Védtelenül utazó gyermekek

• A gyermekbiztonsági rendszerek terén semmivel sem nagyobb a fegyelem, mint a biztonsági öv használatakor.
• Százból 95-en rendkívül felelőtlennek tartják azokat, akik nem biztonsági gyermekülésben utaztatják a gyereküket.
• Tízből nyolcan állítják, hogy ők mindig gyermekülésbe ültetik a gyermeküket, a tények viszont mást mutatnak.

Egy kétéves gyermek azért halt meg két éve egy autóbalesetben, amikor egy piroson áthajtó Opel a család Škodájába rohant Budapesten, mert nem a biztonsági gyermekülésben utazott. Éppen az édesanyja ölében ült, aki szoptatta. Még, ha nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel is, de túlélhette volna a karambolt, ha az autóba amúgy szabályosan beszerelt gyermekülésben utazik.

Az anya az akkori sajtóbeszámolók szerint a saját biztonsági övével ugyan a gyermeket is megpróbálta rögzíteni, „a felnőttek védelmét szolgáló és ennek megfelelően méretezett biztonsági öv mindkettőjükön át volt húzva”, ez azonban az ütközéskor édeskevésnek bizonyult.

Ilyen és még ilyenebb esetekről sajnos hetente ad hírt a sajtó. Jó esetben csak felnőtt biztonsági övvel (de sokszor a nélkül) utazó gyerekek tragédiáiról, akik a későbbi szakértői vélemények szerint igen nagy valószínűséggel túlélhették – olykor még talán a súlyosabb sérüléseket is elkerülhették – volna a balesetet, ha az autóban szabályosan beszerelt és az előírásoknak megfelelően használt gyermek biztonsági rendszerben utaztak volna.

Mindkét körülményre figyelni kell. Gyakori hiba ugyanis, hogy a gyermekülést nem megfelelően rögzítik az autóba, ahogy az is, hogy a jól beszerelt ülésbe nem kötik be a gyermeket. Mindkettő súlyos hiba, ami hamis biztonságot ad és könnyen a gyermek életébe kerülhet.

Ahogy a felnőtteknél az öv, a gyermekeknél a biztonsági gyermekülés az az eszköz, ami életeket menthet – feltéve, hogy szabályosan szerelték be és úgy is használták. Sajnos azonban számos példát találni a baleseti krónikákban arra, hogy az apróságoknak azért „kellett meghalniuk”, mert a felnőttek, általában a szüleik valamelyik szabályt nem tartották be. Nem megfelelő ülésbe ültették az apróságot, vagy nem jól rögzítették őket.

Sok szülő túlságosan is hamar kapitulál a gyermeke hisztijét hallva, és dönt úgy, hogy „csak ide megyünk a szomszéd utcába, jó, akkor nem kötlek be, kisfiam, kislányom, csak maradj csendbe már végre”. Mintha a szomszéd utcáig autózva nem futhatnának össze egy ámokfutóval, egy ittas vagy bedrogozott autóssal, aki „kicsit elnézi a kanyart” vagy bódultan már nem képes uralni az autója lóerőit.

Máskor a gyerek unja meg a fogságot és könyörgi ki magának, hogy „csak egy kicsit” hadd üljön át egy másik ülésbe. A tragédiák mindig ilyenkor történnek. Amikor „csak egy kicsit” lazítanak a biztonsági gyermekülés rögzítésén”, ahelyett például, hogy levennék a gyermek pulóverét.

Ilyenkor télvíz idején nem ok nélkül panaszkodnak a kicsik, hogy „kényelmetlen” a gyermekülés „nem érzik jól benne magukat”. Sok esetben elég lenne, ha egy réteggel kevesebb ruha lenne rajtuk az autóban. A biztonsági gyermekülés ugyanis oldalról is megtámasztja a gyerek testét, így az kevésbé szellőzik, mint a felnőttek teste, akiket csak az öv tart az ülésben.

Tavaly nyáron egy kilenc éves kisfiú meghalt, amikor a család autója durrdefektet kapott és felborult. Egyedül ő nem volt bekötve az autóban ülők közül.

A rendőrség tavaly felmérette, hogy az autósok milyen arányban utaztatják gyermekeiket biztonsági gyermekülésben. Más megközelítésben: azoknak a gyerekeknek, akiknek a KRESZ szerint gyermekbiztonsági rendszerben kellene utazniuk, hány százalékuk utazik ténylegesen abban?

Lesújtó eredmény született.

A KRESZ 48.§. kimondja, hogy a gépkocsiban vagy a mopedautóban 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretének és testsúlyának megfelelő kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. Ez alól kivétel, ha a gépkocsi hátsó ülésén utazó gyermek a harmadik életévét már betöltötte, legalább 135 cm magas és az üléshez beszerelt biztonsági övvel – testméretéhez igazodóan – biztonságosan rögzíthető.

Amikor a vizsgálat zajlott, a gyermekeknek csupán a 60,9 százalékát szállították a korának és méretének megfelelő gyermekbiztonsági rendszerben. Minden negyedik gyerkőcöt felnőtt biztonsági övvel csatoltak be a hátsó ülésen, ami azonban nemcsak, hogy nem felel meg a szabályoknak, nem is biztonságos.

A gyerekek 14 százaléka mindenféle védelem nélkül (se gyerekülés, se öv) utazott az autókban.

Magasságukból adódóan a gyerekek lába általában nem ér el az utastér aljáig, így nem is tudják ki- avagy megtámasztani magukat. Kisebb ütközés esetén sem képesek lábbal stabilizálni. Ez amúgy a felnőtteknek sem szokott sikerülni, bár sokan állítják közülük, hogy karambol esetén ők kézzel lábbal megtartják magukat, még a biztonsági övre sincs szükségük.

Egy névtelenséget kérő orvos-fizikus ismerősöm szavaival élve: ha valaki úgy érzi, képes egy tized másodperc alatt a feje fölé lendíteni egy felé rohanó  kéttonnás gorillát, annak tényleg nem kell tartani az ütközés következményeitől. Ennek azonban nulla az esélye. (Ám, ha valaki mégis képes lenne erre a bravúrra, attól még a rendőr meg fogja bírságolni, ha az övhasználat elmulasztásán éri! – a szerk.)

A felmérés – mint a biztonsági övhasználat esetén is – rámutatott, hogy az autópályán haladó autókban nagyobb arányban (65,5%) használnak gyermekbiztonsági rendszert a szülők, mint lakott területen kívül, országúton (63,2%) vagy lakott területen belül, amikor csak pár utcányira megyünk, „Ülj nyugodtan a fenekeden, fiam/lányom és kapaszkodj!” (56,9 %).

A Dunától nyugatra a gyermekkel közlekedők 62,2, Budapesten és Pest megyében 65,2 százaléka használ gyermekbiztonsági rendszert, míg az ország többi részén átlagosan 57,6 százalékuk.

Hétvégén országos átlagban a gyermekükkel autózók 65,4 százaléka ülteti biztonsági gyermekülésbe a gyerekét, hétköznap azonban csak az 59,2 százalékuk.

Ami a gyermekülések használatát illeti, európai összevetésben valamivel jobban állunk, mint a felnőttek biztonsági övhasználati hajlandóságának tekintetében. Nem azért, mert olyan jók lennének a számaink, hanem, mert vannak országok, ahol a felmérések szerint még rosszabb a helyzet.

Nálunk egy kérdőíves kikérdezés eredményei szerint a válaszadók 94,6 százaléka tartotta „rendkívül felelőtlennek” azokat a szülőket, akik nem az előírásoknak megfelelő ülésben autóznak a gyermekükkel. Ugyanakkor már csak a megkérdezettek 83,9 százaléka jelentette ki, hogy ő bizony minden körülmények között az előírt gyermekbiztonsági rendszerbe becsatolva utaztatja a gyermekét. Százból hozzávetőlegesen egy-két válaszoló ismerte csak el, hogy az esetek kevesebb, mint a háromnegyedében ülteti csupán gyermekülésbe a kicsijét.

A gyermekbiztonsági rendszer használatát mutató 60,9 százalékos érték összességében lényegesen jobb az olasz 50,6 százaléknál vagy a csehek 36,9 százalékánál. Feltéve, hogy a gyermeke elvesztése, súlyos sérülése esetén bárkit is vigasztalna annak a tudata, hogy Olaszországban vagy Csehországban esetleg még több gyermek hal meg vagy sérül meg azért, mert a szülei nem biztonsági gyermekülésben utaztatták.

Lengyelországban ugyanakkor 93, Németországban 98,7, Ausztriában 99,4 százalékos a gyermekbiztonsági rendszer használata.

F.Gy.A.