letol az autópályán, miközben maga is hajlamos ezekre a szabálysértésekre. Csak mások csúnyák, mi szépek vagyunk – ugye ismerjük ezt a hozzáállást?
Szerintem a legjobb az lenne, ha mindenki a saját portáján kezdene söprögetni, s akkor egyszer csak azt vennénk észre, hogy a példa ragadós, a közvéleménykutatások pedig azt mutatnánk, hogy elégedettek vagyunk, tiszteljük egymást a közutakon (is).

S.G.