Vadbalesetek: a joggyakorlat nem változott

Barnariasztás! Figyelmetlen őzek futhatnak át az utakon!

Nem perelik a vadásztársaságok vadkárért az autósokat.

Mindenki viseli a maga kárát, de vannak azért kivételek.

Vajon az őzek is ismerik az autósok országúti legendáit?

Minden jel szerint azoknak volt igazuk, akik nem vártak jelentős változást a Vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény 2023 nyarán történt módosításától. Nem indult perek sokasága a módosított törvény alapján az autósok sokasága és más közlekedőkkel szemben sem, nem követelték tömegesen a vadásztársaságok a gázoló autósoktól az elütött vad értékének megtérítését. Valójában nem találtunk folyamatban lévő eljárásokat sehol az országban, és Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa sem tud perekről.

Úgy tűnik, csupán annyi történt, hogy a jogalkotás a 2023 nyarára kialakult bírói gyakorlathoz igazította, és amennyire lehetséges volt, egyszerűsítette a jogi helyzetet, a vadbalesetek megítélését, kezelését. Nem szigorított a jogalkotó az ilyen balesetekben érintett szereplők egyiknek a javára vagy kárára sem.

Július közepén megkezdődött az őzek párzási időszaka. A 370-375 ezresre becsült hazai őzpopuláció az ország legnagyobb példányszámú nagyvad állományát alkotja. Az augusztus második feléig tartó párzási időszakukban olyan helyeken és napszakokban is felbukkanhatnak, ahol és amikor máskor nem találkozhatnak velük a közlekedők, de még az erdőjárók sem.

Az őzek, a szarvasokkal ellentétben, az ország egész területén megtalálhatók. Bárhol, ahol füves, bokros, ligetes területek vannak, nemcsak az erdőségekben. Általában éjjel mozognak – kivétel a mostani időszak, és a kora tavasz, amikor a bakok területszerző háborúikat vívják egymással.

Évente mintegy 7500 nagyvad hullik el a közlekedési balesetekben Magyarországon a hivatalos adatok szerint, tízből nyolc az őz. Valószínűleg azonban az elgázolt nagyvadak (és különösen a csomagtartóban elférő őzek) száma ennél nagyobb, mivel – bár széles körben ismert, hogy a vad a területileg illetékes vadásztársaság tulajdona és hogy vadgázolás esetén a tetemet tilos hazavinni pörköltnek – sokan mégis elviszik azt és nem jelentik a balesetet sem. Pedig ez az amúgy is jogszabályba ütköző eljárás akár életveszélyes is lehet, hiszen nem zárható ki, hogy a vad valamilyen betegségben szenved, vagy emberre is veszélyes betegséget hordoz.

Akit rajtakapnak, hogy vadat gázolt és elvitte az állatot, annak lopásért kell felelnie, amiért a vad értékétől függően súlyos pénzbüntetés, visszaesőknél, szándékosan a vadak közé hajtó autós orvvadászok esetében akár szabadságvesztés is kiszabható.

A Vadászkamara és a Vadászati Védegylet az őzek párzási időszakára tekintettel minden évben fokozott óvatosságra kéri a közlekedőket. Ne csak ott vezessenek most lassabban, ahol tábla figyelmeztet a vadveszélyre, hanem minden fás-bokros területen, lényegében lakott területen kívül mindenütt (sőt a belterületek vadregényesebb részein is). Az őzek ebben az időszakban az ösztöneiket követik, nem tartják vissza őket az úton haladó járművek látványa és zaja. Rendszerint ketten (a sutát kergető bak vagy egymást kergető bakok), de időnként többen is feltűnhetnek az utak mentén, és gyakran megesik, hogy még a legóvatosabb autósok sem kerülhetik el a vadgázolást, és mindazt, ami azzal jár.

Becsült adatok szerint csak a vadállományban évente három-négy milliárd forint kár keletkezik, ennek egy részét a vadelütések teszik ki. Milliárdos nagyságrendű lehet ugyanakkor a gépjárművekben keletkezett kár is, nem beszélve a vadbalesetekben elszenvedett sérülések, olykor halálesetek okozta személyes tragédiákról és a forintosítható személyes, családi, társadalmi kárról.

A vadgázolások száma az őz nyári és a gímszarvas őszi párzási időszakában elhangzó figyelmeztetések ellenére még ha lassan is, de az utóbbi években nő. Földvári Attila szerint ennek több oka is lehet. Egyfelől a folyamatos növekvő gépjárműpark és forgalom, az infrastruktúra bővülése. A vadállomány is nőtt, ráadásul „a mai vadak” már kevésbé tartanak az autóktól, mint őseik tartottak. Nem beszélve arról, hogy a mai autók lényegesen csendesebbek, kevésbé zavaróak számukra. Sokat mi sem hallunk.

Fontos tudni, hogy a vadbalesetekben a bírói gyakorlat következetes és állandó. A vad és az autó konfliktusát, ütközését, két veszélyes üzem „találkozásaként” kezeli a a Polgári Törvénykönyv előírásai szerint, amelyekből a pereskedések túlnyomó részében az következik, hogy mindenki maga viseli a saját kárát.

Vannak azonban kivételek. Amennyiben a közlekedők nem tartották be a közlekedési szabályokat, a megengedettnél gyorsabban hajtottak, vagy ittasan, nem voltak tekintettel a vadveszélyt jelző táblára, tőlük kérhető a vadban okozott kár megtérítése. Eséllyel perelhető az autós akkor is, ha bebizonyosodik: vezetés közben telefonált vagy más módon vonta el saját figyelmét az útról, netán az autó nem volt megfelelő műszaki állapotban, és a sofőr tudott erről

A vadásztársaság sem perelhetetlen azonban. Amennyiben bizonyítható, hogy rosszul szervezett vadhajtás miatt jutott a vad az útra, vagy túl közel helyezték el az etető-itatóhelyet a közúthoz, esetleg a terület vadmegtartó képességéhez képest hagyta túl nagyra nőni az állományt, felelőssé tehető a balesetért és követelhető tőle a kár megtérítése.

A vadbalesetek bonyolult ügyek, nem véletlen nem viszik túl sokan bíróságra még a nyilvánvalónak tűnő eseteket sem. Ezek ugyanis alapból háromszereplősek – autós, vadásztársaság, közútkezelő. És ott vannak persze még a vadak, akik nem ismerik a KRESZ-t, sem a Ptk.-t és nem is jogalanyok, noha kulcsszereplői az ügynek.

A vad természetes mozgása nem róható fel a vadásztársaságnak. Más a helyzet, ha egy gazdájától távolra kóborolt kutya hajtja meg a vadat. Ez esetben az eb gazdája felelősségre vonható – feltéve, ha megtalálják, ha bizonyítható, hogy a kutyája viselkedése ok-okozati összefüggésbe hozható a balesettel…

Bizonyos esetekben a közútkezelő felelőssége is felvetődik. Például, ha egy autópályán tűnik fel a vad, ahol a 130 km/h-val hajtó autósoknak esélyük sincs elkerülni az ütközést, ahogy a vadnak sincs.

Csoda-e, ha ezek után igen ritka kivételektől eltekintve nemigen akar senki pereskedni? Mindenki viseli a maga kárát, illetve az autós rendezi azt a biztosítójával.

Amivel a pereskedés a legkönnyebben elkerülhetők, és a balesetveszély is csökkenthető, vagy ha mégsem, legalább minimalizálható a vadgázolásból eredő kár összege, az a megelőzés.

Erdős-ligetes területen célszerű lassabban hajtani és nagyobb követési távolságot tartani az előttünk haladótól arra az esetre, ha véletlen az egy őz miatt hirtelen fékezésre kényszerülne.
Amikor csak lehetséges, húzódjunk egészen közel a felezővonalhoz, így egy kis időt nyerhetünk, ha az út szélén felbukkant egy állat.
Aki hisz benne, szereljen fel vadriasztó sípot vagy más eszközt, soha nem lehet tudni, előfordulhat, hogy épp egy olyan őz kerül az útjába, aki meghallja a jelét és el is menekül előle. Pár ezer forint egy ilyen kütyü és pont annyi az esélye, hogy használ, mint annak, hogy nem. (Ezzel együtt a vadászok szerint párzáskor szinte biztos nem lesz hatásos.)
Éjszaka sok állatot ledermeszt a közeledő fényszóró fénye. Autósok körében régóta tartja magát az a vélemény, miszerint, ha az úton áll egy őz vagy egy szarvas, és az a reflektorba néz, rántsuk a kormány egy kicsit az út közepe felé, majd azonnal vissza. Ilyenkor az állat állítólag épp az ellenkező irányba fog elugrani, mint amerre először megvillant a fényszóró, azaz az út széle felé. Már ha az őzek is így tudják, hogy merre szoktak ugrani?
Ha az ütközés elkerülhetetlenek tűnik, akkor az egyetlen jó megoldás a satufék. Ha nem is sikerül elkerülni az ütközést, és sajnálja is az ember a vadat, ez még mindig kisebb veszéllyel jár, mint jobbra rántva a kormányt lesodródni az útról, vagy balra rántva frontálisan ütközni a szembe jövő sávban.

Azoknak, akik rendszeresen autóznak vadveszélyes területeken jó, ha van vadkárra is érvényes CASCO-juk vagy speciális vadkárbiztosításuk. Pár ezer forintért akár milliós szervizköltség előzhető meg. Egy kockázata azonban a biztosításnak is van. A biztosítók (magánnyomozói) megvizsgálják a gyanús eseteket, és ha kiderül, hogy a sofőr ittas volt, szabálytalanul vagy kifejezetten veszélyesen vezetett, nem fizetnek. Ez esetben pedig számolniuk kell azzal is, hogy a vadásztársaság is követelheti a vadkár megtérítését.

Sokan használnak vadrácsot, különböző elektronikai eszközöket a vadak elriasztására. Előbbiek csökkenthetik a karosszéria rongálódását, ám ami az utóbbiakat illeti, megoszlanak a vélemények. Abból, hogy valaki folyamatosan vadriasztóval közlekedik és még soha nem ütött el vadat, nem következik, hogy az eszköz jó. Meglehet, csak azért nem történt baleset, mert épp akkor nem járt arra vad.

F. Gy. A.