Tudja mire költenek a közlekedők napi 110 millió forintot?
- Csak azt lepheti meg az objektív felelősség alapján kiszabott bírság összege, aki rosszul tudja a szabályt.
- 2024 első félévében negyedével nőttek a gyorshajtások és a gyorshajtásért kiszabott bírságösszegek.
- A száguldozási hajlam egyidős az autózással – hiábavaló lenne az autósok meggyőzésével próbálkozni?
Nem kicsit lepődött meg a sofőr, amikor elolvasta a levelet, amelyben a hatóság tudatta vele, „ekkor és ekkor, itt és itt a megengedett 50 km/h helyett 79 km/h-val hajtott, ezért 70 000 forintra büntették”. Ő azonban úgy számolt, mert miután lebukott, tudta minek és hol kell utána nézni, hogy csak 50 ezres bírság járt volna neki a vonatkozó kormányrendelet mellékleteként kihirdetett bírságtáblázat szerint.
Nem értette a különbség okát.
Úgy tudta, az objektív felelősség szabályai szerint 20 km/h sebességtúllépésig egyáltalán nem büntetnek. Elmesélte, egyszer megúszott egy gyorshajtást az autópályán. Későn vette észre a felüljáróról fotózó rendőröket, és bár majdnem 150-nel hajtott, mégsem kapott csekket. Most viszont 20 ezerrel többet kell fizetnie, mint a táblázat alapján szerinte „jogos volna”.
Az efféle számolgatás könnyen megelőzhető a sebességkorlátozás betartásával!
A mostani eset után napokig bújta a jogszabályokat, kereste a magyarázatot. Kell lenni valaminek még, ami elkerülte a figyelmét. Kereste azt a paragrafust, ami alapján a rendőrök másképp számoltak, mint ő, de nem találta. És ennek oka volt.
Rosszul tudta a szabályt. Lakott területen 15 km/h a toleranciahatár, azaz az 50-es tábla mögött 65 km/h-ig nem kap automatikus büntetést a gyorshajtó, és nem 20 km/h, ahogy ő „tudta”. Felette – ha a sebességtúllépés mértéke nem haladja meg a 25 km/h-t, azaz a járművet 75 km/h-nál kisebb sebességgel mérik be, 50 ezer forint a bírság. További minden 10 km/h-nál nagyobb sebességtúllépésnél tovább nő a fizetendő számla. 79 km/h esetén ez már 70 ezer forint.
Aki lakott területen 125 km/h vagy még nagyobb sebességgel hajt és leleplezik, annak a száguldozás 468 ezer forintjába fog kerülni a tavaly augusztus óta érvényes felemelt bírságdíjak alapján. Ez a plafon. Azonban nem árt tudni, ez a bírság naponta többször is kiszabható. Ha egy úton tíz helyen mérnek sebességet a rendőrök és a gyorshajtó mindbe belefut, akkor tízszer szabják ki rá a fenti linken keresztül elérhető rendelet melléklete szerinti összeget.
Nem kell a rendőröknek egyéb körülményeket vizsgálni, nem is vizsgálják. Az objektív felelősség elve szerinti bírságolás teljesen automatizált.
2024 első félévében az ORFK tájékoztatása szerint több, mint 360 ezer közigazgatási bírságot szabtak ki gyorshajtásért. Összesen közel 20 milliárd forintra bírságolták az érintett gépjárművek üzembetartóit. A kivetett bírság összege közel 25 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában volt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy negyedével nőtt a gyorshajtók száma az utakon. A számok csak az ismert eseteket mutatják. Azokat a gyorshajtókat, akik belefutottak egy VÉDA-kapuba vagy egy mobil sebességmérőbe, esetleg egy Trafiboxba, amikből már szép számmal üzemeltetnek az önkormányzatok országszerte.
Mivel ezeket az eszközöket jellemzően a gyorshajtásra leginkább csábító és emiatt legbalesetveszélyesebb utakra telepítik, feltételezhetően nem lényegesen rosszabb a helyzet máshol, ahol nincsenek állandó mérőhelyek, ahol csak alkalmanként felállított mobil sebességmérőkkel és a Pofátlan(TAN)ító autókkal ellenőrzik a forgalmat.
Naponta 110 millió forintot költünk úgymond, az egyik nemzeti sportunkra, a gyorshajtásra.
Annak ellenére, hogy a rendőrség minden fórumon, a rendőrség illetékes vezetői minden nyilatkozatukban évek óta hangsúlyozzák: a gyorshajtás a három kiemelt szabályszegésnek az egyike, amelyek miatt a legtöbb baleset történik és amelyeket ezért kiemelten kezelnek. Egyre több és egyre korszerűbb sebességmérőt használnak, a lebukás esélye egyre nagyobb, és mégis.
Nemrég a Nógrád vármegyei rendőrök 181 km/h-val száguldozó autóst fogtak el a 21-es úton, Minden jel szerint a fiatalember versenypályának nézte az utat és úgy is közlekedett rajta. 140 ezer forintja bánta és hat büntetőpontot kapott.
Ám egyelőre úgy tűnik a rendőrség nem tud tartósan „nyerni” a gyorshajtókkal szemben. Ez korábban sem volt másképp. A gyorshajtás azóta létezik, amióta a hatóságok meghatározzák, hogy egy adott úton, útszakaszon a megengedett maximális sebességet. Azaz, szinte az autózás kezdete óta.
„Lassan hajts, tovább jutsz!”
„Lassú hajtás vagy gyászszertartás?”
„Településünkön kísérő nélküli állatok közlekednek az úton, vigyázzon rájuk”!
„Nálunk az utak kacskaringósak és meredekek!”
Ilyen és hasonló táblákkal, feliratokkal figyelmeztették az autósokat már a hőskorban is, hogy a gyorshajtás (a száguldozás) veszélyes. Pont olyan hatásosak voltak a korabeli sajtóhírek szerint a ‘20-as, ’30-as és későbbi körültekintésre intő táblák, plakátok és felhívások, mint napjainkban.
Pedig az akkori autókban kevésbé érezhették komfortosan magukat a sofőrök, mint napjainkban, amikor az akkoriakhoz képest összehasonlíthatatlanul jobb gumikon, lengéscsillapítókon és karosszériákban utazhatnak, és az utak minősége sem hasonlítható már össze a régiekével – legalábbis az újabbaké.
Nem változott azonban a sofőrök hozzáállása. Még ma is sokan túlértékelik saját és autójuk képességét, az esetek többségében ezért történnek oly’ gyakran kisodródásos, pályaelhagyásos balesetek vagy éppen frontális ütközések.
Sajnálatos módon minél biztonságosabb egy gépjármű, a közlekedési rendőrök tapasztalatai szerint vezetőik annál hajlamosabbak nem törődni az érvényes megengedett sebességhatárokkal. Biztonságban érzik magukat, ezek után már nemhogy másokkal, a fizika törvényeivel sem törődnek.
Tény, hogy a hatékonyabb fékrendszerek, a különböző vezetést támogató rendszerek, amelyek – feltéve, hogy használják őket – akkor is jelzik a lehetséges veszélyforrásokat, ha a sofőr figyelme éppen elkalandozott – jelzik például az adott úton érvényes sebességkorlátozást és egyes rendszerek már le is lassítják a megengedett szintre az autót.
Különböző megfontolásból azonban sokan kikapcsolják ezeket az eszközöket, vagy, ha tehetik, figyelmen kívül hagyják a jelzéseiket. Ezzel pedig az esélyét is elveszítik annak, hogy „valaki” figyelmeztesse őket, ha veszélybe kerülnek.
F.Gy.A.
