Van-e nálunk közlekedési kultúra? – 1.rész
- A címben feltett kérdésre Hofi Géza alighanem azt mondaná: „Van! Jó….,, de van!”.., bár ennyire talán nem rossz a helyzet.
- Egy friss felmérés szerint a többség mégsem tartja olyan veszélyesnek az e-rollereseket.
- Ha kulturált, akkor egyben biztonságos is a közlekedés, nálunk azonban még van min és van mit javítani.
- A megkérdezettek kétharmada hasznosnak tartja, de csak a harmada tud arról, hogy van A Közlekedési Kultúra Napja.
Immár hagyománynak tekinthető, hogy A Közlekedési Kultúra Napjára időzítve teszi közzé a Közlekedéstudományi Egyesület annak a közvélemény-kutatásnak az eredményét, amit a SondaPhone közreműködésével készítettek a közlekedéskultúra és a közlekedésbiztonság hazai megítéléséről.
A Közlekedési Kultúra Napjának ötletgazdája, Bíró József, a Közlekedéstudományi Egyesület közlekedésbiztonsági tagozatának elnöke, aki szerint a közlekedésbiztonságra nem szabad és nem is lehet pusztán rendőségi feladatként tekinteni, és ha a közlekedés kulturált, akkor biztonságos is. Ha a közlekedési kultúra nem javul, csak igen nagy nehézségek árán, látványos, ám kétséges kimenetelű kampányokkal lehet biztonságossá tenni a közúti közlekedést Magyarországon.
Mennyire tartja hasznosnak, hogy minden évben egy napon kiemelten foglalkozzanak a közlekedési kultúrával Magyarországon?
A rendezvényhez hasonlóan hagyományosnak tekinthető közvélemény-kutatással a Közlekedéstudományi Egyesület részben arra kereste a választ, hogy a megkérdezettek mennyire tartják fontosnak, hogy legyen egy „saját napja” a kulturált közlekedésnek, tudják-e, hogy már létezik ez a nap, és hogy mennyire tartják kulturáltnak és ez által biztonságosnak is a hazai közúti közlekedést, ideérve a közösségi közlekedést is.
Az idén először külön is rákérdeztek az új elektronikus közlekedésre is használt járművakkal kapcsolatos tapasztalatra is. Az e-rolleresekre nézve a KTE-SondaPhone felmérés sokkal kedvezőbb, mint amire akár a sajtó beszámolói, akár a nagyvárosok utcáin látottak és tapasztaltak alapján számítani lehetett.
A felmérés szerint a megkérdezettek harmada tudott arról, hogy létezik A Közlekedési Kultúra Napja, és hogy az május 11. A válaszadók több mint háromnegyede (76%) hasznosnak (61%) vagy nagyon hasznosnak (15%) tartotta a hat évvel ez előtt útjára indított kezdeményezést. Mindösszesen a válaszadók nyolc százaléka vélekedett úgy, hogy nem (4%) vagy egyáltalán nem (4%) hasznos ez a kezdeményesés.
A nők, a 60 éven felüliek és a kisebb településeken élők (ezen belül is leginkább azok, akik községben laknak) az átlagnál is fontosabbnak tartják, hogy a közlekedési kultúrával évente egyszer kiemelten foglalkozzon az ország. A megkérdezettek végzettsége szerint nincs jelentős különbség a Közlekedési Kultúra Napjának céljaival egyetértők és egyet nem értők között, sem aszerint, hogy a megkérdezettek jellemzően gyalog, közösségi közlekedéssel, kerékpárral, motorral vagy autóval közlekednek.
Az első, 2016-ban elvégzett kutatás annyiból számított újszerűnek, hogy komplex módon vizsgálta a közlekedésbiztonságot és a közlekedési kultúrát, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a másikra figyelő, udvarias, határozott és szabálykövető – azaz kulturált – közlekedéssel már önmagában is javítható a közlekedésbiztonság. Az első felmérés előkészítői úgy vélték, a közlekedési kultúra és annak fejlesztése nélkül a közlekedés biztonsága is csak ad hoc jelleggel, kampányszerűen javítható.
Gyalogosként milyen gyakran tapasztalja, hogy a járdán veszélyesen használnak rollert, elektromos rollert ?
2020-ban ugyanakkor már részletesen vizsgálták a közlekedés egyes szereplőinek, azaz a kerékpárosok, a motorkerékpárosok, az autósok, a közösségi közlekedés járművein utazók és a gyalogosok tapasztalatait. Természetesen, minden érintettnek a saját közlekedési magatartását kellett megítélnie. Az e-roller használata Magyarországon egyáltalán nem nevezhető általánosnak. Mivel szinte némán, ugyanakkor viszonylag nagy sebességgel lehet közlekedni rajta, sokakban félelmet keltenek. Emiatt, s mert használóik egy része olykor tényleg veszélyesen közlekednek velük, és mert sok e-rolleres szanaszét hagyja a járgányát a járdákon, az aluljárókban, amikor már nincs szüksége rá vagy amikor lemerül az akkumulátora, az e-rolleresek már-már a közlekedők első számú közellenségévé váltak.
A KTE felmérése azonban azt sugallja, hogy ez nem egy általános vélekedés róluk, meglehet csak a hangos kisebbség véleménye. A közvélemény-kutatóknak száz megkérdezettből csak három mondta azt, hogy ritkán, de használt elektromos és/vagy mechanikus rollert. Az e-rollerekkel kapcsolatos kérdésre válaszoló gyalogosok alig több, mint negyede (26%) mondta azt ugyanakkor, hogy a rollerezők veszélyesen vagy nagyon veszélyesen használják a járgányaikat – döntően a fővárosiak.
Hol tartják a leginkább veszélyesnek a gyalogosok az e-rollereket?
Talán meglepő, de a férfiak, a fiatalok és a diplomások találkoztak – elmondásuk szerint – gyakrabban a veszélyesen használt e-rollerekkel, mint a nők, az idősebbek és az alacsonyabb végzettségűek. Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy a „jelenség”, azaz a veszélyes, vagy legalábbis annak tekinthető e-rollerezés ma még inkább nagyvárosi jelenség, és legfőképpen a fővárosban van jelen.
A kutatás külön is kitért arra, hogy az egyes közlekedő csoportok, gépkocsivezetők, gyalogosok, kerékpárosok, a közösségi közlekedést használók milyennek gondolják a maguk közlekedési gyakorlatát, közlekedési kultúráját. „Ön milyen gyakran tapasztalja, hogy…?” típusú kérdésekre kellett válaszolniuk.
A válaszok némely esetben több, mint elgondolkodtatóak.
Folytatjuk…
F.Gy.A.