Tudatosság vagy bírságelkerülés?
- Mi alapján döntik el az emberek, mely közlekedési szabályokat tartják be és melyeket nem?
- Nemcsak a közlekedési, az adózási és a munkavédelmi szabályokat is tömegesen hágjuk át.
- Bizalomhiány: az autósok kétharmada szabálykövetőnek tartja magát, másokat azonban nem.
- Ha az autópályán 130 km/h a megengedett sebesség, miért csak 150-től büntetik száguldókat?
Napjainkban a büntetések elkerülése, azaz a félelem a szabályszegések következményeitől sokkal inkább motiválja a közlekedőket a szabályok betartására, mint a biztonságtudatosság. Ennek számos oka van, melyek többségének mozgatórugóit nem is a közlekedés területén kell keresni és a problémákat sem ott lehet megoldani. Egyebek között erről beszélt a Dr. Holló Péter Szakkollégiumának januári rendezvényén Berta Tamás, a Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet (KTI) közlekedésbiztonsági igazgatóhelyettese.
Miért nem tartja be a közlekedők nem kis hányada a közlekedési szabályokat, miközben a legtöbben tudatában vannak annak, hogy a szabályszegéssel nemcsak magukat, másokat is veszélybe sodorhatnak? És mi az oka annak, hogy a közlekedés feltételeinek javulása, a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek elhivatottságának dacára a közlekedésbiztonság teljesítménymutatói nem festenek túl jó képet a hazai közlekedésbiztonságról, de a jogkövetésről sem?
A lehetséges okok egyike az lehet, hogy a közlekedésbiztonság javítása érdekében hozott intézkedések jellemzően valamilyen korlátozást jelentenek a közlekedők egészére vagy egyes csoportjaira. Amennyiben az érintettekben vagy a társadalom egészében nincs hajlandóság az önkéntes jogkövetésre, a különböző csoportok védelmében hozott korlátozások elfogadására, azok betartatása csak folyamatos ellenőrzéssel és szankcionálással érhető el, már amennyire, és mindenképpen hatalmas erőforrásokat igényel, jelentős apparátust és anyagi erőforrásokat.
Lehet-e tudni, hogy mi alapján döntenek a közlekedők arról, hogy mely szabályokat tekintik magukra nézve kötelezőnek és melyeket nem? Döntésüket a biztonságtudatosságuk határozza meg vagy inkább csak a büntetéstől való félelem, a szankciók elkerülésének vágya? – tette fel a kérdést Berta Tamás.
Ahhoz, hogy valaki szabálykövető legyen, mindenekelőtt elengedhetetlen a betartandó szabályok ismerete, mondta. Továbbá, hogy legyen képes felismerni azokat a helyzeteket, amelyekben az előírásokat alkalmazni kell, és tudja is megfelelően alkalmazni azokat.
Elengedhetetlen ugyanakkor az is, tette hozzá Berta, hogy a szabályok életszerűek, elfogadottak és elfogadhatóak legyenek. És az is, hogy legyen meg a bizalom az emberekben a jogalkotás és a jogszabályok iránt, hogy azok értük, az ő biztonságuk érdekében vannak.
Mindezeken túl jelentős befolyással van a közlekedéstudatosságra az általános normakövetés helyzete is.
A hazai önkéntes jogkövetési hajlandóság a közlekedésben jelenleg nem tekinthető elégségesnek. Felmérések bizonyítják, hogy Cseh-, Lengyel- és Németországgal, valamint Ausztriával, Szlovákiával és Szlovéniával összevetve Magyarországon kiemelkedően magas a gyorshajtások aránya és a biztosági öv viselési szokásokon is van még mit javítani.
Ám – Berta Tamás szavaival élve – nincs olyan, hogy „ez csak egy apró szabálysértés volt”, ha a biztonságról van szó. (Bár a sebesség helytelen megválasztása és az övhasználat mellőzése amúgy sem tartozik a könnyen megbocsátható vétkek közé.) A KTI kutatása bizonyítja, hogy akik egy kis szabályt megsértenek, hajlamosabbak más előírásokat is megszegni. Azok a sofőrök, akik mellett az anyósülésen ülő utas bekötötte magát, lényegesen nagyobb arányban használják a biztonsági övet, mint, akiknek az utasa sem teszi. Hasonló összefüggéseket tárt fel a KTI kutatása az övhasználat és a kézben tartott mobiltelefon, illetve a nappalai kivilágítás használata között.
Ezért nem lehet, azaz inkább csak ezért nem szabadna szemet hunyni az apró szabályszegések felett sem! Más kérdés, hogy minden szabály betartására sehol nincs és nem is lesz apparátus. És nem is az a leghatékonyabb módja a közlekedésbiztonság javításának, ha az embereket szankciókkal próbálják szabálykövetésre kényszeríteni.
Magyarországon felmérések szerint a közlekedők kétharmada úgy véli, ő betartja a szabályokat, tisztességesen viselkedik az utakon, azonban a többiek nem. Ez egyértelműen a közlekedők egymás iránti bizalmának majdhogynem teljes hiányát mutatja. Pedig tudományos kutatások bizonyítják, hogy a bizalom olyan társadalmi tőke, ami jelentős hatással van a halálos balesetek és a halálos közlekedési balesetek számának alakulására.
A bizalomhiány tehát a kutatások szerint közvetlen összefüggésben áll a balesetek számának és kimenetelének súlyosságával. Ebből a szempontból nézve a helyzet nem túl biztató. Berta Tamás azonban Bauer Béla – Déri András: A szabálykövetés kérdései a KRESZ-szabályozásokkal összefüggésben című tanulmányára hivatkozva felhívta a figyelmet, hogy a járművezetők közötti bizalom és együttműködés előmozdítása oktatással és célzott szakpolitikákkal hozzájárulhat a közlekedésbiztonság javításához. A helyzet így nem reménytelen.
Komoly társadalmi szintű frusztrációt okoz ugyanakkor önmagában már az is, ha egy szabály fontosságáról társadalmi konszenzus alakult ki ugyan, ám a hétköznapokban a közlekedők azt tapasztalják, hogy az elvileg mindenki által betartandóként elfogadott, támogatott szabályt sokan mégsem tartják be, mondta Berta, majd Bauer – Déri tanulmányát idézve emlékeztetett: a bizalomhiány, a normaszegés és a jogkövetés szorosan kapcsolódik egymáshoz.
Elfogadott társadalmi norma a közlekedésben elvileg, folytatta Berta, hogy a sebességkorlátozásokat mindannyiunk biztonsága érdekében mindenkinek be kell tartania. Igen sokan mégsem teszik meg, még annak ellenére sem, hogy köztudomású tény: Magyarországon évtizedek óta az első számú baleseti ok a sebesség nem megfelelő megválasztása. Azaz az abszolút és a relatív gyorshajtás.
Hétköznapokon a legrégebbi autópályánkon, az M7-en átlagosan az ott közlekedők 28 százaléka lépi túl a 130 km/h sebességkorlátozást. Ugyanott korántsem számít ritkaságnak a megengedett másfélszeresét meghaladó sebességtúllépés. Az M1-en átlagosan 17,4 százalékos a sebességtúllépés, de olykor a 32%-ot is eléri. Az M4 kivételével nincs még egy olyan sztrádánk, ahol a sebességkorlátozást átlépők arányainak átlaga egyszámjegyű enne. Az M4-en 9,1%.
Berta Tamás példaként említette még a Stop-táblákat. Ha mást nem is, de azt minden gyermeknek megtanítják már egészen kis korában a szülei, hogy a STOP táblánál meg kell állni. Majd a mindennapokban ők maguk bizonyítják be, mutatnak rá példát, hogy ezt a szabályt sem kell komolyan venni. Berta szerint a tanulóvezetőkön kívül nem igen áll meg senki ma már a STOP-tábláknál.
Nagymértékben rontja a normák társadalmi elfogadottságát és az önkéntes szabálykövetés ellen hat ugyanakkor az is, ha különböző jogszabályok egymásnak ellentmondó üzeneteket hordoznak.
Berta Tamás példaként említette, hogy miközben a KRESZ előírja, hogy lakott területen 50, azon kívül 90, autópályán 130 a megengedett maximális sebesség, aki megnézi, mint mond mindezekről a közigazgatási bírságokról szóló rendelet, azt tapasztalja, hogy ahol a megengedett sebesség 50, ott a közigazgatási bírság hatálya alá tartozó esetekben csak 65 km/h felett kezdik büntetni a gyorshajtókat, a 90 km/h-s zónában 105 és az autópályákon csak 150 felett.
Az ilyen szabályozás egyáltalán nem növeli a jogszabályok iránti bizalmat és messze nem az önkéntes jogkövetést ösztönzi. Sokkal inkább azt, és ezt a rendőrség sebességellenőrző akcióihoz fűzött kommentek is bizonyítják, hogy egyre többen állítják 148-ra autójuk tempomatját az autópályákon.
Berta úgy vélte, időre és türelemre van szükség, hogy a magyar társadalomban kialakuljon a bizalom a jogalkotás és a jogszabályok iránt. Hogy a büntetéstől való félelem helyett a biztonság iránti igény és az ezen alapuló önkéntes jogkövetés lesz a legfőbb rendező elv a közlekedésbiztonság terén. Idővel majd maguk a közlekedők követelik ki önmaguk védelmében a szigorúbb szankciókat azokkal szemben, akik továbbra sem képesek vagy hajlandók betartani a nagy többség által elfogadott és betartott normákat.
F.Gy.A.