Ugye nem szeretné, ha a gyermeke negyedik lenne?

• A gyerekek többsége utasként szenved közlekedési balesetet, a szüleik autójában.
• Nálunk nem biztos, hogy minden építkezést, útfelújítást jeleznek a navigációs rendszerek.
• Mindig legyen kéznél enni-, innivaló! Soha nem tudhatja mennyi ideig tart a másfél órás út.
• Az idegeskedés még egyetlen dugót se számolt fel, de sokakat juttatott a traumatológiára.

Nem egyszer írtunk már ezen az oldalon a nyár veszélyeiről, azokról a tipikusan nyári balesetekről, amelyeknek köszönhetően sok gyermek kénytelen a nyári szünet egy részét, már ha nem az egészét, a traumatológiákon tölteni. Mégis, évről évre százával éri kisebb-nagyobb baleset – és nemcsak közlekedési – az iskola kötöttségeiből kiszabadult gyerkőcöket.

Sok esetben saját szüleik, rokonaik hibájából, óvatlanságából, felelőtlenségéből.

Kevesen tudják, de az elmúlt években nem is egyszer megtörtént, hogy kétszer annyi gyermek vált közlekedési baleset áldozatává utasként a szülei autójában, mint például gyalogosként, vagy éppen kerékpárosként, rolleresként. Évente több tucat gyermek hal meg az utakon azért, mert a szülei nem ültették bizonysági gyermekülésbe, engedtek az „Apa, ez olyan ciki, nem vagyok már kisbaba” könyörgésnek.

Sok gyermekáldozatra volt igaz, hogy nem volt már kisbaba, de még 12 éves vagy 150 centis sem, mégsem kellett már a gyermekülésben utaznia, ami neki már „ciki, ha meglátják az osztálytársai, akiket már rég nem kényszerítenek gyermekülésbe a szüleik.

Valamiért a szülők egy jó része mégis elhiszi ezt a kamaszhisztis-szöveget, bár az is lehet, hogy a többség csak megunja és hagyja magát rábeszélni, hogy kezelje már végre „felnőttként” az ő nagy gyermekét, végül is nyaralni indul a család. Nem egy gyerek lelte halálát azonban a családi autóból kirepülve épp azért, mert nem biztonsági gyermekülésben utazott, a biztonsági öv pedig kis termetük miatt még nem tartotta benn őket a kocsiban. Már, ha egyáltalán be voltak kötve.

Sok szülő nézi el a csemetéjének, hogy nem köti be magát, hiszen – főleg a hátsó ülésen utazva – ők maguk sem igen használják az ott is kötelező biztonsági övet. Az ilyen példa pedig ragadós.  „Anya, ne már, lépésben cammogunk, hadd ne kelljen…”, és az anyai szív egy idő után megadja magát. S mire a kocsisor végre nekiiramodik, többnyire már feledésbe merül, hogy ki van bekötve és ki nincs, senki nem szól már senkinek, hogy kösse be magát.

Jó, ha a gyerekek is tudják: Egy csonttörés – amit igen gyakran előfordul a közlekedési balesetek áldozatainál – 6-12 hétig gyógyul, de minimum 3-6 hetet vehet igénybe. És a gipsz – már ha gipszelhető testrész tört el és nem mondjuk a borda, ami fájdalmas, de nem egy látványos sérülés – pár napig ugyan vagány dolog, lehet rá írni, rajzolni, de aztán a haverok mégiscsak elmennek nélkülük is a strandra, a buliba, bárhova.

Egy be nem kapcsolt öv hetekre kiveheti őket a bandából és ki tudja az alatt mi minden történik itt, milyen barátságok, szerelmek szövődnek. Még mindig kényelmesebb, még mindig menőbb nem bekapcsolni a biztonsági övet.

Egy felmérés szerint évente közel félmillió 18 év alatti fiatal szorul hosszabb-rövidebb időre kórházi ellátásra, többek között baleseti sérülésekkel. Ez azt jelenti, hogy ennek a nagyjából kétmilliós korosztálynak – statisztikailag – négyévente minden tagjára sor kerülhet egyszer.

Srácok, az idén akartok a negyedikeknek lenni?

Emlékeztetőül: Magyarországon a hátsó üléseken csak minden második utas használja a biztonsági övet, a rendőrség néhány hete hivatalosan is bejelentette, egész évben folyamatosan ellenőrzi az övhasználatot. Fontos, hogy a 18 éven felüliek esetében az fizet, aki nem kötötte be magát, és nem a sofőr!

Most, hogy kitört a vakáció, térben és időben egyaránt megváltozott, hogy hol és mikor kell fokozottan számítani gyermekekkel kapcsolatos veszélyhelyzetre. Az iskolák környékéről, ahol eddig reggel és délután volt nagy a jövésmenés – bár ott legalább a kisebbeket nagy számban kísérték felnőttek –, a nyáron a strandok, parkok, plázák környékén bukkanhatnak fel bandázó tizenévesek.

Egy okkal több, hogy senki, sehol ne vezessen megszokásból.

Már csak azért se, mert ez lesz az első nyár a pandémia óta, amikor – remélhetőleg – helyreáll a világ rendje, és tömegesen kelnek útra családok, gyerekcsoportok nyaralni. És az első vakáció, amikor várhatóan tömegével lepik el az utcákat, járdákat, parkokat az e- és hagyományos rollerekkel száguldó, a szabályokkal nem igen törődő fiatalok (és nemcsak fiatalok).

Persze az is igaz, hogy még nem hirdették ki a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokat, így pillanatnyilag nincs is mit betartaniuk. Más kérdés, hogy ez még nem ok arra, hogy másokkal, mások biztonságával nem törődve száguldozzanak az utakon, legyen szó akár felnőttekről, akár gyerekekről.

Lehet mindenesetre haragudni rájuk. Lehet szapulni az illetékeseket, hogy miért nem szabályozták már ezeknek a veszélyes elektromos akármiknek a közlekedését, ettől még léteznek és töretlenül nő a népszerűségük. Tegyük hozzá: Nemcsak a fiatalok körében!

Ami pedig a szabályok betartását illeti: A kerékpározásra évtizedek óta érvényes szabályok vannak érvényben, ahogy az autózásra is. És? Azokat mindenki betartja?

Nem felmentve a veszélyesen közlekedőket, a notórius szabályszegőket, nem árt a többieknek is egy kicsit körültekintőbben közlekedni. Az erkölcsi magaslatról igen szép a kilátás, ám fájdalmas lehet az oda vezető út, ha menet közben egy szabálytalan kerékpáros, e-rolleres, vagy éppen autós nekünk hajt.

Fontos, hogy senki ne induljon útnak rutinból, főleg, ha nyaralni indulunk. Nem elég feltenni a kérdést, hogy „Mindenkinek meg van mindene?”. Tíz-húsz kilométeren belül úgyis kiderül, hogy ki mit hagyott otthon, ami nélkül nem nyaralás a nyaralás. És akkor indul a hiszi, hogy forduljunk vissza, vagy majd álljunk meg valahol venni ezt vagy azt. A kocsiban pedig még az előtt nőni kezd a meleg és a feszültség, hogy a családnak szembesülnie kellene az örök nagy kérdéssel: „Miért pont most akar mindenki pont oda utazni, ahova mi?”

Amikor szabadságra indulnak a családok, mindenki siet. Mindenki érzi a bőrén a Balaton vagy az Adria vizét, a gyomrában a hideg sört, bort, üdítőt. Ilyenkor a legkisebb fennakadás a legtöbb embert gyorsabban felbosszantja, mint máskor. Sokkal gyorsabban, mint máskor. Az pedig nem jó ómen az utazásra nézve, ha a sofőr ideges.

Egy check lista, amin minden fontos személyes és közös holmit feltüntettek, amire szükség lehet, sok kellemetlenségtől és idegeskedéstől megkímélheti az utazókat. Annak is érdemes összeállítani egyet, aki még soha semmit nem felejtett el, nem hagyott otthon. Mindig van egy első eset! Ha minden bepakolandót és elintézendőt kipipáltak, indulhat a család.

Dugók nyáron is vannak, és ezek bizony megkeseríthetik a nyaralás nulladik napját. Ezer és egy oka lehet persze annak, hogy ott és akkor éppen miért alakulhatnak ki toródások a szabadságolások idején elvileg kisebb forgalom ellenére is, a tény, hogy kialakulnak. Ugyanúgy részei az autós utazásnak, mint a benzingőz és az aszfalt szaga, vagy a családi vita arról, hogy most éppen inkább feljebb vagy lejjebb kellene tekerni a légkondit.

Kisebb-nagyobb rendezvények, útfelújítások miatt ilyenkor országszerte – és nemcsak a nagyvárosokban és Budapesten – előfordulnak útlezárások. Ezek szerves részei a nyárnak. Ilyenkor elég kicsi a forgalom ahhoz, hogy egy-egy nagyobb munkába belevághassanak.

Mindig legyen az autóban inni- és ennivaló. Sosem lehet tudni, hogy az útvonaltervező szerint másfél órás balatoni út valójában mennyi ideig tart majd. Sajnos nálunk nem kötelező a navigációs rendszerek üzemeltetői felé jelezni az építkezések, kisebb útfelújítások, rendezvények miatti útlezárásokat, forgalomkorlátozásokat. Olykor még a nagyobbakat sem jelzik a navigációs rendszerek előre, így mire kiderül, hogy egy másik útvonal talán szerencsésebb lett volna, már se előre, se hátra. Muszáj araszolni.

A szakemberek azt javasolják, a családi nyaralás megtervezésekor szánjon mindenki pár percet az útvonal megtervezésére és ellenőrizze, hogy a szóban forgó utakon számítani kell-e forgalomkorlátozásra. Ne csak a navigációs rendszert nézze meg, hanem próbáljon tájékozódni a közösségi médiában, az autós, a napi közlekedési hírekkel foglalkozó oldalakon, mint például a BKK info  vagy az utinform. Egy kis böngészés sok felesleges várakozástól mentheti meg az utazót, vagy ha nincs kerülőút, legalább nem éri meglepetésként a torlódás. Ha van választási lehetősége, válasszon egy másik útvonalat (de számítson rá, hogy jó eséllyel mások is arra veszik majd az irányt), vagy törődjön bele, hogy lassabban jut el a céljáig.

De történhet baleset is, és akkor sincs mit tenni.

A közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek szerint a türelem, a higgadtság életeket menthet ilyenkor. Nem egy tragédia történt már azért, mert valaki megunta az araszolást a sztrádán, ezért szabálytalanul kihajtott a leállósávba, hogy valamelyest előbbre furakodjon, ahol összeütközött egy másik türelmetlen szabálytalankodóval, aki már igencsak tempósan haladt ott.

Pedig mindenki megérdemli, hogy kipihenhesse magát – és lehetőleg ne a traumatológiát…

F.Gy.A.