Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 5.

Vannak olyan helyzetek az életben, amelyekre a KRESZ-ben akkor sem találunk útmutatást, ha reggeltől estig tanulmányozzuk. Túl azon, hogy valószínűleg kevesen vannak, akik naponta, havonta, évente felfrissítik a közlekedési szabályokról korábban megszerzett ismereteiket, a váratlan helyzetekre nem könnyű felkészülni, hiszen éppen ezért tartjuk őket váratlanoknak. Az ember nem vezethet úgy, hogy útközben állandóan valamiféle helyzet elképzelése, modellezése jár a fejében. Pedig időnként nem lenne haszontalan. Különösen igaz lehet ez, amikor – évszaktól függetlenül – rendkívüli időjárási körülmények közé keveredünk.
Amikor telente havas, jeges útviszonyokra ébredünk, voltaképpen egyszerű a helyzetünk, hiszen az első megtett méterektől kezdve tudhatjuk, hogy mire számíthatunk. Ilyenkor persze a gondos és rutinos sofőr, amikor rádöbben arra, hogy az autó kormánya a szokásosnál is „könnyebb” lesz, tehát csökken a gumik tapadása, az első forgalomtól mentes területen óvatosan elvégez egy fékpróbát, amely bizonyíthatja az út síkosságát. Ehhez a gyakorlathoz nincs szükség nagy sebességre, mert az autó már négy-tíz kilométer/órás haladás esetén is megmutatja, hogy képes önálló életre, gyakorlatilag figyelmeztet minket arra, hogy a fizika törvényeit nem érdemes megszegni.
Más a helyzet – ám ezt is sokan ismerhetik -, amikor farkasordító hidegben, de ragyogó napsütésben autózhatunk. Ez az előzőekben vázolt esetnél lényegesen veszélyesebb szituáció, hiszen a száraz útburkolat, a nyarat idéző napsütés képes elfeledtetni velünk, hogy ez az állapot egyik pillanatra a másikra megváltozhat. A hideg időben ugyanis bárhol előfordulhatnak megfagyott vízátfolyások, néhány milliméter vastag, de alig pár négyzetméternyi tükörjég felületek, amelyeknél nagyon nehéz veszélyesebb körülményeket elképzelni, az ilyen helyzetekben történő teendőkre felkészülni. Nem véletlen, hogy a vezetéstechnikai tanpályák által biztosított tréningek egyik legfontosabb elemét éppen a hasonló helyzetek megoldási lehetősége jelenti. A tanpályákon mindenki begyakorolhatja, miként úszhat meg egy rendkívül balesetveszélyes helyzetet és megtapasztalhatja, hogy milyen érzés az, amikor az autó gyakorlatilag kontrollálhatatlanul elindul alatta. Mondhatják persze azt, hogy a tanpálya síkosított felülete  – tekintve, hogy ott arra készülünk – nem azonos egy közúton váratlanul felbukkanó jeges felülettel, ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy adott pillanatban az emberi agy képes előhívni a korábbi beidegződéseket, alkalmazni a tanultakat. Ezért is állítják a közlekedésbiztonsági szakemberek, hogy kezdő, de gyakorlott sofőröknek is érdemes lenne legalább évente felkeresni egy vezetéstechnikai tanpályát, ahol elsajátíthatják az ilyen helyzetekben szükséges pedálkezelést és kormánymozdulatot.
Sajnos a jobb idő is rengeteg veszélyt tartogat, a sofőrök nyaranta sem mindig érezhetik biztonságban magukat, elég, ha csak a mostanában jellemzővé vált óriási viharokra, jégesőkre gondolunk. Mit tehetünk a biztonságunkért, ha egy hirtelen támadt vihar elkap bennünket az úton?
Először is számoljunk azzal, hogy a legkisebb csapadék is jelentősen megváltoztatja autónk tapadását, különösen az eső kezdeti szakaszában, mivel az útra telepedett por vizes, csúszós elegyet képez az útburkolaton. Később ez már kevésbé lesz veszélyes, de a sebességet azért ilyenkor is ajánlatos csökkenteni. Egy felhőszakadás esetén azonban más a helyzet, mert ilyenkor még a legjobb minőségű utakon is hatalmas kiterjedésű vízátfolyások, szabályos patakok keletkezhetnek, amelyek egy gyorsan haladó autót „megfognak”, a másodperc törtrésze alatt megváltoztatják a menettulajdonságait, következésképpen a jármű irányíthatatlanná válhat.
Sokat kockáztat az a sofőr is, aki nem számol az úgynevezett „felúszással”, ami annyit jelent, hogy a gumiabroncsok és az útpálya között vékony vízréteg képződik, amellyel legfeljebb a prémium minőségű, esős utakra is alkalmas gumik tudnak megbirkózni, már, ha a sofőr is kellően felkészült. (Gondoljunk csak arra, hogy a Forma-1-es versenyzők sem véletlenül igyekeznek mielőbb esőgumira váltani egy hirtelen jött zápor miatt.) Egy olyan eső, amelyre szokás azt mondani, hogy mintha dézsából öntenék a vizet, már elérhet egy olyan szintet, amikor az ablaktörlő legnagyobb sebessége ellenére sem látunk semmit, vagy éppen csak az elöttünk haladó helyzetjelzőjét. Talán mondani sem kellene, hogy a legokosabb, amit ilyenkor egy sofőr tehet, az a jármű lassítása, végső soron pedig a megállítása, természetesen megfelelő körültekintés mellett.
Komoly balesetveszélyt jelent a manapság egyre gyakrabban előforduló jégeső, amelyben autózni a legnagyobb felelőtlenség. Az égből hulló méretes jégdarabok ugyanis nemcsak a biztonságos autózást teszik lehetetlenné, hanem felbecsülhetetlen károkat okozhatnak autónk szélvédőjében, karosszériájában is. A megoldást ez esetben is a megállás jelenti, de figyelemmel kell lenni arra, hogy mások is dönthetnek hozzánk hasonlóan, tehát csak biztonságos körülmények között, az út szélére húzódva, kivilágítva tegyük ezt.
Aktuális témánkhoz tartozik még a köd, amelyről feltétlenül beszélnünk kell még. Aki vezetett már – főleg éjszaka – olyan ködben, hogy az orra hegyéig sem látott, az pontosan tudja, hogy ilyen körülmények között csak a legfeszültebb és folyamatos figyelem segíthet abban, hogy ne egy árokban végezzük. Még rutinos sofőröknek sem ajánljuk, hogy sűrű ködben útnak induljanak, nem is beszélve a kezdő gépkocsivezetőkről. Ha valamilyen nyomós ok folytán mégis ködben kell vezetnünk, elővigyázatosságként a következőket tehetjük:
– mindenekelőtt elöl és hátul kapcsoljuk be a ködlámpákat. Ezektől ugyan nem biztos, hogy jobban fogunk látni, de talán bennünket előbb észrevesznek majd a közlekedő partnerek,
– ha a látótávolság négy-tíz méterre csökken, a legjobban tesszük, ha közvetlenül az útburkolati jeleket követjük a szemünkkel. Sebességről ilyenkor nem beszélhetünk, hiszen aki gyakorlatilag vakon vezet, annak nem tanácsos meghaladni azt a sebességet, amiről szükség esetén még meg is tud állni. Ez pedig alig több, mint amivel egy gyalogos közlekedik,
– ebből is következik, hogy a ködös nappalokat és főként éjszakákat célszerűbb autón kívül tölteni, mert a köd felszálltával rövid időn belül behozható az az út, amelyet amúgy órákon keresztül végig szenvednénk.

S.G.