Tényleg összecsukható? Tényleg kerékpár?

• A technológiai fejlődés átalakítja az összecsukható kerékpárok szerepét.
• A kicsi és könnyű, és szinte teljes értékű bicikli a nagyvárosi közlekedés svájci bicskája lehet.
• A szuperkönnyű, nagy szilárdságú anyagot használó transformerek ára a használt autókét érik el, a kevésbé igényes megoldások viszont szélsőséges helyzetben könnyebben törnek.

Valaha a hétvégi házak szinte már-már kötelező tartozéka volt a kemping bicikli. Összecsukva befért a családi autó csomagtartójába, néhány mozdulattal be lehetett állítani a felnőttek vagy a gyerekek méretére. Országúti túrára nem volt alkalmas, de elgurulni a strandra, a boltba, a városközpontba: erre kiválóan megfelelt.

Ma már a kerékpár Európa-szerte a nagyvárosi közlekedés forradalmi eszközévé vált. Akinek nem feltétlenül muszáj autóba ülnie, az két keréken elkerülheti a dugót, a magas költségeket, és még a CO2-kibocsátást is minimalizálja. Ehhez szükséges volt a biciklik technológiai fejlődése, különösen az elektromos rásegítés, kellett az infrastruktúra, a kerékpárutak hálózatának a kiépülése és a közfelfogás átalakulása is. Ma már senki nem csodálkozik, ha egy munkahelyre az öltönyös-nyakkendős kolléga sportszereléseben érkezik be, majd átöltözik.

A kerékpárok sajátos piaca az összecsukható modelleké. Az egykori kemping biciklik mai utódai hasonlóképpen kisebb kerekűek, a vázuk középen vagy több helyen összehajtható, a kormányoszlop és nyeregcső széles tartományban állítható, illetve összecsukott állapotban lehajthatók, a pedálok vízszintes és függőleges irányban is beállíthatók. Ellentétben az egykori modellekkel, a maiak vázának gyártásához alumíniumot, magnéziumot, szkandiumot, szénszálat, acélt és akár titánt is használnak. A transformereket ugyanúgy felszerelik a ma szokásos kényelmi extrákkal, mint a nagykerekű változatokat: elektromos rásegítés, hétfokozatú sebességváltó, ledes világítás, fedélzeti számítógép stb.

Városi környezetben egy összecsukható kerékpár számos helyzetben egészítheti, vagy akár válthatja ki a személygépkocsit, sőt még a közösségi közlekedési eszközök egy részét is.

Vegyünk egy példát: Átlag Endre fiatal felnőtt, aki városban él és dolgozik, lakása, személyautója és kerékpárja is van.

Ha Endrének egy másik város zsúfolt belső részében van dolga, mehet az autójával, amelybe beteszi az összehajtott kerékpárt. Mehet vonattal, amelyen magával viszi az összehajtott kerékpárt. Ha munkába megy a külvárosi lakásából a belvárosi munkahelyére, akkor mehet autóval és kerékpárral, mehet közösségi közlekedési eszközzel és kerékpárral és csak kerékpárral is. A kézben hordozható kerékpárral felszállhat a mozgólépcsőre, beszállhat a liftbe, és besétálhat egy bevásárlóközpontba, irodaházba, akár a saját cége irodájába is.

Ennyit az ideális helyzetről. A piaci valóság sokkal árnyaltabb. A kis terjedelem, kis tömeg, egyszerű szállíthatóság követelménye nehezen egyeztethető össze a kerékpár eredeti funkciójával. Minél kisebb helyre kívánunk összeorigamizni egy felnőtt ember biztonságos közlekedését biztosító kétkerekűt, annál trükkösebb, bonyolultabb lesz menetkész állapotba hozni. Senki sem szereti munkába menet összeolajozni a kezét a lánc vagy a váltó miatt. Vagy: minél filigránabb, légiesebb szerkezetet alkotunk a könnyű hordozhatóság érdekében, annál valószínűbb, hogy egy megtermett férfiember alatt, nagy fékezés vagy más szélsőséges erőhatás miatt a váz megreccsen.

A következő szempont pedig az ár: ha megvalósítjuk a kicsire összecsukható, könnyű, mégis bombabiztos kerékpár vázat, akkor a felhasznált különleges anyagok és technológiák miatt drága lesz a termék.

Bizony drága: az ADAC összehasonlító tesztjében szereplő, több mint féltucat transformer között a legdrágább a 3 ezer eurót (1,2 millió Ft) közelíti, míg a legolcsóbb, egy sportfelszereléseket árusító áruházlánc saját márkás összecsukható kerékpárja közelítőleg 500 eurós (kb. 200 ezer Ft) áron érhető el. A modellek között nemcsak az árban, hanem az önsúlyban, a teherbírásban, kerékméretben és vázméretben is jelentősek a különbségek. A tesztelők szerint a milliós árú termék használhatósága, kezelhetősége megközelíti a normál, nagykerekű kerékpárokét, míg az olcsóbb termékeknél előfordulhat, hogy nagy igénybevétel esetén megreped a váz vagy rosszabbul fog a fék.

Az biztos, hogy a manapság kapható összecsukható kerékpárok sem egyenértékűek a nagykerekű társaikkal, a kis helyigény, könnyű hordozhatóság nehezen egyeztethető össze a hosszú távú, komfortos használattal. De nem is ez a cél.

A személyautóban, vonaton, metróban hordozható kerékpárokra túlnyomó részben az úgynevezett “last mile”, az utolsó egy-két kilométer megtételéhez van szükség. Aki a helyi érdekű vasút, metróállomás megközelítésének megkönnyítésére veszi igénybe, és ezzel megspórol egy bő negyedórás sétát, nos neki nem okoz majd gondot, hogy kicsi a kerék, rövidebb a megszokottnál az ülés-kormány távolság. Cserébe hurcolni kell magunkkal egész nap, a munkába és vissza. A turisták is szívesen használják, ha olyan várost keresnek fel, ahol nehéz parkolóhelyet találni. Megállnak az autóval (netán lakóautóval) a város határában, és bekerekeznek a történelmi városközpontba.

Az összehajtható kerékpárok, mint a svájci bicska, sok mindenre használhatók, de szinte semmire sem tökéletesen alkalmasak. Nagyvárosban mégis nagyon hasznosak lehetnek.

N.V.