Türelem és nyugalom a jövő hétre!

Már csak bő egy hét van hátra a karácsonyi ünnepekig, ám ami a közlekedést illeti, még csak most jön a neheze. Megkezdődik a végső roham a bevásárlóközpontokban, amelyekben alapesetben sem egyszerű a parkolás, hála a plázákban is érvényes KRESZ-re fittyet hányókra. Erről nem régiben írtunk már, ám a helyzet (Virág elvtárs után szabadon) a jövő héten minden bizonnyal fokozódni fog. A nagyobb gond az, hogy az idegbaj nem korlátozódik a bevásárlóközpontok területére, sőt, nem is ott kezdődik.
Gondoljanak csak bele egy átlagos napjukba, amelybe most még az ünnepeket megelőző cseppnyi őrület is keveredik! Túl a szokásos forgatókönyveken, a jövő héten lesz még a gyerekek ilyen-olyan iskolai rendezvénye, néhány céges buli meghívást is kezelnünk kell, nyakunkon a karácsonyra érkező vendégsereghez kapcsolódó ebéd-vacsora megtervezése, előállítása, az utolsó ajándékok beszerzése, és persze még dolgozni is illik az év utolsó napjaiban. Mindezek olyan szabályos logisztikai tervek kimunkálását igénylik, amelyek már az ébredést követően ott motoszkálnak a fejünkben, és bőven elegek ahhoz, hogy az első ideggörcsig ne kelljen várni a plázákig. Ráadásul ilyentájt még az is kocsiba ül, akinek az autója ajtaját már csak zárolajozó spray-vel lehet kinyitni, olyan régen nem használta.
Egyszóval, nehéz hét elé nézünk. Ám, hogy mégiscsak könnyebb legyen, adnék egy jó tanácsot. Mielőtt reggelente autóba ülnek, gondoljanak arra, hogy az ünnepek, a pihenés előtti napok és órák másoknak sem telnek gondtalanabbul. Nemcsak minket nyomaszt a rég nem látott rokonok érkezése, az ajándékok várható tetszési indexe, a nagymama bejglireceptjének tökéletes kivitelezése, hanem másokat is. Ezért aztán egyet tehetünk: előre eldöntjük, hogy ezen a héten a szokásosnál is nagyobb türelmet tanúsítunk, és a problémáinkat igyekszünk nem rávetíteni a közlekedés többi résztvevőjére. Megvan a magunk baja anélkül is, hogy mindenfajta – sokszor pitiáner – közlekedési vitába keverednénk. És ne felejtsék el azt sem, hogy nincs az a rohanás, nincs az a sürgősen megoldandó feladat, amely megérne egy balesetet. Mert akkor ezek a jól felépített logisztikai tervek is mehetnek a kukába, mi pedig jó esetben a biztosítóhoz, rosszabb esetben a kórházba, ahol aztán hosszasan elmélkedhetünk, megérte-e a türelmetlenség, az empátia háttérbe szorítása.
Remélem nem haragszik meg a kollégám és talán a rendőrség sem, amiért az általuk használt szállóigével fejezem be az írásomat, de most nagyon ide kívánkozik: jusson eszükbe már a reggeli fogmosáskor, hogy mindenkit hazavárnak! Tehát minket és másokat is.

S.G.