Végül megszólal az út!

  • Innovatív megoldásokra van szükség az útátjárós balesetek visszaszorításához.
  • Tavaly újra nőtt, az év első hat hetében csökkent az út-vasút balesetek száma.
  • 66 embert gázolt el a vonat, köztük sok mobiljával babráló, zenét hallgató fiatalt.
  • Bordázott, hangoskodó útburkolat, optikai trükkök, műdombok az út közepén.
  • Mi mindennel próbálják a figyelmes vezetésre bírni az autósokat az útátjárókban?

2024-ben 15-tel több volt az útátjárós balesetek száma a MÁV hálózatán 2023-hoz képest. A vasúttársaság tájékoztatása szerint a tavalyi 76 ütközésből 14 követelt emberéleteket. Tizenháromban sérültek meg súlyosan, 13 balesetnek voltak könnyű sérültjei. Harminchat eset csak anyagi kárral járt.

Azonban még az útátjárós balesetekhez képest is drámai mértékben nőtt 2024-ben a halálos kimenetelű és súlyos sérüléssel járó balesetek száma a vasútüzemi területeken, ahol a tartózkodás és az átkelés egyaránt tilos idegenek számára.

2025-ben, február közepéig hat baleset történt vasúti átjáróban – feleannyi, mint tavaly –, ezekben két ember életét vesztette, egy súlyos, egy pedig könnyű sérüléssel járt. (2024 azonos időszakában 12 baleset történt, három súlyos és hét könnyű sérüléssel).

A MÁV a megnövekedett útátjárós balesetszámra reagálva már 2024 közepén újra élesítette balesetmegelőzési kampányait, amelyeknek 2023-ban jelentős szerepük volt abban, hogy sikerült visszafogni, visszafordítani az előző évek trendjét. Szeptemberben pedig, az új tanév kezdetével az Oktatási Hivatallal közös balesetmegelőző kampányba is kezdett a fiatalokat érintő vasúti baleseteket megelőzése érdekében.

Tavaly ugyanis a MÁV honlapján közölt adatok szerint 66 gázolás történt, gyalogosan, kerékpárral és elektromos rollerrel közlekedőket ütött el a vonat. Köztük nagy számban voltak fiatalok, akik mobiltelefonjukat nézve, sms-t vagy más szöveges üzenetet írva, hangos zenét hallgatva sétáltak a vonatok elé.

Magyarország sajnos előkelő helyen áll Európában a vasúti balesetek számát tekintve, noha 2009 óta egyetlen útátjárós baleset sem történt a MÁV hibájából. Az elmúlt negyed század összes útátjárós balesete a közúton közlekedők hibájából, figyelmetlenségéből történt.

A „messze van még a vonat,

még simán hajthatok a vonat előtt”, és az

„én nem várok tovább, kikerülöm a sorompót…” szemlélet mellett a

figyelmetlenség okozta egytől egyig a tragédiákat.

Bár a túlélők nem, vagy csak ritkán ismerték el, a rendőrség helyszínelői igen gyakran vélelmezték a nyomok alapján, hogy a gépjármű vezetője azért hajtott a sínekre a fénysorompó piros jelzése ellenére, olykor reménytelenül kis távolságra a közeledő vonat előtt, mert túl gyorsan hajtottak és már nem volt idejük, illetve terük megállni. Sok sofőr így inkább a gázra lépett, és bízott abban, hogy még átjut a szerelvény előtt.

Közlekedésbiztonsági szakemberek szerint a balesetek egy részében az is közrejátszhatott, hogy a gépjárművezetők nem mindig vannak tisztában saját vezetési képességeikkel. Nem tudják mennyire vezetnek biztonságosan vagy éppen balesetveszélyesen.

Azoknak, még nem okoztak balesetet és vétlen sofőrként sem voltak részesei, de azoknak is, akikre gyakran rádudálnak mások, többnyire meggyőződésük, hogy ők jó vezetők, mások szoktak veszélyhelyzeteket előidézni. Pedig olykor talán csak szerencséjük volt és ahol hibáztak, épp nem járt senki vagy ha járt, a többiek korrigálták a hibájukat, amit valószínűleg észre sem vettek.

Azonban a vonat más. A mozdonyvezetők nem tudják egy kis kormánymozdulattal, kikerülő manőverrel elhárítani az ütközést. És az esetükben a vészfékezés sem old meg semmit. Az olykor több száz tonnás szerelvény gyakran száz métereket tolja maga előtt a sínen elébe került járművet, mire megáll.

Útátjárós balesetek mindenféle út-vasút kereszteződésben történnek, történtek. Sem a fény-, sem a félsorompó nem állítja meg, nem készteti óvatosabb haladásra a közúton közlekedőket.

Hiába írja elő a KRESZ, hogy

  • a vasúti átjárót csak fokozott óvatossággal szabad megközelíteni;
  • biztosított vasúti átjárón csak akkor szabad áthajtani, ha mindkét sorompó nyitva van, a fényjelző vagy hangjelző berendezés nem ad tilos jelzést, illetve a fénysorompó vagy a félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér jelzést ad;
  • a vasúti átjárón folyamatosan, azaz megállás nélkül, legalább 5 km/órás átlagsebességgel szabad áthaladni, azaz ha a túloldalon nem torlódott fel valamilyen okból a forgalom annyira, hogy fennáll a veszélye, hogy az áthajtó jármű fara, vontatványa bennragad az útátjáróban;
  • vasúti átjáróban és közvetlenül a vasúti átjáró előtt tilos előzni.

Ez nem egy magyar jelenség. Más országok is küzdenek, hogy csökkentsék az útátjárós balesetek számát és ezzel emberi életeket mentsenek meg. Mert úgy tűnik, ma már sem a fény-, sem a fél-, de még az egész sorompó sem elég a közúton közlekedők védelmére. Egyik sem képes nemhogy megállítani, de sokakat még figyelmeztetni sem az átjáróra. De még a külön e célra létrehozott applikációk sem.

Az oktatás és a figyelemfelhívó kampányok mellett mind nagyobb hangsúlyt helyeznek Európa szerte az infrastruktúra biztonságosabbá tételére. Lapunk is beszámolt például svéd Crossing Safety startup által fejlesztett biztonsági megoldásról, ami úgy csökkentené a balesetek számát, hogy a vonatok észlelését és a közelben közlekedők adatait egy figyelmeztető rendszerrel kombinálja.

A rendszer lelke egy GPS vagy helyi rádiófrekvenciás hálózattal kialakított virtuális kerítés, a geofencing, amin keresztül a közeledő vonat automatikusan figyelmeztetheti a „digitális kerítésen” belül tartózkodókat a veszélyre.

[A teljes cikk itt érhető el.]

Máshol a nálunk is számos település bevezető útjain és a gyalogátkelők védelmére már széles körben alkalmazott megoldással kényszerítik lassításra és ezáltal körültekintőbb vezetésre a közúton közlekedőket. Az útátjáró előtt kisebb-nagyobb „szigeteket” alakítanak ki, forgalomcsillapító dombokat építenek az út közepén, amit az autósoknak muszáj kikerülni, emiatt pedig kénytelenek lassítani.

Néhol speciális csúszásmentes réteget visznek fel az útburkolatra, (például az Egyesült Királyságban), amivel nemcsak segítik a járművek gyorsabb megállását, ha a vezető későn észleli a közeledő vonatot, hanem maga a speciális burkolat egyszersmind figyelmeztető hanghatást is kelt; valami megváltozik az autó alatt, amire a sofőr felkapja a fejét.

Máshol a régi, jól bevált optikai trükkel igyekeznek lassítani a közlekedőket. Az útátjáró előtt fehér csíkokat festenek az útburkolatra, az útpadkára merőlegesen, kezdetben egyenlő távolságra, majd egyre majd egyre közelebb egymáshoz. A csíkok közti távolság csökkenése olyan érzést vált ki a sofőrökből, mintha gyorsulna alattuk az autó, és a legtöbben azonnal lekapják a lábukat a gázpedálról.

Folynak kísérletek barázdált vagy domborított útburkolatokkal, amelyek az átjáró előtt a szó szoros értelmében felrázzák a sofőröket, így figyelmeztetve őket a közeledő veszélyre. Svédországban és az Egyesült Államok számos tagállamában már szinte megszólal az út: Vigyázz! Útátjáró következik!

Olyan hanghatást keltő útburkolatokkal próbálják elejét venni, hogy az autósok figyelmetlenül az útátjáróba hajtsanak, amelyek a mi zenélő útjainkhoz hasonlóan az átjáró előtt bizonyos távolsággal zümmögő vagy csikorgó hangot keltenek a kerekek alatt. Egyes megoldásoknál a jármű sebességének függvényében lesz erősebb vagy gyengébb a hangerő.

Mindezek mellett színes burkolati jelekkel, nappal és éjszaka is feltűnő színű, fényvisszaverő felületekkel és táblákkal (például Hollandiában és Németországban) jelzik az útátjárót. Gyakorlat, hogy élénk színű festéssel látják el az útburkolatot az útátjáró előtt, hogy vizuálisan is kiemeljék a veszélyzónát.

Vagy éppen 3D-s ábrákkal keltik azt a látszatot, mintha lenne valami akadály az út közepén és így ösztönzik a járművezetőket a lassításra.

F.Gy.A.