Vezetni kikapcsolt mobillal a kézben sem szabad

• Az Alkotmánybíróságot is megjárta a kézben tartott mobillal közlekedő autós esete.
• Megrovásra enyhítették a pénzbírságát, mégis évekig pereskedett, de nem voltak érvei.
• Miért tartja valaki kézben a mobilt vezetés közben, ha az még csak be sincs kapcsolva?
• A KRESZ a kézben tartott mobiltelefon „használatát” tiltja és nem a beszélgetést rajta.
• A KTI kimutatta, a mobilhasználat mindennél jobban elvonja a figyelmet a vezetéstől.

A kép illusztráció.

Egy autóst 2019 januárjában vezetés közben mobiltelefonnal a kezében értek tetten a rendőrök. Mivel a KRESZ 3§ 2. bekezdése kimondja, hogy „A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat”, a rendőrök a Szabálysértésekről szóló törvény 224§ 1. bekezdése alapján a Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésért megbírságolták. Többnyire ezzel a történet véget is ér. De nem ez a történet.

Két hónappal később a sofőr meghallgatást kért és meggyőzte a szabálysértési hatóságot, hogy a kérdéses időben kezében tartotta ugyan a telefont, de nem használta. Be sem volt kapcsolva a készülék így, ha szándékában állt volna, akkor sem telefonálhatott volna vele. Végül a rendőrség a pénzbírságról szóló határozatát visszavonta és a csupán megrovásban részesítette a sofőrt.

Ő azonban ezt sem fogadta el. Bírósághoz fordult jogorvoslatért. Azonban a Zalaegerszegi Járásbíróság 2019 októberében az elsőfokú szabálysértési határozatát változatlan tartalommal fenntartotta. Döntésük indoklása szerint a mobiltelefon vezetés közbeni tényleges használatát az eljárás során nem szükséges és nem is lehetséges bizonyítani. Amúgy pedig a beszélgetésen kívül a telefonhasználatnak más módjai is vannak. Elegendő a szabálysértési felelősség megállapításához önmagában az a tény, hogy a telefon vezetés közben a gépjárművezető kezében volt. Ezt pedig maga sem vitatta.

El lehetne polemizálni azon, vajon pontosan mire is gondolhatott a jogalkotó, amikor a KRESZ-t anno kiegészítette a fent idézett mondattal: „A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat”, de nem érdemes. A Zalaegerszegi Járásbíróság – és nemcsak az a bírói fórum – ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában a mobiltelefon kézben tartása veszélyes a közlekedésbiztonságra. És mivel nem bizonyítható, hogy miért volt a sofőr kezében – hogy éppen telefonálni szeretett volna, vagy csak a kocsijában rekedt legyeket hajtotta vele – a szankció pusztán azért kiszabható, hogy a kezében volt.

Ezzel azonban az ügy még mindig nem ért véget. A bíróság döntését követően – és kilenc hónappal a sofőr megbírságolása után – a telefonjával a kezében vezetésen ért sofőr ugyanis a bíróság elutasító döntése ellen egyfelől alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, másfelől perújítási kérelmet nyújtott be a Zalaegerszegi Járásbíróságra.

Az alkotmányjogi panaszt a perújítási eljárásra tekintettel – azaz, arra hivatkozással, hogy egy, a rendes bíróság előtt még folyamatban lévő ügyről van szó – az Alkotmánybíróság postafordultával visszautasította.

Ami pedig a perújítást illeti: a sofőr (és ügyvédje) mindenekelőtt azt kezdeményezték, hogy a bíróság szerezze be a mobilszolgáltató igazolását, miszerint a kérdéses időpontban nem kezdeményeztek és nem is fogadtak hívást a készülékéről. Tették ezt annak ellenére, hogy a bíróság kimondta: a szabálysértés szempontjából mindegy, hogy mire használta a telefont, a lényeg, hogy használta valamire, hiszen a kezében tartotta.

Másfelől arra hivatkoztak, hogy korábban egy ügyben a Kúria a vele szemben folyó eljárásban született döntéssel ellentétes ítéletet hozott. Kezdeményezték tehát a „témában” egységi eljárás lefolytatását.

Végül indítványozták egy rendőr meghallgatását, aki állításuk szerint arról nyilatkozott volna, hogy nem jelenti a KRESZ megsértését, ha valaki be nem kapcsolt mobiltelefonnal a kézben vezet.

Tizenegy hónappal a rendőri intézkedés után a Zalaegerszegi Járásbíróság is arra hivatkozva utasította el a perújítási kérelmet, hogy a bíróság a szabálysértési felelősségét eredetileg sem a telefonbeszélgetésre alapította, hanem arra a tényre, hogy a telefon a kezében volt! Egyebekben a jogegységi eljárás kezdeményezésekor új bizonyítékkal a panaszos nem szolgált, ahogyan a meghallgatni javasolt rendőr-tanú jogértelmezése sem bírt volna relevanciával az ügyben.

E döntés ellen a panaszos és ügyvédje fellebbezéssel éltek. A Zalaegerszegi Törvényszék azonban 2020 márciusában – két évvel és bő két hónappal a rendőri intézkedés és egy hónap híján két évvel az után, hogy a szabálysértési hatóság a pénzbírságot megrovásra változtatta – a fellebbezést elutasította.

És ezzel még mindig nincs vége az amúgy sajnos majdhogynem mindennaposnak számító közlekedési kihágás miatt indult jogi procedúrának!

A mobiltelefonnal a kezében vezetés közben tetten ért autós és ügyvédje újfent az Alkotmánybírósághoz fordultak. Alkotmányjogi panaszukban immár a perújítási kérelmüket, valamint az azt elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezésük ellenére azt helyben hagyó másodfokú döntést is támadták. Mindkét bírósági végzést alaktörvény-ellenesnek vélték a törvényben előírt egyes határidők be nem tartása végett, és amiatt, mert perújítási eljárás lefolytatása nélkül utasította el a Zalaegerszegi Járásbíróság a perújítási kérelmüket.

Bár az alkotmányjogi panasz számos felvetést tartalmazott, egyebek között a KRESZ felülvizsgálatát is kérték a tekintetben, hogy vonatkozó rendelkezés nem ütközik-e az Alaptörvénybe, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványok indoklása elmaradt vagy nem volt alkotmányossági szempontból értékelhető.

Alkotmányjogi panasszal akkor fordulhat valaki – például egy bírósági eljárást követően – az Alkotmánybírósághoz, ha valamely Alaptörvényben biztosított jogát az eljárás során megsértették. „Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ennek a szabálynak megfelelő – érveket és indokokat – állítást azonban a benyújtott alkotmányjogi panasz nem tartalmazott, így az elbírálásra alkalmatlan”.

Mindazonáltal az Alkotmánybíróság rámutatott, az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek felsorolása nem elég egy alkotmányossági eljárás lefolytatásához. Márpedig az alkotmányjogi panasz nem tartalmazott érveket, bizonyítékokat, amelyeket igazolhatták volna, hogy az eljárás során a telefonhasználaton ért sofőr alkotmányos jogai sérültek – szögezte le az alkotmányjogi panaszt visszautasító döntés indoklásában az Alkotmánybíróság.

Lapunkban rendszeresen visszatérő téma a vezetés közbeni mobiltelefon-használat és annak veszélyessége.  Igaz, arra még nem volt példa, hogy valaki egy figyelmeztetés ellen jogorvoslatért egészen az Alkotmánybíróságig menjen.

A Közlekedéstudományi Intézet vizsgálatai is megerősítették: a vezetés közbeni mobilhasználat minden más gépjárművezetés közben végzett tevékenységnél nagyobb mértékben vonja el a sofőrök figyelmét attól, amit a volán mögött tenniük kellene: a vezetéstől.

Nem tűnik életszerűnek, hogy valaki egy kikapcsolt mobiltelefonnal a kezében vezet. Miért tartja a kezében, ha be sincs kapcsolva. Ha csak nem épp azért, hogy bekapcsolja és használja azt. Ez pedig – mármint a készülék bekapcsolása – már pont olyan veszélyes, mint ha telefonálni (hívást kezdeményezne, azaz tárcsázna egy számot) vagy sms-t írna.

Tény, ahogy a kábítószerrel visszaélésnél felsorolja a jogalkotó, hogy mi minden minősül annak, a gyártástól, a kereskedelmen és a másnak való átadáson át a birtoklásig, a KRESZ is részletezhetné, hogy mit tilos a mobiltelefonnal csinálni – kézben tartani, telefonálni, sms-t írni vele, szörfözni a neten, chat üzenetet váltani, szelfizni és így tovább. A papír, azaz a jogtár elbírja. De ugyan miért? Ennyi erővel azt is beleírhatnák, hogy tilos kézben tartott mobillal agyoncsapni egy legyet az autóban, vagy hátat vakarni…

A fenti ügy és a közel hároméves jogi eljárás fényében azonban talán még ez is megfontolandó…

A KRESZ persze e tekintetben egyértelmű. Használni! Használni tilos vezetés közben a mobiltelefont a gépjárművezetőknek. Hogy mire tilos használni? Mindenre is! Mert minden másnál – lásd a KTI fenti táblázatát – nagyobb mértékben vonja el a figyelmet a vezetéstől. És még ha csak a vezetéstől vonná el a figyelmet, a szónak a technikai értelmében véve a vezetést. Sokkal nagyobb baj a mobilokkal, hogy kiveszik a sofőrt a közlekedésből, a forgalomból.

Aki a mobiljával babrál – akár telefonál, akár csak tervezi, hogy bekapcsolja, vagy csak fogja a kezében, hogy ki ne fújja a szél az autóból –, fejben félig a telefonjával van elfoglalva és nem a forgalommal. Nem azt figyeli, hogy milyen elhárítandó veszélyekkel kell számolnia a belátható útszakaszon belül, hanem azt, hogy „milyen számon is érhető el az a valaki, akivel most azonnal kell beszélnie, mert, ha megvárja, amíg eléri az úti célját vagy beállhat egy parkolóba, már késő.

Arra azonban ez ideáig nemigen volt példa, hogy valaki a közúti közlekedés szabályainak kisebb fokú megsértése miatt – amiért végül jogerősen csak egy megrovást kapott – az Alkotmánybíróságig menjen a panaszával. Most már ez is megtörtént. Az ügy végére pont került.

Bár azt még ma sem tudni, a sofőr miért tartotta kézben vezetés közben a mobilját, ha az be sem volt kapcsolva…

F.Gy.A.